Budapest, 1968. (6. évfolyam)
3. szám március - Vargha Balázs: Petőfi Pestje III.
zottságával. Jól állt neki a beszéd s az a különös és ritka sajátsága volt, hogy a leglázítóbb szavakat a legteljesebb külső nyugalommal mondta el, minden hadonászás, heveskedés nélkül, mint az többnyire az izgató szónokoknál látható. De hangján a legvalódibb meggyőződés, a belső tűz volt érezhető..." „ . . .Láttam őt kockázatos körülmények közt ... oly nyugodtan állt beszédei alatt, mint szobor, arcának egyetlen izma sem rándult meg . . . nagy izgató volt, de ő maga izgatott nem volt soha." Mint szobor — de nem mint patetikus, rossz szobor. A szónoklásnak ez az új, pesti stílusa nem lett hosszú életű a magyar közéletben . .. Kövessük a naplóval a Pilvaxból induló csoport útját, amely mértani haladvány szerint sokasodott embertömeggé. „A kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot, s majd teljes erővel kezdjük meg a nagy munkát. Először az orvosokhoz mentünk." (Az orvosegyetemre, vagyis abba a saroképületbe mentek a Kossuth Lajos utca és a Semmelweis utca sarkán, amelyben most a Gourmand cukrászda van.) „Az orvosi egyetem udvarában ismét fölolvasta Jókai a proclamatiót és én elmondtam a Nemzeti dalt. Innen a mérnökökhöz, ezektől a seminariumba a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekvő sereg." (A mérnökökhöz, a volt ferences kolostor házába. Telkére a század végén üzletházat emeltek, amelyen a Ferenciek hazára felirat még emlékeztet az egyházi múltra. A menet következő állomása mutat legtöbb hasonlatosságot a mai helyzettel: Egyetemi piacnak hívták akkor, ma Egyetem térnek; szeminárium volt az épülettömb összefoglaló neve, de a kispapok mellett a jogászok és bölcsészek is itt tanultak; ma a pálosok templomától balra eső részt Központi Egyetemnek hívják, s a jogászok tanulnak itt, a kispapoké a templomtól jobbra húzódó szárny.) „A seminárium csarnokában állott egy profeszszor és ezt mondta nagy pathosszal: — Urak, a törvény nevében . . . Többi szavait elnyelte a sokaság mennydörgő kiáltása, s a tisztelt tanár többé nem jutván szóhoz, szépen elkotródott. A jogászok rohantak ki az utcára, hogy velünk egyesüljenek. Közülök Vidács emelt szót, elmondta, hogy professzoraik a tartandó lakomábani részvevést eltiltották kicsapási büntetés mellett. Kacaj és bosszankodó kifakadások a hallgatóságban. De a lakoma már csak mellékes dolog volt. Jókai ismét fölolvasta a proclamatiót s a tizenkét pontot, s én velem elszavaltatták a Nemzeti dalt. Mindkettőt fanaticus lelkesedéssel fogadták, s a reframban eljövő „esküszünk"-öt mindannyiszor végigharsogta az egész sereg, amely a téren állt. - Most menjünk a cenzorhoz, és vele írassuk alá a proclamatiót és a Nemzeti dalt! kiáltott valaki." Ki lehetett ez a valaki ? Valami író- vagy szerkesztőféle, akiben annyira megrögződött a kéziratok törvényes útja, hogy a sajtószabadság követelését is a sajtó porkolábjaival akarta láttamoztatni. Naiv közbeszólásával drámai szikrát csiholt ki. „ Cenzorhoz nem megyünk, feleltem, nem ismerünk többé semmi censort, el egyenesen a nyomdába! Mindjárt beleegyeztek és követtek. „Landerer nyomdája legközelebb volt hozzánk, oda mentünk." (Hatvany Lajos számítása szerint fél tizenegykor érkeztek a nyomdához — a mai Bizományi bútorüzlethez a Szép utca és Kossuth Lajos utca sarkán — s féltizenkettőkor kezdték osztani a szabad sajtó első termékeit.) „Jókait, Vasvárit, Vidácsot és engem neveztek ki küldötteknek, hogy a sajtót lefoglaljuk. Mi megtettük azt a nép nevében, s a tizenkét pontot és a Nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték. Ez alatt kinn lelkesítő beszédeket tartottak Egresi Gábor, Degré, Vasvári, Jókai stb. Dél felé elkészültek a nyomtatványok s ezrenként osztattak szét a nép között, mely azokat részeg örömmel kapkodta. Délután három órára gyűlést hirdettünk a múzeum terére, s a sokaság eloszlott." A Nemzeti Múzeum előtt tartott népgyűlésről csak annyit ír Petőfi, hogy „a szakadó eső dacára lo pvo ember gyűlt" össze. Még a refrént is mellőzi, amit pedig az eddigi színhelyekről szólva hűségesen elismételt: „Jókai a proclamatiót olvasta fel, én elmondtam a Nemzeti dalt." Lehet, hogy el sem mondta itt a Talpra magyart, mint Kárpáti Aurél vélte? Sajnos, a többi tudósítók és emlékezők sem igazítanak útba, de úgy látszik, hogy itt a népgyűléseken már nem a délelőtti programot követték, új ötletek