Budapest, 1973. (11. évfolyam)
6. szám június - Vörös Károly: Kezdetleges urbanizáció
ben az átlag életkort és a sok halott közül orvosi segély nélkül elhaltak számát illetőleg az alábbi táblázatot kapjuk: A meglepően alacsony átlag életkort kétségtelenül az 5. életévük előtt elhalt gyermekek nagy száma okozza. De — mint már az átlag életkor eltérései is mutatják — ez sem egyforma az egyes városrészekben. Az összes halandóságnak a gyermekhalandóság a Belvárosban csak 42,4, a Lipótvárosban már 57,8, a Terézvárosban 60,7, Kőbányán, a József- és a Ferencvárosban 65—68%-át teszi ki; ez utóbbi két városrészben az arányt nagymértékben rontja az ide ápolásra kihelyezett, nagyobbrészt törvénytelen gyermekek különlegesen magas halandósága. Legszembetűnőbb a különbség az orvosi segítség nélkül meghalt gyermekek arányánál: míg ez a Belvárosban csak 15,68, a Józsefvárosban már 45,45, Kőbányán pedig 69,19%. Ezeken az aránytalanságokon azonban nem is lehet csodálkozni. Hiszen ezekben a szegények által lakott kerületekben találjuk Pest legzsúfoltabb, legegészségtelenebb lakású városnegyedeit is. Az öt személynél népesebb szobákban lakó emberek aránya Pesten 1870-ben az össznépességhez viszonyítva átlagosan 47% volt — európai méretekben hallatlanul magas arány! De míg a Belvárosban ez az arány csak 17, és a Lipótvárosban is csak 25%, az összes többi kerületben már 47— 60% között változott: a Terézvárosban 56, a Józsefvárosban 60%, Ferencváros, Kőbánya és az összes kerületből egybe számított kültelek 47, ill. 52%-ai nem sokban térnek el egymástól. A Terézvároson belül azonban élesen elválnak a kb. a mai Nagykörútig terjedő és az azon túli részek viszonyai: a kerület túlnépes szobákban összezsúfolt elemeinek 60%-át a külső városrészben találjuk. A kerületek közötti különbségeket még jobban aláhúzza a túlnépes pincelakások lakóinak városrész szerinti megoszlása. Míg a Bel- és Lipótváros túlnépes szobáinak lakosai között 8% a pincelakó, addig a Teréz-, a József- és a Ferencvárosban a zsúfolt szobák lakóinak egynegyed része, a Terézváros külső részének 65%-a számára ez a zsúfolt szoba a pincében van! A külterületek és Kőbánya esetén az arány csak azért csökken 13 —15%-ra, mert az itteni házak jelentős része nincs is alápincézve. (Igaz, hogy Kőbányán több száz ember 14 barlangban lakik.) A tbc és — kivált a pincék esetén — a reuma melegágyai ezek a „lakások", így azután nem csodálkozhatunk azon sem, hogy korszakunkban Pest-Buda lakosait nemcsak a csecsemő- és gyermekhalandóság ritkítja, és nemcsak a már említett népbetegségek pusztítják vagy gyötrik, hanem olyan járványok is, melyek közül nem egynek ekkor Nyugat-Európa városaiban lassan már a híre is kiveszőben van. E járványok itt az egyre rohamosabban növekvő számú, de tömegeiben szegény és rosszul élő lakosságban még sűrű rendeket vágnak. 1867-ben enyhe himlő járvány van; a kórházba került 458 pesti betegből csak 46-an halnak meg, túlnyomórészt előzőleg be nem oltott emberek. De a himlő még a városegyesítés éveiben, 1871—73-ban is visszatért, ezúttal kíméletlenül szedte áldozatait: csak Pesten 3429 betegből e két év alatt 1372 személy halt meg. A gyermekeket az 50-es évek végétől megerősödő diftéria pusztítja. 1857—59-ben, 3 év alatt 197 diftériás gyermek halt meg. A járvány felbukkanása 1868-tól egyre sűrűbb. De pusztít a tífusz is: 1864—65-ben és 1867-ben söpör végig járványszerűen a városon. Csak a Rókus kórházban 4611 tífuszos beteget ápoltak, közülük 721 meghalt. A Rókus Kórház (Csigó László reprodukciói) Városrész Átlag életkor: év 100 halott közül orvosi segély nélkül elhalt Belváros 25,93 8,73 Lipótváros 18,58 32,71 Terézváros 16,35 22,48 Józsefváros 12,77 33,93 Ferencváros 12,59 23,42 Kőbánya 13,00 50,80 A Batizfalvy-féle „testegyenesítő intézet" A Katonai Kórház a mai Alkotás utcában