Budapest, 1967. (5. évfolyam)
5. szám május - Budapest Főváros Tanácsának Végrehajtó Bizottsága
44 DR. BERTI BÉLA Budapest a bélyegen (1.) A mai értelemben vett bélyegnek már ötnegyed évszázados múltja van: 1840-ben az angol parlamentben megszavazták a postai reformot és május 6-án kibocsátották az „első postajegy"-et. Tíz évvel később megnyílt a világ első bélyegkereskedése, és hódító útjára indult a bélyeggyűjtés hobbyja. Ennek van valamennyi közül — ez nem lehet vitás — a legnépesebb tábora az egész világon, hiszen 1860-ban még csak 894 volt a kiadott bélyegek száma, száz évvel később már 150 ezer feletti. (Bélyegnek egyébként régen az állatok megkülönböztető jeleit nevezték.) Száz éve — 1867. május 1-én — lépett működésbe a magyar postaigazgatás. Addig, pontosabban 1867. június 15-ig, Magyarországon az osztrák kormányzat által kibocsátott osztrák bélyegek voltak forgalomban, illetőleg bérmentesítésre felhasználhatók. Bár már korábban felmerült —1848-ban — magyar bélyeg kiadásának a terve, amikoris a neves magyar festőművész, Than Mór az első magyar címeres bélyeg tervét elkészítette. A legrégibb bélyegeken az uralkodók képmása, az ország címere szerepelt, majd az állat- és növényvilágból vett képek, tájak, történelmi események. Már az első világháború is hozott változást a bélyegek képén, de a nagy választék főként a második világháború utáni években jött létre, a népi demokratikus országokban és a nyugati államokban egyaránt. A bélyegeken megjelentek a világtörténelem, a világháború eseményei mellett a tudomány és a kutatás — így napjainkban a világűr meghódítása —, az ipar és a közlekedés, a műszaki létesítmények, a sport és művészet képein, államférfiak, tudósok stb. képmásain, a jelentősebb kulturális és társadalmi eseményeken, évfordulókon kívül a városra, annak egyes épületeire, létesítményeire vonatkozó képek is. A magyar postaigazgatás centenáris évfordulója alkalmából indítjuk meg cikksorozatunkat, amellyel a bélyeggyűjtőknek irányt kívánunk mutatni a motívumok szerinti gyűjtés egyik ága felé, az urbanisztikával kapcsolatos bélyeggyűjtéshez, a Budapestet ábrázoló bélyegek ismertetésével. Az egyes bélyegek ismertetésénél a képek sorszámát (sz.), a bélyegnek a Magyar Bélyegek Árjegyzékében (MBA) található számozását és tervezőjének nevét (T..) általában zárójelben közöljük. ötven éve, 1916-ban jelent meg bélyegen első ízben budapesti épület, az,,Arató- Parlament" sorozatban: az Országháza. A nyolc értékből (50 fillértől 10 koronáig) álló Parlament-bélyegek 1918-ban „Repülő posta" felülnyomású értékekkel gazdagodtak. 1918-ban „Köztársaság" felülnyomás került a bélyegekre, majd 1919-ben kiadásra került a tíz értékből álló Magyar Posta „Parlament" sorozat, később „Magyar Tanácsköztársaság" felülnyomással. 1920-ban még három „Légiposta" érték is kiadásra került. Az 1921—23. években új pénzegységgel adták ki a „Parlament" sorozatot. A Parlament-bélyegek tervezője Brandmayer Vilmos volt; a kiadott értékek nagy száma miatt azoknak a Magyar Bélyegek Árjegyzékében levő számozását mellőzzük. Steindl Imre, az eklektika egyik legegyénibb alkotó építésze 44 éves korában tervezte az 1883—1903. évek között épült Országházát (1. sz.), egyéni sajátosságai révén erősen nyugati hatást mutató, azonban európai viszonylatban is a korszak egyik legfigyelemreméltóbb építészeti alkotását. Legnagyobb hosszúsága 268 m, legnagyobb szélessége 118 m, alapterülete 1 7745 m'. Kétségtelenül egyik legjellegzetesebb része