Budapest, 1946. (2. évfolyam)

11. szám - GENTHON ISTVÁN: Az újjáéledő Iparművészeti Múzeum

AZ GEISTHOTS ISTVÁN ÚJJÁÉPÜLŐ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM H­e­tvenedik életévét ünnepli az üllői úti kupolás, Zsolnay-lanternás, franciás alap­rajzú és mégis szecesszionista ablakokkal ékes, k­ivalgó építmény, Lechner Ödön jellegzetes alkotása. Jubileuma összeesik történetének legszomorúbb eseményeivel : tetőzetét belövések szaggatták fel, az udvarát helyettesítő hatalmas üvegcsarnokba vígan szitál bele a hóval vegyes, utálatos, későőszi eső. Párizsból most érkezett a hír, hogy a Louvre megnyitotta kapuit. Egyelőre mindössze húsz teremben zsúfolódtak össze a legnevezetesebb képek és szobrok. A Mona Lisára Tizian Kesztyűs fér­fia vigyáz, hogy megint el ne lopják Giorgione Mezei hangversenyének mezítelen leányai meglesik a Milói vénusz mosolygó körvonalait. Ez a húsz terem lassan visszaadja az óriási épületszörnyeteg értelmét. H­olt Pál, az Iparművészeti Múzeum új igazgatója bizonyára nem is tudott erről a párizsi hírről, amikor elhatározta, hogy a múzeum első emeleti, egyetlen használható nagytermében megközelíthetővé teszi a sziréna­búgástól és rohamsisakoktól viszolygó és békét áhítozó közönség számára a vezetése alatt álló gyűjtemény legjelen­tékenyebb darabjait. Benfentesek régóta tudják, hogy Voit nemcsak szenvedélyes rendező, de kiválóan ért is hozzá. E munkájában a finom ízlésű Csernyánszky Máriával osztozott. Csalóka kép tárul elénk, de megéri. Csalóka, mert ezen az operaelőadáson a kórus tagjai is sztárokból rek­rutálódtak. A Grimani-váza, ez archaikus görög remekmű halhatatlan masszív domborúsága mögé odaképzeli a szemlélő a raktárban szunnyadozó többi társának gazdag változatosságát. Pedig a raktárban egyetlen hasonló tárgy nincs. E lesújtó hírt ellensúlyozhatja az a tény, hogy hasonlóan szép görög oinodhoe talán sehol a világon nincsen. Egy nagy magyar gyűjtő emlékét idézi, Fejérváry Gáborét, kinek száztíz esztendővel ezelőtt volt ízlése és szíve egy egész vagyont, kétezer forintot fizetni érte. Miért legyünk rendszeresek, műfaj és kor szerint haladók, mikor a vitrinek és remekművekkel borított falak egyáltalán nem kényszerítenek reá? Ha kedvem tartja, először azt a perzsa-alakos brokátot veszem szemügyre, mely az Ezeregyéjszaka tömjénes fűszerét árasztja. A szép feketefigurás görög kylix-ről tágra meredt szemek néznek utánam. A francia gótikus csóktábla olyan, mint Félelemnélküli János imája lehetett, büszke és alázatos, szigorúan épített és dalolóan költői egyszerre. A holicsi kancsó rokokójában a vidékiesség védekezik azok ellen az elemek ellen, melyek művészetünket ebben az időben ismét magyarrá kezdték változtatni. Néhány év még­­ meg­érettünk a nyelvújításra. A francia kommód profiljának lafontainei, sugárzó szellemével, vereteinek álomszerű 425

Next