Budapest, 1970. (8. évfolyam)
12. szám december - Fülöp János: Lángék
nebbek kezéből, hogy megmutassa, mit hogyan kell csinálni; következésképpen megbecsüli a jó szakembert, mi több: tudatosan nevel is ilyeneket magának. Minden forrás megegyezik abban, hogy munkásaival jól bánt, s a velük kialakított emberi kapcsolatot arra használta fel, hogy fiaikat is gyárába hozzák tanulónak. Később nem volt ritkaság, hogy nagyapa, apa és fiú egyszerre dolgozott nála. Igaz, kiabálós, káromkodós természete volt, de haragja hamar elszállt s utána könynyen osztogatta a „békítgető" ötkoronásokat. Félreértés ne essék: Láng László kapitalista volt, a kizsákmányolók osztályához tartozott— de sose volt kegyetlen kiszipolyozója munkásainak, sose lett úrhatnám, pazarló újgazdag. Élete végéig az maradt a legkedvesebb szórakozása, hogy — hétköznap és vasárnap — végigment a műhelyeken, nézegette a gépeket, a félig kész munkákat. Ez a séta cseppet sem volt könnyű a számára, mert 45 éves korában baleset érte s attól kezdve bottal — később meg éppen kettővel — tudott csak járni. Szerényen élt, kerülte a nyilvános szereplést, nem szenvedett „gomblyukbetegségben" sem. Házat is a Váci úton, gyára kerítésén belül építtetett magának... 1873-ban ugyanis kiköltözött Angyalföldre, az akkor még „külső Váczi postaút"-nak nevezett gát mentére, egy Rózsa nevű tönkrement keményítőgyáros telepére. Az történt, hogy a kis műhelyben — a folyó munkák mellett — Lángék elkészítettek egy „nagy", azaz akkoriban nagynak számító, 49 lóerős gőzgépet, bemutatták a bécsi világkiállításon és kaptak rá egy díjat a zsűritől. A masinát megvette József főherceg alcsúti uradalma számára s Láng nevét „jegyezni" kezdték Pesten. Így ért véget a műhely-korszak, s kezdődött a gépgyár-korszak; más szóval: végetért a javító-korszak s kezdetét vette a gőzgépgyártás korszaka. Ez időtől kezdve a gőzgépgyártás vált a Láng-gépgyár fő „profiljává". A hetvenes-nyolcvanas években lassú, de állandó fejlődést mutatott ez a gyártási ágazat. 1884 és 1895 között már robbanásszerű a fejlődés. Az akkoriban horribilis nagyságúnak számító ezer lóerős gőzgépeket sorozatban gyártották a Láng-gyárban. Készült egy 2460 lóerős hengersorhajtó iker-gőzgép is a diósgyőri hengerdő számára. 1888-tól a Lánggyárban készítették a villamos világítás gépi alapját, a generátorhajtó gőzgépeket a főváros, sőt, nyolc ilyen gépet Bécs számára is. Lángék éber figyelemmel követték a gőzgép-szerkesztés technikai újdonságait és folyamatosan alkalmazták azokat gyártmányaikon ; ily módon csaknem két évtizeden át az élvonalban tudtak maradni. A gyár ennek megfelelően fejlődött. 1882-ben új öntödét létesítettek. A létszám többszáz főre duzzadt. Ami a gyári munkásmozgalmat illeti, erről alig van valami adatunk; említettük volt, hogy Láng személyileg is, de munkaadóként is az átlagnál jobban bánt embereivel, gyárában az ő idejében nem került sor munkabeszüntetésekre, összetűzésekre. A Láng-gyári munkások azonban sohasem veszítették el osztálytudatukat, amit jól bizonyít, hogy ők is kivonultak — zászlóval, zeneszóval — az első május elsején, 1890-ben. A gyár fejlődésének második, ugrásszerű szakasza Láng László fiának, Láng Gusztávnak nevéhez fűződik. Láng Gusztáv 1873-ban született, egyetlen fiúgyermekként — ami predesztináltan apja utódjává és segítőtársává tette, noha érdeklődése inkább a mezőgazdaság felé vonzotta volna. Egy visszaemlékezésében így ír: „Én nem az iparban, hanem a mezőgazdaságban szerettem volna dolgozni. Fiatal koromban a vakációt mindig Csorváson töltöttem, ott kedveltem meg a természetet. 1997-ben földet is vettem a jelenlegi csehszlovák határnál, Tárván. Hatvanéves koromban nyugdíjba akartam menni, oda visszavonulni, gazdálkodni. Kértem, hogy a Hitelbank nevezzen ki mást helyettem, de nem járultak hozzá." Turbinaszerelés Az első Láng-gőzgépek egyike 1873-ból 33