Budapest, 1946. (2. évfolyam)

11. szám - LESTYÁN SÁNDOR: Pestalozziésa budai Angyalkert

a nemzeti célokat helyezte előtérbe. A magyarság, a földmíves­ nép és a városi szegénység felemelése a nyelv kiművelésé­vel és terjesztésével — ez cseng ki Bruns­wick Teréz önvallomásából, sőt mindabból, amit keserves küzdelmek után tervei megvalósításában itthon elérhetett. Ez a »nemzeti cél« — a kutatók véleménye szerint — nyilván Eduard Reed, angol lelkész hatása alatt került nála előtérbe, aki 1828-ban (két évtizeddel az yverdoni látogatás után) Magyarországon járt, alapítványt tett a kisdedóvás céljaira, majd Londonból levélben hívja fel Brunswick Teréz figyelmét a nyelvre, mint a nemzeti érzés megszilárdításának legfontosabb eszközére.­­ Pestalozzi megígérte Brunswick Teréz­nek, hogy meglátogatja Magyarországot, de ezt az ígéretét előrehaladott kora s talán anyagi körülményei miatt sem válthatta be. Kettőjük kapcsolata még­sem szűnt meg az yverdoni találkozás után. Dr. Teichengräber (Tavasi) Lajos 1846-ban megjelent munkája (»Nevelési emléklapok Pestalozzi születésének év­százados ünnepélyére«) közli a svájci mester néhány levelét a magyar tanít­ványhoz. A levelekből idézzük az aláb­biakat, eredeti — ma már természetesen régiesen ható — fordításban : »Én türelmesen bevárom, míg kegye­tek —­ azon érdeknél fogva, melyet tetteim iránt viseltetnek és azon reménynél fogva, amelyet keblemben hagytak, miszerént gyermekeik nevelésére, barátságuknak e szívemhez forrt kedves bizonyságára némi befolyással lehetendők — engemet újra tudósítani fognak, s a kétkedés meg­szünend. Én részemről ezt értem leg­siikerü­ltebb összeköttetései közé számítan­dom, ha hogy bármi módon is képes lehetnék, azon boldog álom valósítását eszközölhetni, amelyet én magamnak ama lehetőségekről képeztem, miszerint egy­koron nemeslelkű nemzetükre némi neve­lési befolyással lehetendők . . . Erényes keblű nők ! hahogy én ezen befolyást kegyetek szellemére nézve megnyerhetem, akkor elnyerem azt egyszersmind nem­zetükre ! Ugy­e bár nem fognak engem tudósító soraikra sokáig várakoztatni ? —­ Brunswick ! ó, magas lelkű Bruns­wick ! Kegyed szíve óhajtja a jót ; kegyed szíve fenn dobog hazáért és emberiségért ! nekünk nem szabad idegeneknek marad­nunk egymás irányában, írjanak mentül előbb ."« 1809 május 16-án írta Pestalozzi Hen­rik ezt a levelet a két Brunswick-nővérhez, Terézhez és Jozefinhez, majd ugyanebben az évben új levelet ír : »Kegyeteknél tapasztaltam mint van­nak meggyőződve a módszer befolyásáról az emberiség sorsára ; sőt még többet is tapasztaltam, — mint szeretnek engemet, s mint fekszik szívökön éltemnek kibékí­tése, azaz óhajtásimnak elérése ; — igenis barátnéim, rendíthetetlen az én hitem barátságukról ! Most újra hon, újra szeretett hazájukban vannak ; s mind­ketten bizonyosan rám emlékeznek még s nemes érzelmök éberségével vizsgálják azt, mi volna közös végcélunk elérésére ezentúl teendő ... A gondviselés műve volt az, mely bennünket együttlétünk ideje alatt az emberiségért magasztos és nemes eltökéltre ébresztett. Ragaszkodjunk ehhez mindig híven. A nemes lelkűek ! helyzetük jelentékeny az emberiségre, hahogy nekik szolgálni készek ; s kegyetek ezt tenni akarják ; tenni rendületlen magyar hívséggel s magyar erőhatállyal.