Budapest, 1972. (10. évfolyam)

12. szám december - Dr. Merényi László: Háborúellenes mozgalom 1912 őszén

Dr. Herényi László Háborúellenes mozgalom Budapesten 1912 őszén Hatvan évvel ezelőtt, 1912 őszén háború tört ki a Balkánon. Félő volt, hogy ebből a helyi konflik­tusból világégés támad. Az általános európai há­ború veszélyét leginkább az akkori Osztrák-Magyar Monarchia provokatív magatartása idézte fel. Ausztria — Magyarország uralkodó körei fenye­gető nyilatkozatokat tettek és részleges mozgósí­tást hajtottak végre. 1912 októbere és decembere között ezért a nemzetközi politikában feszült lég­kör uralkodott. A háborús válság hatása A hazánkat mintegy tíz héten át fenyegető háborús válság Budapesten is erősen éreztette hatását. Az október—novemberi katonai behívások az idegességet csak fokozták. A háborús válság következménye azonban nemcsak ez a végsőkig nyugtalan légkör lett; a feszültség a lakosság anyagi helyzetének romlását is előidézte. A háborús veszély következtében a bankok nem folyósítottak hiteleket. Az üzleti életben tartóz­kodtak a befektetésektől. Mindez gazdasági vál­sághoz vezetett. „Budapesten is teljes erővel dü­höng a krízis — írta egy korabeli kommentátor —, az építőipari tevékenység, amely tudvalevőleg a legbiztosabb fokmérője a főváros haladásának vagy stagnálásának, csaknem teljesen szünetel." Az építkezések leállásához kapcsolódott a gyáripar­ban és a kereskedelemben bekövetkezett hanyat­lás.­­Kivételt a hadiipar képezett. A csepeli vas­művek, az Egyesült Izzó és néhány más vállalat komoly rendeléseket kapott a hadseregtől. Ennek a néhány üzemnek a konjunktúrája azonban távol­ról sem ellensúlyozhatta a válságot, mely Buda­pest iparának nagy részét sújtotta.­ A gazdasági életben megmutatkozó bénulás nagyarányú munkanélküliséghez vezetett. Az építő­iparból és a legtöbb üzemből sok dolgozót elbo­csátottak. „A szakegyesületekben ijesztő módon emelkedik a munkanélküliek száma" — írta akko­riban a fővárosi szakszervezeti sajtó. A főváros 186 ezer ipari munkásának egyhatod része: mint­egy 30 ezren munka nélkül maradtak 1912 végére. Ha a családtagokat is hozzászámítjuk, több mint százezren éltek ekkor a legteljesebb létbizonyta­lanságban Budapesten. Sokan a fővárosi törvényhatóságtól várták, hogy a nehéz gazdasági helyzeten segítsen. Buda­pest elöljárósága valóban tett időnként ígéreteket különböző építkezésekre és közmunkákra, ekkori­ban azonban a főváros erősen eladósodott. (A defi­citet azzal leplezték, hogy különböző kölcsönöket vettek fel.) Érthető, hogy a főváros urai ilyen pénz­ügyi viszonyok mellett az építkezésekre vonatkozó régebbi ígéreteiket nem tudták teljesíteni. Ez a munkanélküliek körében komoly elkeseredést kel­tett. „Ha csak tizedrészét valósították volna meg annak, amit a főváros már ígért a munkásoknak, akkor meg lehetnénk elégedve. Mi azonban már megszoktuk, hogy ígéretekben nem fukarkodik a főváros" — írta novemberben csalódott hangon a szakszervezeti sajtó. A főváros vezetői 1912 őszén a már említett deficit csökkentése érdekében újabb intézkedést hoztak. A törvényhatósági tulajdonban levő ke­nyérgyár és más élelmiszerüzemek termékeinek árát emelték. Más közszükségleti cikkek viszont a hadsereg vásárlásai következtében drágultak meg. Az áremelkedések is hozzájárultak ahhoz, hogy a budapesti munkások életszínvonala jelentős mérték­ben csökkent. „A mostani válság fő oka a háború" — állapí­totta meg helyesen a munkássajtó. Egyik cikke pedig a gazdasági helyzet elemzésekor megjegyez­te: „Jobbat csak a háborús helyzet elmúlása után várhatunk." Budapest munkássága tudatában volt annak, hogy a kardcsörtető külpolitika és a nagy­arányú háborús készülődés okozta a gazdasági pangást, a munkanélküliséget, az életszínvonal romlását. Felvette tehát a harcot a háborús veszély ellen. A háborúellenes mozgalom kezdetei „Háború vagy béke?" — ez lett a magyar poli­tikai élet központi kérdése 1912 októberében. Amint megérkeztek a hónap elején a nemzetközi válság első hírei, azonnal ezek felé fordult a köz­figyelem. „A háborúra való uszítással szemben nekünk is mozgósítanunk kell" — hirdette a Szo­ciáldemokrata Párt felhívása. Október első napjai­ban Budapest munkássága elhatározta, hogy nyilvá­nos gyűléseken emeli fel szavát a béke érdekében. Október 6-án került sor először háborúellenes megmozdulásokra. Nagy-Budapest területén az­nap öt helyen (a VI., a VII. és a VIII. kerületben, valamint Újpesten és Pestszentlőrincen) tartottak munkásgyűléseket. Ezeken többször hangzott el az „Éljen a forradalom!" felkiáltás. A VIII. kerü­letben pedig aznap éles hangú antimilitarista tün­tetésre is sor került. „Budapesten — írta a Nép­szava — a nemzetközi helyzet súlyosságához mért komoly . . . formában megszólalt a proletárság öntudata és akarata." Az október 6-i munkásgyűléseken a haza sorsa iránti felelősségérzet nyilvánult meg. Ezt mutatta az elfogadott határozat is: felszólította „az ország minden jóérzésű, a kultúra kincseit féltő, a haladás követeléseit magáévá tevő néprétegét, hogy min­denütt követelje nyomatékosan a béke fenntartá­sát, tiltakozzék hangosan és minden rendelkezésre álló módon minden olyan kísérlet ellen, amely akár más népeket, akár saját országunk népét a­dá- A helytörténeti pályázaton a BTM díjával kitüntetett dolgozat 35

Next