Budapest, 1947. (3. évfolyam)

2.szám - BOROS ÁDÁM: A Gellérthegy

A GELLÉRTHEGY BOROS ÁDÁM Budapest alföldszéli város, mint ahogy a magyar városok hosszú sora­i és a leg­virágzóbbak, az Alföld és a hegyvidék érintkezésénél terülnek el. Annál nevezetesebb, hogy kevés nagyváros van Közép-Európában, amelynek belsejében olyan nagy, meredek, a síkság szintjéből olyan merészen, hirtelen kiemelkedő hegy volna, mint amilyen a mi Gellérthegyünk. Ez a hirtelen való felemelkedés biztosít a Gellérthegynek az Alföld felé, a pesti oldalra, olyan pompás körképet. Történelmi, városalakító, látványossági szerepe ép olyan nagy, mint természettudományi, nevezetesen földtani és életföldrajzi érdekessége. Ínlin­ véletlen, hogy a főváros az Alföld szélén és ép ott keletkezett, ahol a budai hegyek egészen a Dunáig érnek. Ez törvényszerűség. Régi időben a hegyek mint őrtornyok szerepeltek, ezekről ellenőrizték, hogy nem közeledik-e ellenség. Már a várépítés előtti időkben biztonságot nyújtott az olyan termé­szetes sziklavár, mint a Gellérthegy. Később a tövében fakadó pompás meleg­források vonzották ide az embereket. De az átkelőhelyet, révet kereső ember is a Gellérthegy segítségével tájékozódik. Mi is örülünk, amikor az Alföld felől Buda­pestre utazván, 30—40 km távolságból először megpillantjuk a Gellérthegyet. Ez vonzotta a mult emberét is s messziről tudta, hogy a hegy felé közeledve, átkelőhelyet, települést, piacot talál s így jut a budai mészégetőkhöz is, ahol az építkezéshez annyira szükséges mészre szert tehet. A Gellérthegy déli sarkában levő tágas barlang, mely ma sziklatemplommá van alakítva, az ókor emberét is vonzotta s az benne lakóhelyet vagy menedéket talált. Régebben ez a barlang Szentiván­barlang nevet viselt, ma ez a név már feledésbe ment. Annál érdekesebb, hogy egyes vélemények szerint fővárosunk neve, a »Pest« szó, végeredményben ettől a barlangtól ered. A magyarok bejövetele előtt fővárosunk helyén avarok, majd szláv népek laktak. A pest szó szláv nyelven barlangot jelent. Lehetséges, hogy a feltűnő barlang adta a település­nek a Pest nevet, mely később a barlang­gal szemben levő városra szállt át. Ezt a nagyon tetszetős magyarázatot csak az gyengíti meg, hogy a pest szó egyben kemencét is jelent, márpedig Budán (melyet a régi német lakosság Ofen-nek, tehát kemencének nevezett) mindig nagy jelentősége volt a mészégetőknek s ezeket ugyancsak pest névvel jelölhették. Ha sikerülne kimutatni, hogy a Pest név régebbi, mint a budai mészégetés, akkor bebizonyosodna, hogy fővárosunk neve a gellérthegyi barlangtól ered. Gellérthegyünk az utolsó lépcsője annak az érdekes hegysorozatnak, amely a hegyszenthelyi hegységgel kezdődik s a Bakonyon át a Vértesben, majd a Gerecsében s a Buda-Pilis hegységben folytatódik, hogy megszakítás után a Duna balpartján a váci­­N­agyszálban még egyszer kiemelkedjen, majd nagy megszakítás után a borsodi Bükkhegy­ségben és még azon is túl újra uralomra jusson. Ennek a hegység-sorozatnak anyaga a földtani középkorban az egész magyar medencét betöltő hatalmas triász-tenger­ben keletkezett, nem túl mély tengerben, de elképesztő tömegben. A földtani újkorban a triász-tengerből keletkezett üledékek felemelkedtek és hegységekké domborodtak. A Magyar Középhegység (Keszthelytől Kassáig) magva a triász üledékeiből, éspedig mészkövekből és dolomitból áll. A mészkő a kalciumnak szénsavas sója, a dolomit ettől abban különbözik, hogy utóbbi a kalciumnak és a magnéziumnak szénsavval alkotott vegyülete. A mészkő és a dolomit sokban nagyon hasonló két kőzet, mégis nemcsak kémiai, hanem fizikai tulajdonságaiban is különbség van köztük. A mészkő, különösen a Magyar Középhegység triászkorú mészkövei, jól rétegzettek, padosan válnak el, a sziklakibúvások lépcsősek. Ezzel ellentétben a dolomit alig rétegzett, sziklái darabosak, nagy alaktalan tömbökben válnak el, pados szerkezetet alig árulnak el. A növényzet kialakulására ez szembeötlő befolyást gyakorol. A mészkő padjain jobban megtelepszik a humusz, míg a dolomiton kevés olyan zug marad, ahol ez össze­gyűlhet. Ez okozza, hogy a dolomit szikláin a nyers sziklát, elaprózódott kőzettörmeléket, kőmurvát kedvelő növé­nyek uralkodnak, míg a mészszikla­padokon a humuszt igénylők is bőven előfordulnak. 69

Next