« Pestalozzi életrajzírói feljegyzik, hogy a mesternek kiterjedt levelezése volt híveivel és követőivel, nemcsak az európai országokban, hanem a messze tengereken túl is. Nagyrészt ismerjük ezt a levele­zését, ám a hang, a közvetlenség és az együttérzés megnyilatkozása ritkán olyan meleg, őszinte és szeretetteljes, mint a Brunswick Terézhez és nővéréhez írt (Teréznek címzett) levelekben. A szuggesz­tivitás, amit Pestalozzi Brunswick Terézre gyakorolt , kölcsönös. A magyar gróf­kisasszony cselekvés-szomja és tenni­akarása rendkívüli hatással volt a svájci mesterre, imponált neki a szinte férfias erő és az elszántság, amivel terve meg­valósításáért harcolt, amellett személyét, egyéniségének varázsát (hiszen — állí­tólag — ennek Beethoven sem tudott ellen­állani, bár Brunswick Teréz külsejére nézve sem szép, sem lebilincselő nem volt) atyailag szívébe zárta. Anna, Pestalozzi hitvese is nagyon megszerette Brunswick Terézt, így írt neki 1808 nov. 22-én : »Lelkem kedves Teréze ! te nem feled­kezel meg második hű anyádról és barát­nédról, a kinek te élte alkonyán annyi örömeket szerzél és te lelkem kedveltje Kunigunda szívélyes gyermekiddel ! ! Istennek nagy ajándéka ez, hogy ily hű s erényes társnékat még itt, alant ismer­heték meg ; térítse ezt meg Isten áldása rajtad és szülöttiben, ez legyen érettem is jóságod és erényed jutalma . . .Isten áldása legyen veletek szívem szerettei ! Mindnyájatokat keblemhez szorítva mara­dok mindhalálig a tietek : Pestalutz.« Dr. Teichengräber (Tavasi) Lajos — előbb említett »Nevelési emléklapok« című munkájában — báró Vay Miklósné szavait idézi Pestalozzi és a Brunswiek­nővérek kapcsolatáról : »Pestalozzi ira­tainak széles elterjesztése kiváltképen szívükön fekvék ; e tekintetben legtöbbet tőn — mindenkitől ismert lángbuzgalmá­val — Teréz.« A svájci mester nem élte meg magyar tanítványa »ismert lángbuzgalmának« eredményét. Pestalozzi Henrik 1827-ben meghalt és Brunswick Teréz budai kisded­óvó intézete — az első ilyen intézet Magyarországon — 1828-ban nyílt meg a Krisztinavárosban.­­ Két évtizedre volt szüksége Brunswick Teréznek az yverdoni látogatás után, hogy célt érhessen. Célhoz ért valójában, mikor 1828 június elsején a Krisztina­városban negyven szegény gyermek előtt kitárult az Angyalkert kapuja ? Napló­jegyzeteihez kell visszatérnünk, hogy tisztán láthassunk . »Hogy mennyire nem értették át Magyarországon a nevelés fontosságát és nemzeti értékét, azt a következő példával világítom meg : Mikor 1820 és 30 között minden legjobb barátomat s rokonomat elvesztettem, a kisdedóvók terén (Klein­kinderasylen) azonban vigasztalásul kitűnő (erkölcsi) eredményeket értem el, a gonosz szellem itt is felütötte a fejét. József nádorral elhitették, hogy óvóimban kis carbonarikat nevelek. Mednyánszky udvari tanácsos akart lenni ! Én akkor Pozsonyba siettem volt, hogy ott a meg­ígért kisdedóvókat megteremtsem. Med­nyánszkyt, mint alelnököt otthonhagytam. Mikor vagyonunk (a semmiből teremtett négyezer forint) elfogyott, távollétemet felhasználva, feloszlatta az egyesületet és a három budai intézetet átadta a nő­egyletnek !! ."