Budapest, 1968. (6. évfolyam)
8. szám augusztus - A magyar Metró és az utcák nélküli város
folyosókat terveztek, oly módon, hogy az utazó közönség a földalatti vasút és a MÁV vonatai között közvetlenül átszállhasson. A Keleti vonalrészen a következő helyeken terveztek állomásokat: Újvilág (Semmelweiss) utca, Múzeum körút, Síp utca és Nyár utca keresztezése; az Erzsébet (Lenin) körúton, a Szegényház (Rózsák) terén és a Bethlen téren. Ezeknek a megállóhelyeknek a berendezése azonos lenne a többi vonalakon létesítendő megállóhelyekkel. A MÁV melletti átmeneti állomástól kifelé ezen vonalat, mint kétvágányú rendes közúti vasutat föld feletti áramvezetékkel szándékoztak tovább vezetni, a térképen megjelölt módon a Verseny tér, illetve az Aréna (Dózsa György) út mellett az új laktanyákig, ahol beágazna a Hungária körútra s így közvetlen csatlakozás keletkezett volna a Hungária körúton létesítendő közúti vasút vonalaival. Nyugati szárnyvonal A vonal mint kétvágányú földalatti vasút indul az Újépület (Szabadság tér) területén létesítendő keresztezési állomásból s a Zoltán utca alatt a Duna-partra vezet, szorosan alkalmazkodva az Újépület területrenddezéséhez. Budára a nyugati vonal a Zoltán utca és Fazekas (Szilágyi Dezső) tér közötti egyenes vonalban a Duna alatt létesítendő alagútba vezetne. Elérve a Duna jobb partját, a vonal még mindig mint kétvágányú földalatti vasút követi a Duna-partot a Bomba (Batthyány) térig. Ezt átszelve végighalad a Batthyány utcán és a Hattyú utcán, ahol a nyugati vonal földalatti része véget érne. Ott egy átmeneti állomásból sikló segélyével felemelkedne az utcaszintre és folytatólagosan, mint földszintes kétvágányú és közúti vasúti jellegű vonal, a Retek utcán és Városmajoron keresztül, csatlakozna a Fogaskerekű vasúthoz és a tervezett Budapest—Lipótmező—Budakeszi helyiérdekű vasúthoz. A Magyar Metropol Vasút tervezésénél a tervezők világvárosi forgalomra gondoltak, tehát a járműveket és egyéb berendezéseket a viágvárosi követelményeknek megfelelően kívánták előállítani. Az egyik legfontosabb követelmény, hogy a vonatok igen rövid időközökben s megfelelő gyorsasággal közlekedhessenek. E célból 30—40 kilométer menetgyorsasággal számoltak, két kocsiból álló vonatokat vettek számításba s azokat két és fél percenként kívánták indítani. A földalatti megállóhelyeken a peronokat a kocsi-padozat magasságában tervezték, miáltal a kocsikba való ki- és beszállás egyszerű belépéssel történhet. Viták A közigazgatási bejárást 1898. június 20-án tartották meg, amelyen részt vettek a Kereskedelemügyi Minisztérium, a Fővárosi Tanács és az Államrendőrség megbízottai. A közigazgatási bejárás alkalmával elvi kifogás nem merült fel, de a vonalvezetésre több észrevételt tettek. Az egyik észrevétel a Mária Valéria utca alatti vonalvezetést kifogásolta. A Pesti Hírlap 1899. III. 13-i számában megjelent cikk az alábbiak szerint ismertette az újabb elgondolásokat: „A „Metropol" vasút ügyében a Mária Valéria (Apáczai Csere János) utcai vonal helyett az a variáns van tárgyalás alatt, hogy a vasút a Koronaherceg (Petőfi Sándori utca, Kálvin tér és Soroksári utcán át a Boráros térre vezettessék. Mielőtt erre a variánsra a területhasználati elvi engedély megadatott volna, a tanács azt kívánta, hogy a vállalat részletes érveket mutasson be arra, miképpen építené a vasútat az Andrássy (Népköztársaság) úton alkalmazott rendszer szerint és miképpen építené, ha a vasút alagútszerű elhelyezést nyerne, s mindkét esetben a földalatti közművek elrendezését miképpen veszi célba; végre tüzetes munkaprogramot kívánt a tanács, hogy mindezen műszaki műveletekből meg lehessen állapítani a köz- és magánérdek szempontjából felmerülő körülményeket. A vállalat a fővároshoz intézett beadványában kijelenti, hogy a kívánt műszaki műveletet már munkába vette, de az néhány hónapot vesz igénybe, jelezve egyszersmind, hogy az illetékes hatóságok által hozandó határozatot előre is feltétlenül kötelezőnek elfogadja, az ügy további előkészítése érdekében a területhasználati elvi engedélyt az új variánsra is kiterjeszteni kéri. A főváros előterjesztése folytán a tanács a kérelem teljesítéséhez a vállalat legújabb beadványa alapján hozzájárul." Hat hét múlva az 1899. április 13-i tanácsülésen hozott határozattal a főváros „... a vasút céljaira szükséges közterületet elvben átengedi." (Budapesti Hírlap 1899.. IV. 14.) A Metropol Vasút újabb tervei az újabb elgondolásokkal együtt az április 26-i közgyűlés elé kerültek. A tanács javaslatát — a közterületek átengedéséről — a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. (Magyar Hírlap, Pesti Napló, Budapesti Napló 1899. IV. 27.) Időközben a Közmunkástanács is foglalkozott a Metropol Vasút ügyével, s hozzájárult, hogy a vasutat az újabb tervek alapján építsék meg. 1899. július 21-én délután 5 órai kezdettel Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter elnöklete alatt értekezletet tartottak a Metropol Vasút ügyében. Az értekezlet foglalkozott az építkezés mikéntjével, az érintett háztulajdonosok kártalanításával és az esetleg felmerülhető műszaki nehézségekkel. Az értekezlet lefolyásáról a Budapesti Hírlap és a Pesti Hírlap VII 23-i száma részletesen beszámoltak. A döntés Úgy látszik, hogy a fővárosnak a belügyminiszterhez intézett jelentése pozitív lehetett, mert a kereskedelmi miniszter felhívására 1900. XII. 22-én „.. . értekezletet tartottak a mérnöki hivatalban, hogyan lehetne a vasutat a forgalom zavarása nélkül megépíteni." (Budapesti Hírlap) 1900. XII. 23.) Nem egészen egy hónap múlva a Budapesti Hírlapban (1901. I. 19.) közlemény jelent meg, amely közli, hogy „... A főváros szívesen hozzájárul, de úgy, hogy az építkezés ne zavarja a jelenlegi közlekedést." Még ugyanebben az évben (1901. X. 15.) a belügyminiszter leiratban hívta fel a város figyelmét arra, hogy nyilatkozzék: van-e szükség a városi vasútra vagy nem? Nem ismerjük a Fővárosi Tanács nyilatkozatát, de tény az, hogy az egész Metropol Vasút ügy elaludt. Időközben a Magyar Ipar és Kereskedelmi Bank felszámolt. Lemondott a nagyszabású földalatti vasút építéséről és arra kérte a fővárost, hogy a letétbe helyezett kaucióját fizesse vissza. (Budapesti Hírlap, 1903. 1. 18.) „. . . Ezzel a csak amerikaiasan fantasztikus, de nem amerikaiasan reális tervek be is záródtak" — írja Siklóssy László: Hogyan épült Budapest? című munkájában . . . Tóth Mihály A földalatti egyik megállójának tervezett keresztmetszete A ,,magyar Metró" egy szakaszának keresztmetszete