Budapest, 1968. (6. évfolyam)

2. szám február - Dr. Pénzes Antal: Lágymányos

volt a híres keleti tündérvilág, a „Konstantinápoly" bejárata. A ház kapuján a második világ­háború előtti időkben is ott díszlett még a csillag és félhold, a régi szép idők emlékeként. A tavon lampionos gályák úsztak, a náddal benőtt szigeten az éj sötétjében Ferenc József és Er­zsébet királyné óriási arcképei gyulladtak ki szikrázó tűzijá­tékká. 1903—1909-ben felépült a Mű­egyetem —14 millió aranykoro­nába került! — 71 795 négyzet­méternyi területen, melyet a Lágymányosi-tó északi részéből töltöttek fel. Ebben az időben vágták ke­resztül — a mai Móricz Zsig­mond körtérnél — az Átlós úttal a hatalmas téglagyár telepét és átvezették Pestről Kelenföldre a villamosvasutat. 1910-ben lefek­tették a budafoki helyiérdekű villamos vonalát. Ennek mentén új házsorok épültek. A rohamos fejlődésnek csak a világháború vetett véget; még szerencse, hogy az 1895-ben le­bontott rozoga Sárosfürdő he­lyén —1911—1918 között — felépült a város egyik legszebb dísze, a Gellért fürdő. Óriási előrehaladást jelentett a Boráros téri híd — most Petőfi híd — megépítése. A hídfő léte­sítésére 1930-ban megkezdték a Lágymányosi-tó feltöltését. Erre a célra dunai iszapot, homokos kavicsot használtak, melyet ha­talmas vízsugárral ömlesztettek be a tónak később töltéssel el­zárt területére. Az 1932. év kö­zepéig tartó feltöltés alatt kb. 600 ezer köbméter anyagot hasz­náltak fel. A későbbi töltésekhez a Gödöllő—Besnyő-­ vasúti ka­nyar átvágásánál kitermelt ho­mokos földet és a kelenföldi erőmű salakját is felhasználták. A Lágymányosi-tavon az utolsó halászháló-húzást 1931-ben tar­tották. (A tó egy része még min­dig megvan, az Összekötő vas­úti híd északi oldalán, ahol még ma is horgásznak.) A Budafoki úttól keletre eső részen legújab­ban hatalmas, modern lakótelep épült. Ott, ahol még 1926-ban a vidra keserű­fű úszó levelei éke­sítették az időközben víz alá ke­rült, kubikgödrös, rendezetlen területet, ma egy kis alumínium elefánt-szobrocska ékesíti az óvodások játékkertjét. A Lágy­mányosi-tó legnagyobb része el­tűnt, a helyén egy kb. 600 ezer négyzetméternyi bekerített, asz­faltos utakkal behálózott terület áll, amely a legújabb térképen mint Vásárváros szerepel. ÉS ITT ELÉRKEZTÜNK a Lágymányos jövőjének problé­máihoz. Ma Budapest városrendezésé­nél a legfontosabb kulcskérdé­sek egyike: hová kerüljön a nem­zetközi vásár? A vásárok szük­ségszerűen mindig a forgalmas útvonalak csomópontján, meg­felelő kisebb-nagyobb területen alakultak ki; ilyen szempontból a mai vásár városligeti elhelyezé­se semmiesetre sem megfelelő. A Vásárváros eredeti, lágymá­nyosi terve viszont a megközelít­hetőség és térviszonyok figye­lembe vételével a legmegfele­lőbbnek tekinthető. Nézzük az indokokat! 1. A kijelölt terület közvetle­nül a pesti-budai Nagykörút mel­lett, két Duna-híd között fek­szik (Petőfi-híd és Délivasúti-Összekötő-híd). 2. A legforgalmasabb villamos-, vasút-, autóbuszjáratok veszik körül. 3. A déli szélére tervezik a Bécs—Budapest—Belgrád—Sza­loniki—Konstantinápoly — egy­szóval a legfontosabb nyugat­közel-keleti autópálya útvonalát. 4. Igen döntő szempont, hogy Európa ősi összekapcsolója, a Duna partján fekszik. A régi pesti vásárok is a Lánchídnál a Duna partján alakultak ki. Ma sem elhanyagolható tényező a vízi szállítás. Olyan hatalmas ipari termékeket, amilyeneket hajókon, uszályokon szállítha­tunk, szárazföldi vagy légi úton nem vihetünk oda. A lágymá­nyosi téli kikötőben — amely most egy igazi rozsdatemető — és végig a Duna parton olyan hajózási és nagyipari bemutatá­sokat rendezhetünk, amilyent kevés más világváros produkál­hat. 5. Itt helyet lehet biztosítani helikopter vagy más, helyből fel­szálló repülőgép-állomások ré­szére is, mert erre a célra is van még szabad terület. 6. A Duna partján felépülhet­ne a központi iparcsarnok, vásár­irodákkal, impozáns, korszerű kivitelben, mintegy az Ország­ház déli-budai ikerpárjaként. Jobbról-balról egy-két zárt ipar­csarnok létesíthető, a terület többi része pedig szabadon ma­radhat az ideiglenes pavilonok részére. (Túl sok merev, örök­időkre szóló építmény csak hát­ráltatná az újszerű bemutatáso­kat.) A frissítő természeti kör­nyezetet, szökőkutak, virág­ágyak, gyorsan növő bokrok és fák telepítésével, ma már a ker­tészet megoldhatja; itt nem szük­séges, hogy évről-évre évszáza­dos fákat irtsunk ki, mint most a Városligetben. 7. A lágymányosi szabad terü­leten fő vonásokban már most is megtervezhetjük vásári léte­sítmények elhelyezését,ami meg­könnyíti a látogatóknak az átte­kinthetőséget, a tájékozódást. Mert a BNV mai elrendezése mindennek mondható, csak át­tekinthetőnek nem! 8. A lágymányosi környezet is megfelelő! A Műszaki Egye­tem nagyvonalú épületei, az új lakótelep, városunk egyik leg­jobban sikerült épületkomple­xuma. 9. A hidakról, vasúti tölté­sekről, a Gellérthegyről egy­aránt feltűnő, jól észrevehető terület minden reklámnál na­gyobb vonzóerőt gyakorolhat az ideérkező vagy csak átutazni kívánó idegeneknek. Ha a vásárváros a Város­ligetből a Lágymányosra települ, a Városliget is visszakapja ter­mészetes, üdítő, pihentető jelle­gét. Ami nemcsak közegészség­ügyi kérdés, hanem a város kö­zönségének régóta megnyilvá­nuló igénye. A Lágymányos to­vábbi fejlődése szempontjából pedig ez a megoldás meghatá­rozó jelentőségű. Egy lakótömb belső udvara a Lágymányoson (Lantos Miklós felvétele) A lágymányosi lakótelep részlete, háttérben a Gellértheggyel (Lőrinczy György felvétele) 19

Next