Budapest, 1968. (6. évfolyam)

8. szám augusztus - A magyar Metró és az utcák nélküli város

folyosókat terveztek, oly módon, hogy az utazó közönség a földalatti vasút és a MÁV vonatai között közvetlenül átszállhasson. A Keleti vonalrészen a következő helye­ken terveztek állomásokat: Újvilág (Semmel­weiss) utca, Múzeum körút, Síp utca és Nyár utca keresztezése; az Erzsébet (Lenin) körúton, a Szegényház (Rózsák) terén és a Bethlen téren. Ezeknek a megállóhelyeknek a berende­zése azonos lenne a többi vonalakon létesí­tendő megállóhelyekkel. A MÁV melletti átmeneti állomástól ki­felé ezen vonalat, mint kétvágányú rendes közúti vasutat föld feletti áramvezetékkel szándékoztak tovább vezetni, a térképen megjelölt módon a Verseny tér, illetve az Aréna (Dózsa György) út mellett az új lak­tanyákig, ahol beágazna a Hungária körútra s így közvetlen csatlakozás keletkezett volna a Hungária körúton létesítendő közúti vasút vonalaival. Nyugati szárnyvonal A vonal mint kétvágányú földalatti vasút indul az Újépület (Szabadság tér) területén létesítendő keresztezési állomásból s a Zoltán utca alatt a Duna-partra vezet, szoro­san alkalmazkodva az Újépület területrend­dezéséhez. Budára a nyugati vonal a Zoltán utca és Fazekas (Szilágyi Dezső) tér közötti egyenes vonalban a Duna alatt létesítendő alagútba vezetne. Elérve a Duna jobb partját, a vonal még mindig mint kétvágányú földalatti vasút követi a Duna-partot a Bomba (Batthyány) térig. Ezt átszelve végighalad a Batthyány utcán és a Hattyú utcán, ahol a nyugati vonal földalatti része véget érne. Ott egy át­meneti állomásból sikló segélyével felemel­kedne az utca­szintre és folytatólagosan, mint földszintes kétvágányú és közúti vasúti jellegű vonal, a Retek utcán és Városmajo­ron keresztül, csatlakozna a Fogaskerekű vasúthoz és a tervezett Budapest—Lipót­mező—Budakeszi helyiérdekű vasúthoz. A Magyar Metropol Vasút tervezésénél a tervezők világvárosi forgalomra gondoltak, tehát a járműveket és egyéb berendezéseket a viágvárosi követelményeknek megfelelően kívánták előállítani. Az egyik legfontosabb követelmény, hogy a vonatok igen rövid időközökben s meg­felelő gyorsasággal közlekedhessenek. E cél­ból 30—40 kilométer menetgyorsasággal számoltak, két kocsiból álló vonatokat vettek számításba s azokat két és fél percenként kívánták indítani. A földalatti megállóhelyeken a peronokat a kocsi-padozat magasságában tervezték, mi­által a kocsikba való ki- és beszállás egyszerű belépéssel történhet. Viták A közigazgatási bejárást 1898. június 20-án tartották meg, amelyen részt vettek a Keres­kedelemügyi Minisztérium, a Fővárosi Ta­nács és az Államrendőrség megbízottai. A közigazgatási bejárás alkalmával elvi kifogás nem merült fel, de a vonalvezetésre több észrevételt tettek. Az egyik észrevétel a Mária Valéria utca alatti vonalvezetést kifogásolta. A Pesti Hír­lap 1899. III. 13-i számában megjelent cikk az alábbiak szerint ismertette az újabb elgondolásokat: „A „Metropol" vasút ügyében a Mária Valéria (Apáczai Csere János) utcai vonal helyett az a variáns van tárgyalás alatt, hogy a vasút a Koronaherceg (Petőfi Sándori utca, Kálvin tér és Soroksári utcán át a Boráros térre vezettessék. Mielőtt erre a va­riánsra a terület­használati elvi engedély megadatott volna, a tanács azt