Budapest, 1967. (5. évfolyam)
10. szám október - Dr. Csorba János, Kécsy Ferenc, dr. Maksay László írásai
Javaslat egy városképi probléma megoldására (A Blaha Lujza téren építsék fel a Nemzeti Szalont!) Amióta a Nemzeti Színházat lebontották, a Blaha Lujza tér — sajnos— jellegtelen térré vált. Elvesztette hangsúlyát, alakja szabálytalan, környező épületei között nincs stílusösszhang, s egyik sem dominál annyira, hogy a tér vezérdallamává, főszereplőjévé tudna válni. Ráadásul ez a tér nem elég kicsi ahhoz, hogy intim legyen, s nem elég nagy ahhoz, hogy monumentalitásával hathasson, illetve határozott jelleget kapjon. Mindezek következtében — naponta tapasztaljuk — súlyos esztétikai hiányérzetet kelt; „kong" ez a tér. Holott, mint a város egyik legforgalmasabb terének, méltó esztétikai, városképi tartalmat kellene sugallnia. A Blaha Lujza térnek ezt a jellegtelenségét Antalffy Gyula és Granasztói Pál már szóvá tették a Magyar Nemzet hasábjain. Utóbbi javasolta, hogy — többek között — egy toronyház építésével próbáljunk segíteni a tér esztétikai összhatásán. Örömmel olvastuk, hogy a főváros — a probléma fontosságára való tekintettel — pályázatot tűzött ki a tervezőirodák között a tér esztétikai rendezésére, megoldására. Mivel ez a kérdés nemcsak az építészek, hanem a közönség szívügye is, legyen szabad egy javaslatot tennem, mielőtt a végleges tervek megszületnek. Csupán a környező épületek alakításával nem lehet megfelelően megoldani a Blaha Lujza tér problémáját, mert a tereknek fizikai és pszichológiai fókuszokkal kell rendelkezniük. Gondoljunk Róma vagy Párizs tereire, amelyek fókuszában rendszerint valamilyen kút, obeliszk vagy szobor áll. Nyilvánvaló, hogy leginkább egy monumentális szobor képes — szellemi kisugárzó ereje révén — eszmei tartalmat, jelleget adni egy térnek. A Blaha Lujza téren azonban sem szobor, sem kút nem jöhet számításba, mert a közlekedés rendje ezt nem teszi lehetővé. Itt csupán olyan megoldás lehetséges, mely a közlekedést, illetve a tér áttekinthetőségét nem zavarja. Ez szerintem csak egy levegőbe emelt hasáb lehet. Javaslatom: A Nemzeti Színház helyén, a Rákóczi úttal párhuzamosan helyezzenek két betonlábra egy lapos hasáb alakú, hipermodern üveg-alumínium termet, mely kiállítási helyiségként szolgálna. Alatta át lehetne látni, a közlekedést nem zavarná, sőt, a villamosra várakozókat megvédené az esőtől. Mivel a Nagykörút és a Rákóczi út sarkán állna, a kereszteződést is jobban kihangsúlyozná; a Rákóczi úttal párhuzamos vonalával a Rákóczi út sodrását, irányát is jobban aláhúzná — sőt, lapos tömbjével mintegy ellenpólusa lenne (föld fölötti jelzőjévé válna) a földalattinak. Legfőbb előnye pedig az lenne, hogy olyan objektumot nyernénk benne, amely tömbjével fizikai fókusszá válna — szellemi fókuszszá pedig azáltal, hogy a Nemzeti Színház helyén állva, mint Nemzeti Szalon a nemzeti kultúrát szolgálná. Korszerű kiállítóhelyiségre Budapestnek úgyis múlhatatlanul szüksége van. Az Engels téri Nemzeti Szalon kiesése nagy vesztesége művészeti életünknek. A képzőművészeti kultúra és az idegenforgalom is halaszthatatlanul követeli, hogy fővárosunkban végre felépüljön egy világvárosi igényeknek megfelelő, felülvilágításos kiállítóhelyiség. Az új Nemzeti Szalon megépítését tehát napirendre kell tűzni. Erre most megvan az alkalom. S hogy éppen ide, a Blaha Lujza térre építsük a Nemzeti Szalont, arra több okunk van. Ezen a helyen a kultúra szolgálata nemzeti hagyomány. (A Nemzeti Színház helyét a földön egy mozaiktábla jelezhetné.) Maradjon ez a tér továbbra is a kultúra szolgálója! S azért