Budapest, 1972. (10. évfolyam)
10. szám október - Dr. Szalai György: A hetvenöt éves magyar labdarúgás
1897. október 31-ének egy sporteseményéről csak a Sport-Világ című szaklap és Jókai Mór Nemzet című újságja emlékezett meg. A legtöbb lap sportrovatában ezen a napon csak lóversenyhírek olvashatók. Többek között egy lengyel ló sikeres szerepléséről számolnak be, s néhány kerékpárfutam eredményét ismertetik. Pedig ez a nap történelmi nevezetességű lett a magyar sportban, mert ekkor nyert polgárjogot Magyarországon a ma is legnépszerűbb sportág: a labdarúgás. A sportág szülőhazája Anglia. A szigetország lakói a városokban és a falvakban már évszázadok óta űztek egy labdasportot. Kézzel-lábbal mívelték ezt a durva és veszélyes, nem egyszer emberáldozatot követelő játékot. Gyakran tiltották ezért királyi rendeletek vagy lordmajori határozatok. Mindhiába. A modern futbal is Angliában született meg, de már a múlt század nyolcvanas éveiben átterjedt a kontinensre. Frankfurtban, Torinóban, Bécsben és más nyugat-európai városokban alakultak futballklubok. A századforduló idején még az Egyesült Államokban is népszerű volt ez a sportág, mely ma minden hírverés és neves csapatok vendégszereplése ellenére sem tudja megtörni a rugby egyeduralmát. De hogy az említett időben sok amerikai polgár szenvedélye lehetett, azt a Sport-Világ 1897. december 25-i számának egy rövid híre is tanúsítja: ,,A futball veszélyes volta miatt lényegében New Yorkban el van tiltva. Mac Nally éjjel jött haza, s futtballt hajt maga előtt. A rendőr rárivall, Mac Nally megugrik labdástól. A rendőr utána lő, Mac Nally összeesik, s beviszik a rendőrőrszobára, ott meghal." A magyar labdarúgás kezdeteit az 1895—97-es évekre lehet tenni. Hogy mikor jelentkezett a pályán, azt pontosan tudjuk, ám a kezdeményezés dicsősége, az elsőszülöttségi jog vitatott. A sportág minden kétséget kizáróan budapesti születésű, csak az a kérdéses: vajon Löwenrosen Károly és a Törekvés-dalárda, Ray Ferenc és a Budapesti Torna Club (BTC), vagy pedig a budai Ferencz József nevelőintézet tornatanára és növendékei rúgtak először labdába? De különben is, a labdarúgás egyetlen kezdeményezéstől nem kapott volna erőre Magyarországon. Voltaképpen mindhármat úttörőnek kell tekintenünk: Löwenrosenékmunkásokat, a BTC a polgári sportolókat, a budai nevelőintézet pedig a középiskolások népes táborát jegyezte el örökre a labdarúgással. Mindemellett több jel mutat Löwenrosenék elsőbbségére. Löwenrosen Károly, a népszerű „Charley", több évet töltött Angliában. Ott ismerkedett meg a futballal és a Tottenham Hotspour akkor jó képességű csapatában is játszott. 1895/96 telén angol barátai egy futball-labdát küldtek neki ajándékba Magyarországra. Löwenrosen ekkor az Északi Főműhely munkásegyesületének, a Törekvésnek volt tagja és az egyesület kórusában szerepelt. A postán érkezett labdát elvitte az egyik énekpróbára. Szó nélkül bedobta a labdát a tagok közé, akik azt, vérmérsékletük szerint, tovább dobálták, rúgták, „Charley" csak nagynehezen teremtett rendet. Leültette társait és elmagyarázta nekik a játék szabályait. A dalárda tagjai nagy lelkesedéssel vállalták, hogy a következő vasárnapon, a szabályoknak megfelelő öltözékben, két csapatot alakítanak, és egymással mérkőzést vívnak. Löwenrosen figyelmeztette a részvevőket, hogy vegyék fel legviseltesebb nadrágjukat, annak is vágják fel térdben a szárát, és úgy jelenjenek meg a „pályán". De az előző éjszakán hó esett és reggelre hideg lett. Löwenrosent kivéve, senki sem tartotta be az előírást: valamennyien pantallóban és vasalt csizmában jelentek meg a tett színhelyén, a Pékerdőben. A „mérkőzés" balul végződött. A játék heves volt és kíméletlen. Ebben Winkler kocsmáros járt elöl, akinek két fia különben az MTK válogatott csatára lett. Ezen a rögtönzött futballmérkőzésen negyedóra leforgása alatt három játékosnak tört el a lába, név szerint Hajósnak, Lászlónak és Schaffhausernak. A kárvallottak feleségei halálra keresték Löwenrosent, neki azonban nyoma veszett. Az elkeseredett asszonyok tehetetlen dühükben konyhakéssel darabokra szabdalták a bőrlabdát. Úgy látszott, mintha a futball ezen az első erőpróbán elbukott volna Magyarországon. Alig egy évvel később Ray Ferenc építész, a BTC tagja bevitte az egyesületbe a Svájcból magával hozott futball-labdát. A klubtársak — úgy látszik, a futball-labdával való első találkozás mindenütt ilyen szakrális jelleget ölt — ugyanúgy rontottak a labdára és ugyanúgy rúgták és ütötték össze-vissza, mint Löwenrosen barátai. Itt Iszer Károly, a BTC népszerű művezetője, aki már ismerte a játékot, fegyelmezte meg a társaságot és magyarázta el a szabályokat. A BTC-ben elsősorban a polgárság fiataljai, néhány arisztokrata, s a középiskolából kikerült fiatal sportolók tevékenykedtek. Ebben az egyesületben a kezdeményezés sikeresebb volt, mint Löwenrosené a Törekvésben. A későbbi események mindenesetre ezt bizonyították Iszer Károly külföldről felszerelést hozatott: labdát, futballcipőt, színes mezt, a Millenáris pályát pedig játékra alkalmassá tette és nézőterét kibővíttette. Még úgyszólván meg sem született a futball, már megjelent a beléptidíj. A Sport-Világ 1897. márciusi száma a többi között ezt írta: „A Millenáris-pálya élelmes baktere beléptidíj szedésével lepte meg a nézőket, akik a közel két óráig tartó játékot feszült érdeklődéssel szemlélték." 1897. május 9-én zuhogó esőben játszották az első komolyabb mérkőzést, mintegy 100 főnyi nézőközönség előtt. A BTC két csapata, a „kék-fehérek" és a „piros-fehérek" mérkőztek egymással, a kék-fehérek nyertek 5:1 arányban. Az első nemzetközi labdarúgó-mérkőzésre 1897. október 31-én került sor, Budapesten. A BTC a bécsi Criketterel mérkőzött. A Nemzet című lapnak a mérkőzést beharangozó cikkéből idézünk: „Ezen egylet öt év óta verhetetlen Ausztria és Németország egyletei között. A főváros sportkörei nagy érdeklődéssel néznek a mérkőzés eredménye elé, és tekintve azt, hogy ez alkalommal került hahazánkban első bemutatásra a világhódító játék, a szakértő tanférfiak a serdültebb ifjúság csoportjaival együtt szemlélői lesznek a tanulságos mérkőzésnek." Négyszáz néző ment el a mérkőzésre. A történeti hűség és az emlékezés kedvéért iktassuk ide a magyar csapat összeállítását: Stobbe Ferenc, Rama- Dr. Szalai György A 75 éves magyar labdarúgás Francia ..ősfutball" (Csigó László reprodukciói) 42