Budapest, 1972. (10. évfolyam)
7. szám július - Németh Annamária: Kincstár a Magyar Nemzeti Múzeumban
Kincstár a Magyar Nemzet A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeinek alapját — ellentétben sok külföldi múzeummal — nem uralkodói vagy főúri kincstár anyaga képezte. A múzeumalapító Széchényi Ferenc gyűjteménye elsősorban könyvekből, érmekből és természettudományi anyagból állott. A történelem során felhalmozódott, becses és ritka tárgyi emlékek közül, tudatunk elsősorban a nemesfémből készült tárgyakat utalja a kincs fogalomkörébe. Ennek egyik valószínű oka, hogy hajdani gazdagságunk és művészetünk emlékei közül — talán időtállóbb anyaguknál fogva — leginkább a nemesfém tárgyak maradtak fenn. A kincsképzés elsődleges eszköze pedig mindig is a nemesfém volt. Az Anjouk, Zsigmond, Mátyás király, Bethlen, Bocskai, Apafi erdélyi fejedelmek vagy a Thurzó, Bánffi, Teleki főúri családok hajdani gazdagságáról, nemesfém kincseik mérhetetlen sokaságáról az egykori leltárak, leírások tanúskodnak. A kutató számára azonban ugyanolyan kincset jelenthet egy későrézkori sírból előkerült kis agyagkocsi, mint egy XVII. századi bútor vagy kerámia tárgy. A Nemzeti Múzeumba ásatás, ajándék vagy vétel útján bekerült hatalmas anyag egy része a raktárak páncélszekrényeibe került és csak különleges alkalmakkor láthatta a közönség. Egyre sürgetőbbé vált az az igény, hogy a külföldi kincstárakhoz hasonlóan, a Nemzeti Múzeum kincsei is állandóan láthatóak legyenek. Öt esztendeje, hogy megnyílt A magyar nép története a honfoglalástól 1849-ig című kiállítás. Ennek a történelmet kronológiai sorrendben bemutató kiállításnak első harmada után ékelődik be az a kis szoba, amelyben legféltettebb kincseink láthatók. Itt nem törekedtünk időrendi csoportosításra: vegyesen vannak kiállítva egyházi és világi tárgyak, a legkorábbi Monomachos-koronától Liszt Ferenc karmesteri pálcájáig. Az egyházi rendeltetésű vagy egyházi személyhez kapcsolódó tárgyak sorát a kis XII. századi, öntött aranykorpusz nyitja meg; ez apró méreteiben is kiváló képviselője nemcsak a román kori ötvösségnek,de a plaszti- Krisztus alakja egy XII.századi keresztről. A múlt század közepén, Újszász vidékén találták Karáth József felvételei Az ún. „tokaji szekrényke". A fekvő szarvas, szájában szőlőszemet tart. Készült a XVIII. század második felében Dísztányér, Szemere László és Putnoky Klára tulajdonából, 1664.