éppen a képzőművészeté, mert a forgalommal járó zaj ezt a helyet csak e művészeti ág propagálására teszi alkalmassá. Meg azért is, mert képzőművészeti kultúránk ismertetése van a legmostohább helyzetben. Irodalmunkat, zenénket számtalan lap, valamint a rádió, a televízió kellően népszerűsíti. Képzőművészeti lapunk viszont csak egy van. Legyen az új Nemzeti Szalon is egyik fóruma képzőművészeti közízlésünk fejlesztésének! Tapasztaljuk, hogy az állomásokon, átszállóhelyeken mindig sok a várakozó ember, aki nem tudja, mit csináljon az idejével. Részesítsük pozitív élményben őket! Tegyük lehetővé, hogy itt képzőművészeti alkotásokban gyönyörködhessenek. Nem hagyhatjuk kiaknázatlanul a nagy forgalmú pont kulturális lehetőségeit. Szellemi góccá kell tennünk a Blaha Lujza tér sarkát azzal is, hogy olyan hipermodern üveghasábkölteményt építünk ide, mely már alakjával, újszerűségével is szenzációjává, városképi érdekességévé válhatna e térnek. Nyugati falán egy szobor vagy dombormű jelezhetné a tér névadójának jelentőségét. Az épület keleti falának sarkán, ott, ahol annak idején a nevezetes óra állt, egy órát kellene elhelyezni, alatta pedig egy falhoz simuló, várakozó mozdulatú, áhítatos női szoboralakot, mely kedvesen jelezné, hogy ez volt — s talán marad — a fiatalok találkozóhelye. (így ez a „hagyomány" sem menne feledésbe.) A Nemzeti Szalon tetejének egy részén (színes ernyők alatt) presszó működhetne, mely egyben a tér kilátójává, érdekes pontjává válhatna. A Nemzeti Szalonnal kapcsolatos javaslatomat a Képzőművészek Szövetségében is előadtam. Ők örömmel támogatják. Kérem, hogy az illetékes szervek is vitassák meg, foglalkozzanak vele. Nemcsak a Blaha Lujza tér esztétikai rendezésének problémáját vinné közelebb a megoldáshoz, hanem képzőművészeti kultúránk ügyét is eredményesen szolgálná. Dr. Maksay László Budapest közlekedése Júniusban a Fővárosi Tanács V. B. Közlekedési Igazgatósága szürke vászon kötésű ízléses könyvet adott ki. A négy nyelvű, tömör szövegezésű, kevés, de jellemző évszámmal, statisztikai adattal és grafikonnal, bőséges és választékos képanyaggal ellátott 140 oldalas album ismerteti Budapest közlekedését. A városfejlesztés és a közlekedés kapcsolatát, fővárosunk hídjait, gyorsvasúti, a már kialakult egyéb közlekedési hálózatát és csomópontjait (Nagykörút, Kiskörút, Astoria, Blaha Lujza tér stb.), a városközpontot éppen úgy megismerhetjük, mint a létesítmények tervezését (Baross tér, Hungária körút átépítése). A lakótelepi és budai hegyi utak, a forgalomirányítás mellett a tömegközlekedés (villamos, trolibusz, autóbusz, helyi hajózás, fogaskerekű vasút, BHÉV stb.) fejlődését is módunkban van áttekinteni, továbbá az országos úthálózat csatlakozásait, a főváros idegenforgalmát, sőt ízelítőt kapunk a Budapestet érintő távolsági autóbuszközlekedésből, légiközlekedésből, a hajózásból és a vasúti közlekedésből is. A könyv gondos összeállítói közül Daczó József igazgatóságvezető, Nagy Rudolf főmérnök, Kiss Miklós és dr. Nagy Ervin neveit emeljük ki. A szerkesztés a szakavatott dr. techn. Szabó Dezső munkáját dicséri. A tetszetős, mértéktartó grafikai munkát végző Simon Károly mellett a szebbnél szebb fényképek Domonkos Endre, Ratkó István és a Magyar Távirati Iroda munkatársai nevéhez fűződnek. Nagy kár, hogy ezt a szakemberek és a fővárost szerető nagyközönség részéről egyformán érdeklődésre számot tartó albumot a nagyközönség egyáltalán nem, sőt, a szakemberek közül is csak kevesen forgathatják. A kiadvány sajtó alá rendezése a Panoráma kiadó, a nyomtatás az Athenaeum Nyomda kiváló munkája. B. B. 29