Budapest, 1972. (10. évfolyam)

12. szám december - Dr. Szekeres József: Emlékezés Csonka Jánosra

A kékfestő budai Goldbergerek Kelmefestők (XIX. sz.) Az iparszabadságot proklamáló II. József ural­kodása idején Óbudán, főként a Duna-parti ré­szen meghúzódó műhelyekben virágzó háziipar volt az indigófestés. 1784-ben újabb kis festő­műhely keletkezett itt. Megalapítója, Goldberger Ferenc, kispénzű, tüdőbeteg aranyműves volt, aki német földről, Goldberg városából települt be. Goldberger gyorsan sajátította el újonnan válasz­tott mesterségét, és csekély pénzét befektetve, há­rom indigó-csávával és három kézi erővel hajtott nyomófelszereléssel működő kisüzemet hozott létre. Innen indult útnak a későbbi nagy hírnevű „Goldberger-gyár". Kezdetben főként a családtagok, felesége és fiai dolgoztak a műhelyben, hamarosan azonban öt­hat munkást is alkalmazhattak. A napóleoni há­ború, majd a reformkorszak beköszöntése nagyot lendít a vállalkozáson; a tulajdonos először Pesten, később Debrecenben áruraktárt és fiókvállalatot létesít. A mind tekintélyesebbé váló cég valóság­gal megújítja a kékfestő-ipart: külföldi szakembe­reket foglalkoztat. Ismerünk egy Keller Mátyás nevezetű „festő-kémlészt", aki a Rajna-vidékről jött, jó pénzért. Az alapító halála után fia, Sámuel vette át a munka irányítását és két évtizeden át igen ered­ményesen vezette az üzemet. A vállalkozást saját nevén mégjegyeztette, alapító apja nevét egy „F"­betűvel örökítette meg. Igen jó szervezéssel és nagy hozzáértéssel folyamatossá tette a munkát, zökkenő nélkül állította elő a termékeket. Nagy nehézségekbe ütközött azonban az áru elhelye­zése. Goldberger Sámuel hatalmas társzekerekből álló mozgóárudákat szervezett, ezek jelentős áru­készletekkel állandóan járták a magyar és az oszt­rák országrészeket. 1842-ben a szépen működő vállalat sikerrel vett részt az „első ipari kiállításon". Ennek volt köszönhető, hogy Kossuth Lajos jelentésében a vállalat egy nagyon is biztató konstellációjáról számolt be. Nagy teherpróbát jelentett az üzemnek az 1848-as forradalom kitörése; meghalt a vállalko­zás vezetője is. Jóformán teljesen megbénult elő­ször a kereskedelem, majd a termelés. Az új ve­zető az özvegysorba jutott Goldberger Erzsébet lett, aki igen lelkesen állt a forradalom ügye mellé. Huzamosabb ideig a gyár kis házi múzeuma őriz­te ennek szép emlékeit is. Goldberger Erzsébet rendkívüli érzékkel, a lassú konszolidáció után felvirágoztatta a gyárat, és nem idegenkedve az új­tól, korszerűvé tette. Amikor 1857-ben az ural­kodó, I. Ferenc József látogatást tett az óbudai gyárban, már kétszázötven munkást foglalkoztat­tak és százhúsz lóerős gőzgépet is beállítottak. A kiegyezés évében a vállalatot vezető özvegyet, érdemeire való tekintettel, a „budai" előnévvel és magyar nemességgel tüntették ki. Az első három generációt követte a többi; ők a gyárat gyors ütemben fejlesztették. A kapacitást új gőzgépek beállításával ötszáz lóerőre növelték, majd a fejlődés lehetőségeit kihasználva, villamosí­tották a gyárat. A legkorszerűbb hengernyomó­gépet szerezték be, felállították a színes festőtele­pet, megszervezték a „clobh-gyárat" és az önálló vámterület kialakulásakor szövödével,­ majd egy huszonegyezer orsós fonodával bővítették a gyá­rat. Mind több új szabadalmat állítottak be a kor­szerű termelés szolgálatába. A fejlődés további útja már széles körökben ismeretes. A Goldberger Sámuel-féle szekértábort felváltották a vasúti ko­csik és gőzhajók. A híres gyár kitűnő termékei el­jutottak Afrikába, Ázsiába és Amerika jelentős részébe. Az egykor szerény kis műhely, az egy­szerű kis óbudai viskó sok ezer munkást foglalkoz­tató hatalmas gyáróriássá növekedett. Ez az időszak azonban már nem az alapítók hőskora, hanem a munkásoké. Szepessy Géza Előkészület a szövéshez Ferenc József látogatása az óbudai Goldberger-gyárban 1857-ben (Winter zsidó naptárjából)

Next