kívánta, hogy a vállalat részletes érveket mutasson be arra, miképpen építené a vasútat az Andrássy (Népköztársaság) úton alkalmazott rendszer szerint és miképpen építené, ha a vasút alag­útszerű elhelyezést nyerne, s mindkét esetben a földalatti közművek elrendezését miképpen veszi célba; végre tüzetes munkaprogramot kívánt a tanács, hogy mindezen műszaki mű­veletekből meg lehessen állapítani a köz- és magánérdek szempontjából felmerülő körül­ményeket. A vállalat a fővároshoz intézett beadványában kijelenti, hogy a kívánt mű­szaki műveletet már munkába vette, de az néhány hónapot vesz igénybe, jelezve egyszer­smind, hogy az illetékes hatóságok által ho­zandó határozatot előre is feltétlenül kötele­zőnek elfogadja, az ügy további előkészítése érdekében a terület­használati elvi engedélyt az új variánsra is kiterjeszteni kéri. A főváros előterjesztése folytán a tanács a kérelem telje­sítéséhez a vállalat legújabb beadványa alap­ján hozzájárul." Hat hét múlva az 1899. április 13-i tanács­ülésen hozott határozattal a főváros „... a vasút céljaira szükséges közterületet elvben átengedi." (Budapesti Hírlap 1899.. IV. 14.) A Metropol Vasút újabb tervei az újabb elgondolásokkal együtt az április 26-i köz­gyűlés elé kerültek. A tanács javaslatát — a közterületek átengedéséről — a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. (Magyar Hírlap, Pesti Napló, Budapesti Napló 1899. IV. 27.) Időközben a Közmunkástanács is foglal­kozott a Metropol Vasút ügyével, s hozzá­járult, hogy a vasutat az újabb tervek alap­ján építsék meg. 1899. július 21-én délután 5 órai kezdettel Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter el­nöklete alatt értekezletet tartottak a Metro­pol Vasút ügyében. Az értekezlet foglalko­zott az építkezés mikéntjével, az érintett háztulajdonosok kártalanításával és az eset­leg felmerülhető műszaki nehézségekkel. Az értekezlet lefolyásáról a Budapesti Hírlap és a Pesti Hírlap VII 23-i száma részletesen beszámoltak. A döntés Úgy látszik, hogy a fővárosnak a belügy­miniszterhez intézett jelentése pozitív lehe­tett, mert a kereskedelmi miniszter felhívá­sára 1900. XII. 22-én „.. . értekezletet tar­tottak a mérnöki hivatalban, hogyan lehetne a vasutat a forgalom zavarása nélkül megépí­teni." (Budapesti Hírlap) 1900. XII. 23.) Nem egészen egy hónap múlva a Buda­pesti Hírlapban (1901. I. 19.) közlemény jelent meg, amely közli, hogy „... A főváros szívesen hozzájárul, de úgy, hogy az építkezés ne zavarja a jelenlegi közlekedést." Még ugyanebben az évben (1901. X. 15.) a belügyminiszter leiratban hívta fel a város figyelmét arra, hogy nyilatkozzék: van-e szükség a városi vasútra vagy nem? Nem ismerjük a Fővárosi Tanács nyilat­kozatát, de tény az, hogy az egész Metropol Vasút ügy elaludt. Időközben a Magyar Ipar és Kereskedelmi Bank felszámolt. Le­mondott a nagyszabású földalatti vasút épí­téséről és arra kérte a fővárost, hogy a le­tétbe helyezett kaucióját fizesse vissza. (Budapesti Hírlap, 1903. 1. 18.) „. . . Ezzel a csak amerikaiasan fantaszti­kus, de nem amerikaiasan reális tervek be is záródtak" — írja Siklóssy László: Hogyan épült Budapest? című munkájában . . . Tóth Mihály A földalatti egyik megállójának tervezett keresztmetszete A ,,magyar Metró" egy szakaszának keresztmetszete

Next