Budapest városképének, és így fővárosunk egyik jelképévé vált már azokban az években, amikor az ország fennállásának ezeréves évfordulóját ünnepelte. Bár a tervező alkotásában történelmi stílust használt — a gótikát—, szavaival élve: „a középkor e remek stílusában szerény módon, óvatosan, mint azt a művészet mindenkor megkívánja", helyenként a reneszánsz, sőt a barokk szellemét is felidézi. Az 1936. évi „Repülősor" repülőgépének szárnya alatt felülről a Parlament épülete látszik (3. sz. MBÁ 564—567. T.: Légrády Sándor). Az Országháza épülete egyébként a felszabadulás óta több bélyegen látható, így az 1947. évi „Repülősor" 5 forintos záróértékén az azóta lebontott Kossuth-híddal (4. sz. MBÁ 1016. T.: Kálna Béla), az 1950. évi „Szakszervezet" 1 forintos értékén a Lánchíddal (7. sz. MBÁ 1156. T.: Kádár György), az 1958. évi „Brüsszeli sor" é0 filléres értékén (5. sz. MBÁ 1588. T.: Gál Ferenc), ugyancsak az 1958. évi „Bélyegnap" 1 forintos értékén nagyító alatt (MBÁ 1617—1618. T.: Vértes József), a „Repülősor" 10 forintos értékén, ahol a pesti Duna-parti részlet előterében a Tudományos Akadémia, hátterében pedig az Országháza áll (2. sz. MBÁ 1633. T.: Gál Ferenc), az „ötéves az Alkotmány" sorozatban a kupolát díszkivilágításban látjuk (6. sz. MBA 1446. T.: Bánó Endre). A szabadságharc nagy költője, Petőfi Sándor születésének 100. évfordulóján, 1923-ban megjelent öt bélyegből álló sorozat záróértéke a kardját tartó költőt a Nemzeti Múzeum bejárati lépcsősora bal oldali mellvédjén ábrázolja; háttérben a timpanont tartó egyik korinthusi oszlop (MBÁ 411. T.: Helbing Ferenc). Ugyanott áll a költő az 1848-as szabadságharcosok 30 filléres bélyegén, kezét esküre emelve, amikor 1848. március 15-én elszavalta a Talpra magyart (8. sz. MBÁ 1293. T.: Nagy Zoltán). A Nemzeti Múzeum neoklasszikus épülete 1954-ben került bélyegre az előbb említett „Ötéves az alkotmány" sorozatban (9. sz. MBA 1444. T.: Bánó Endre). A Pollack Mihály életművének koronáját jelentő 108 m hosszú, 70 m széles és 24 m magas palota 1837—47 között épült. A nyolc korinthusi oszlopon nyugvó homlokzatot allegorikus alakok díszítik. Középen Pannónia a trónszéken babérkoszorúval, amelyet jobbkéz felől a Tudomány és a Művészet, balkéz felől a Történelem és a Hírnév megszemélyesítői felé nyújt. A Nemzeti Múzeum alapját egyébként Széchényi Ferencnek 1802-ben a nemzetnek ajándékozott értékes gyűjteménye vetette meg. 1926-ban kerültek kiadásra az első „Pengő-filléres" bélyegek, amelyeken a Halászbástya és a Budai Várpalota láthatók. A régi halász céh középkori bástyáinak helyén két évig épült és a harmadikban, 1903-ban került átadásra a •"Schulek Frigyes tervei szerint neoromán stílusban készült Halászbástya (10. sz. MBA 447—450. T.: Helbing Ferenc). Védelmi célokat sohasem szolgált, dekoratíven keretezi a vár épületeit, és a várnegyed feljáróját is szerencsésen oldja meg. Boltíves, csipkés folyosói közelről és az egész pesti Duna-partról ámulatba ejtik a szemlélőt. A középkori várpalotával nem azonos a bélyegen látható Budai Vár újabb palotája, amely a századfordulóban épült, Ybl Miklós és Hauszmann Alajos tervei alapján (11. sz. MBA 451—456. T.: Helbing Ferenc és Koch Ernő). A fejlett eklektika a barokkal átszőve jutott itt érvényre, és az alaprajzilag egybefogott szerteágazó épületrészeket, a két szárnyat is szerves egységgé fogja össze a kupola. Nemcsak ezzel vált a Parlament párjává, hanem azzal is, hogy a Duna jobb partjának városképi súlypontjává lett.