Budapest, 1972. (10. évfolyam)

7. szám július - Németh Annamária: Kincstár a Magyar Nemzeti Múzeumban

Kincstár a Magyar Nemzet A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjte­ményeinek alapját — ellentétben sok külföldi múzeummal — nem uralko­dói vagy főúri kincstár anyaga képez­te. A múzeumalapító Széchényi Fe­renc gyűjteménye elsősorban köny­vekből, érmekből és természettudo­mányi anyagból állott. A történelem során felhalmozódott, becses és ritka tárgyi emlékek közül, tudatunk elsősorban a nemesfémből készült tárgyakat utalja a kincs foga­lomkörébe. Ennek egyik valószínű oka, hogy hajdani gazdagságunk és művészetünk emlékei közül — talán időtállóbb anyaguknál fogva — leg­inkább a nemesfém tárgyak maradtak fenn. A kincsképzés elsődleges esz­köze pedig mindig is a nemesfém volt. Az Anjouk, Zsigmond, Mátyás király, Bethlen, Bocskai, Apafi erdélyi fejedelmek vagy a Thurzó, Bánffi, Teleki főúri családok hajdani gazdag­ságáról, nemesfém kincseik mérhetet­len sokaságáról az egykori leltárak, leírások tanúskodnak. A kutató számára azonban ugyan­olyan kincset jelenthet egy későréz­kori sírból előkerült kis agyagkocsi, mint egy XVII. századi bútor vagy kerámia tárgy. A Nemzeti Múzeumba ásatás, aján­dék vagy vétel útján bekerült hatal­mas anyag egy része a raktárak páncél­szekrényeibe került és csak külön­leges alkalmakkor láthatta a közönség. Egyre sürgetőbbé vált az az igény, hogy a külföldi kincstárakhoz hason­lóan, a Nemzeti Múzeum kincsei is állandóan láthatóak legyenek. Öt esztendeje, hogy megnyílt A ma­gyar nép története a honfoglalástól 1849-ig című kiállítás. Ennek a tör­ténelmet kronológiai sorrendben be­mutató kiállításnak első harmada után ékelődik be az a kis szoba, amelyben legféltettebb kincseink láthatók. Itt nem törekedtünk időrendi csoporto­sításra: vegyesen vannak kiállítva egyházi és világi tárgyak, a legkorábbi Monomachos-koronától Liszt Ferenc karmesteri pálcájáig. Az egyházi rendeltetésű vagy egy­házi személyhez kapcsolódó tárgyak sorát a kis XII. századi, öntött arany­korpusz nyitja meg; ez apró méretei­ben is kiváló képviselője nemcsak a román kori ötvösségnek,de a plaszti- Krisztus alakja egy XII.századi keresztről. A múlt század közepén, Újszász vidékén találták Karáth József felvételei Az ún. „tokaji szekrényke". A fekvő szarvas, szájában szőlőszemet tart. Készült a XVIII. század második felében Dísztányér, Szemere László és Putnoky Klára tulajdonából, 1664.

Next