születtek. „. . . honnan a közhatározat szerint a városházához mentünk, hogy a tizenkét pontot magukénak vallják a polgárok is és velünk egyesüljenek." (A városháza a mai Erzsébet-híd tengelyében állt, a városrendezés tüntette el a vidékies hangulatú, tűzoltótornyos épületet.) A diákok és az utca népe erőt, lendületet adott az ifjak reggel óta egyre jobban kiteljesedő akciójának, de tekintélyt, biztonságot nem adhatott. Törvényesíteni kellett a sajtószabadságot és a „Mit kíván a magyar nemzet" követeléseit még aznap, mielőtt alusznak rá egyet. Ezért indult el a tömeg, hogy megszerezze a két hivatalos testület, a városi tanács és a helytartótanács jóváhagyását. A délutáni fejleményekről kétféle, de egybehangzó feljegyzése maradt Petőfinek: „A tanácsterem megnyílt, s megtelt néppel, először. Rövid tanácskozás után a polgárság nevében aláírta a polgármester a tizenkét pontot, s az alant álló sokaságnak az ablakból lemutatta. Óriási kitörése a lelkesedésnek! . . . Egyszerre ez a hír szárnyal, hogy katonaság jön . . . körülnéztem, egyetlen egy ijedt arcot sem láttam . . . minden ajkon e kiáltás: fegyvert! fegyvert!" A másik (valószínűleg ez az ősfogalmazvány): Délután a városház termében Nyári és Klauzál táblabíráskodtak, a rend! a rend! volt minden második szavuk. Az a hír terjed, hogy katonaság jön, senki sem ijed meg, azt kiabálják, fegyvert!" Megint csak a nap nagy ellentéte: a megzavarodott hivatásos politikusok végevárhatatlan fecsegése és a névtelen tömeg egyetlen szava: fegyvert, amely azonban éppúgy tett értékű, mint az, hogy esküszünk. Még egy politikai győzelem várta az ifjakat: a helytartótanács beleegyezése a történtekbe. „ Budára, Budára! ... a helytartótanácshoz! . . . nyittassuk meg Stancsics börtönét! . . . Ezek voltak a nép leginkább és legtöbbször hallható kiáltásai. Végre választmány neveztetett ki Budára menendő, s a helytartótanácsot fölszólítandó, hogy a cenzúrát rögtön eltörölje, Stancsicsot szabadon bocsássa, s a katonaságnak rendeletet adjon, miszerint ügyeinkbe semmi szín alatt bele ne avatkozzék." A választmányban együtt ment Petőfivel, Vasvárival a két „táblabíráskodó", és Rottenbiller, a polgármester. „A választmány legalább húszezer ember kíséretében fölment Budára a helytartótanácshoz, és előadta kívánatait. A nagyméltóságú helytartótanács sápadt vala és reszketni méltóztatott, és öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett. Május elsejére nyomatta ki Petőfi a forradalmi naplót Landerer és Heckenastnál, s tíz krajcárért árusíttatta. A képviselőválasztásokon, a bukáson még innen volt, de sok csalódáson már túl. Hogyan degradálták vissza statisztává március főszereplőjét, hogyan szorult az új országgyűlés karzatára — ez megint másik történet. Pilvax-kávéház. Preiszer tollrajza 1848-ból. A kávéház falán, a bal oldalon az első független felelős minisztérium, élén Batthyány miniszterelnök arcképe. Az eredeti kép a Kiscelli Múzeumban található. (A kávéház neve régies írással: Pillwax) Belseje, közepén két oszloppal megtámasztott hat boltozatos csarnoka nagy teremből és egy kisebb helyiségből állott. Pilvax Károly 125 évvel ezelőtt vette át a kávéházat. Erről így értesítette a pesti polgárokat: Jelentés az Úri-utczai kávéházról Pesten Tisztelettel jelentem a t.cz. közönségnek, miképen az Úri-utczában, Libaschinszky-féle házban levő, jelességéről ismeretes és minden kérelemmel ellátott kávéházat átvévén, valódi italokkal (a' kávéhoz reggelenkint fris tejföl vagyon) és pontos szolgálattal 's tisztassággal törekedem minden óhajtásnak megfelelni. E' terjedelmes kávéházi teremben legolvasottabb magyar és német hírlapok nagy választékban lelhetők; van benne négy jeles tekeasztal, 's nem hibázik semmi sem, mi a' mulató társaság örömét emeli. Azon vendég urakat, kik levélbeli ügyeikben czímemet használni akarják, a' legpontosabb átvételről biztosítom. Pesten, octoberben, 1842. Pilvax Károly kávéház-tulajdonos A kávéház az akkori Uri, később Koronaherceg utcában, a mai Petőfi Sándor utca 7. számú ház földszintjén állott. Abban a házban, amelyet Libaschinszky Vince szabómester számára Hild József három emeletesre épített és tűzfala kb. a mai Pilvax köz úttestének a közepéig terjedt. 1911-ben a házat lebontották, a kávéház megszűnt, majd a városrendezés megnyitotta a Pilvax közt, ahol az új Pilvax kávéház napjainkban is működik. (dr. Berti Béla közlése) 35