Budapest, 1968. (6. évfolyam)

3. szám március - Vargha Balázs: Petőfi Pestje III.

36 II Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállítása II. Dávid Katalin írása — Gink Károly fotói A XIV. század a magyar középkori művészet gazdag korszaka. A fejlődés, mely az új stílustörekvésnek hazánk­ban otthont adott, már a XIII. szá­zad közepén megindult. A tatárjárás utáni újjáépítés idején jelentkezik ná­lunk a gótikus művészet és ez bonta­kozik ki az elkövetkező évszázadban, az Anjou-házból származó Róbert Károly és Nagy Lajos, majd Zsig­mond uralkodása alatt. Történel­münknek olyan korszaka ez, mely a kulturális életnek szinte minden te­rületén új eredményeket hozott: iro­dalmi, építészeti, művészeti alkotá­sok egész sora bizonyítja gazdagságát. A gótikus művészet itthon is, mint Európa-szerte, elsősorban az erősödő vagyonosodásnak indult polgárság al­kotása; az udvari műveltség mellett egy új társadalmi osztály kulturális erejét tanúsítja. A városi élet fellen­dülése, a kereskedelem megélénkülé­se, a különböző iparágak differenciá­lódása, a gazdasági élet újjáalakulása kedvezően éreztette hatását a művé­szet területén is. Az építkezések foko­zottabb erővel indultak meg. Buda és Visegrád, tehát a királyi lakhelyek mellett várak, kastélyok és a városi paloták egész sora készül ezekben az évtizedekben. Az építészet hatására újjászületnek az alkalmazott monu­mentális művészetek, a freskók, az épületplasztika és az önálló szobrá­szati alkotások megmaradt emlékei szólnak a korszak nagy művészi ener­giáiról. A Magyar Nemzeti Múzeum kiállí­tásán kiemelkedő alkotások reprezen­tálják e stílus hazai sajátosságait. A visegrádi palota XIV. századi kútja jelentős emléke a korabeli magyar kő­faragó művészetnek. Megmaradt tö­redékeiből e kiállítás alkalmából állí­tották helyre. Az egyházi művészet gazdag emlékanyagából elsősorban a Szent László fejereklyetartót kell ki­emelnünk, mely a legújabb művészet­történeti kutatás szerint Kolozsvári Mártonnak, a Kolozsvári szobrász­testvérpár idősebb tagjának alkotása. E művészek munkássága kiemelkedő értéke nemcsak a korabeli magyar, hanem az európai művészettörténet­nek is. A tiszta, egyszerű formákkal mintázott herma a monumentalitás egyik nagyszerű példája. Mellette a kelyhek, templomi füstölők, edények, keresztek ötvösművészetünk magas színvonaláról, a magyar kézműves­ipar erejéről tanúskodnak. Ez a kulturális fejlődés vezet át a XV. századba, a két nagy mecénás király, Zsigmond és Mátyás uralkodá­sának idejébe, amikor az udvar már nemcsak a hazai művelődési élet köz­pontja, hanem jelentős szerepet vállal az európai egyetemes kulturális moz­galmakban is. A gótikával párhuzamo­san jelenik meg a reneszánsz művé­szet, mely Mátyás udvarában uralko­dó szerepet kap. Építkezéseinek is­mert dátuma 1479. Ha ezt összevet­jük az olasz reneszánsz évszámaival, azt tapasztaljuk, hogy­­ Toscanától eltekintve Itália többi részében ugyanezekben az években terjed el, illetve honosodik meg az új stílus: Rómában a 60-as, Nápolyban a 70-es évek folyamán. Az urbinói herceg palotája egyidős Mátyás építkezései­vel. Mindez a korabeli magyar mű­vészeti élet fejlődéstörténeti jelentő­ségét bizonyítja az egyetemes mű­velődéstörténet szempontjából. Ve­zető olasz mesterek és Európa-szerte híres humanisták dolgoznak Mátyás megbízásából; a környezetéből kül­földre került magyar művészek és tu­dósok szintén elismert nagyságai a korszak kulturális életének. A kiállítás bemutatja azt a trónkár­pitot, melyet Antonio Pollaiuolo ter­vei alapján szőttek a király megbízá­sából. A királyt és feleségét ábrázoló márvány relief ugyancsak reprezenta­tív bizonyítéka annak a művészeti kapcsolatnak, mely Itáliához kötötte a magyarországi reneszánsz művésze­tet. Az udvar pompájának káprázatos emléke az a talpas ezüstkulacs, mely a hagyomány szerint Mátyás tulajdo­na volt, valamint Mátyás hatalmas velencei üvegserlege. Mátyás mecénási tevékenysége nem maradt elszigetelt. Az általa párt­fogolt művészeti irányzat országosan mind szélesebb körben terjedt a XVI. század első felében. A kiállítás gazdag ipar- és képzőművészeti anyaga: öt­vöstárgyak, bútorművesség, textília, festmények, szobrok bizonyítják ezt. Egyben tanúskodnak arról, hogy a reneszánsz művészet nemcsak behá­lózta az egész országot, hanem sajátos helyi formák kialakításához vezetett. Báthory András Madonnája, 7526

Next