« Keservesen csalódott Brunswick Teréz báró Mednyánszky Alajosban, (később magyar kincstári alkincstárnok), holott ő Schedius Lajos királyi tanácsos, egyetemi tanárral együtt azon kevesek között volt, akik József nádor és a nádorné elfogultságát és idegenkedését eloszlatva , megszerezték az engedélyokiratot az első kísérleti kisdedóvó felállítására. József nádor nyilván nem is tudta miről van szó, mikor Brunswick Teréz éveken át ostromolta az engedély kiadá­sáért. A királyi herceg csak azt tudta, hogy a monarchiában sehol sincs kisded­óvó intézet, s bár félszázados nádorsága alatt a maga részéről mindig a legszélsőbb határokig ment Magyarország emelésében és a főváros szépítésében . Brunswick Teréz »Kleinkinderasyljától« csodálatos módon idegenkedett. Kétszáz pengőforint költséggel épít­tette meg Brunswick Teréz , édesanyja, Brunswick Antalné krisztinavárosi házá­ban az Angyalkertet. Tormay Károly »orvostudor« volt az intézet első egészség­ügyi felügyelője. 1828-ban a szegény­gyermekek száma 40 volt, 1830 júniusá­ban 185, 1865-ben 79. Az első oktatót Kern Mátét — Brunswick Teréz Würz­burgból hozta magával, de a második, aki 1829-ben foglalta el a bajorországi tanító helyét : Völgyi Lázár már magyar! Régi feljegyzések örökítik meg számunkra hogy a szegény gyermekek a téli hónapok­ban (november elejétől február végéig) naponta »1/^ meszely rumfordi levest is kaptak.« Mondottuk, hogy nemcsak Magyar­országon, de az egész monarchiában az első kisdedóvó volt Brunswick Teréz krisztinavárosi alapítása. Ugyanabban az évben (1828) Brüsszelben és Lausanne­ban nyílt meg hasonló intézet. Megelő­zően csak Amerikában, Angliában, Német­országban és Svájcban működtek kisded­óvók. A szociális gyermekgondozás és népnevelés területén nem kell szégyel­nünk magunkat elmaradottságunkért. A művelt világ nemzeteinek legelsői között voltunk, s ez vitathatatlanul Brunswick Teréz érdeme. 1829-ben nyitotta meg Pestalozzi magyar követője a második kisdedóvót, ugyancsak Budán, a Várban, az Urak­utcájában (ma­­­ri-utca) levő Majthényi­házban. Ugyanebben az évben kezdi meg működését a harmadik, szintén Budán, a Vízivárosban (Donáti-utca), sőt a negyedik is, de ez már Pesten, a lipót­városi Három korona-utcában. (Később Nagykorona-utca, majd Koronaherceg­utca, ma Petőfi Sándor-utca.) Brunswick Teréz figyelme, gondoskodása a főváros mellett az országra is kiterjedt. 1829-ben megnyílik az első vidéki kisdedóvóintézet is , Besztercebányán. Vezetője az a Kern Máté, aki a Krisztinavárosban kezdte magyarországi működését. Kern Máté 1830-ban Besztercebányáról Bécsbe távo­zik — Brunswick Teréz engedte át a császárvárosnak — ahol (két évvel a budai intézet után) az első Kleinkinderasyl létesült. Bécset két esztendővel előztük meg. De egy évvel megelőztük Olaszországot (Cremona) és Franciaországot (Páris) is! Brunswick Teréz 1861-ben halt meg. Az épületet (Attila­ utca 41.), ahol az első magyar kisdedóvót felállította, a főváros 1899-ben emléktáblával jelölte meg. Az 1930-as évek elején Brunswick Antalné egykori krisztinavárosi házát lebontották. (kiderült, hogy Buda 1849-es ostroma idején sok ágyúgolyót kapott a Kis-Svábhegy felől, hiszen a Vár lábánál feküdt!) Az új bérház falán, az új tulaj­donos, új emléktáblát helyezett el. Buda mostani ostromában az új épület is sokat szenvedett. 424

Next