Budapest, 1973. (11. évfolyam)
7. szám július - Merényi László: Általános sztrájk kísérlete hatvan évvel ezelőtt
Merényi László Általános sztrájk kísérlete 60 évvel ezelőtt Hat évtizeddel ezelőtt, 1913. elején hazánkban igen erős volt a tömegek elégedetlensége. Az úri hatalom ellen küzdők egyik legfontosabb követelése az általános, titkos választójog volt. Ebben a kérdésben a kormányzat 1913. január 1-én közzétette egy ún. „reformnak" a tervezetét. Ez továbbra is kizárta volna a széles tömegeket a szavazati jogból. A provokatív „újévi ajándék" jogos felháborodást keltett a haladó közvéleményben. Nagyarányú tiltakozó mozgalom vette kezdetét, amiből Budapest dolgozó népe kimagaslóan vette ki részét. A fővárosi munkások 1913. január 12-én az Aréna úton nagygyűlést tartottak. Itt merült fel először az a gondolat, hogy a demokratikus választójog kivívására általános sztrájkot kellene szervezni. Ez a javaslat a következő hetekben lelkes visszhangra talált a széles tömegek körében. A főváros dolgozói különböző megmozdulásokon — így január 19-én Erzsébetfalván, 20-án az V. és a IX. kerületben, 22-én a IV. kerületben, 24-én pedig Csepelen — követelték az általános sztrájkot a szavazati jog kivívása és a népelnyomó kormányzat megdöntése érdekében. A Szociáldemokrata Párt rendkívüli kongresszusa Az országos közhangulat hatására a Szociáldemokrata Párt vezetősége január 26-án rendkívüli kongresszust hívott össze a „régi országház" épületében; a környéken nagy tömeg várta a tanácskozás eredményét. A kongresszuson határozatot hoztak arról, hogy március folyamán — később meghatározandó időpontban — az egész országban általános politikai tömegsztrájkot tartanak. A szociáldemokrata pártvezetőség kiáltványban szólította fel a munkásokat: tegyenek meg mindent a nagyszabású mozgalom előkészítésére. Az általános politikai sztrájkra vonatkozó határozatot a dolgozó tömegek nagy lelkesedéssel fogadták. A következő öt hét folyamán hatalmas arányú szervező munka indult ennek előkészítése érdekében. A tömegek aktivitása különösen a fővárosban volt hatalmas. Beszédes bizonyítéka ennek az, hogy február 5-én (egyetlen napon!) 38 népgyűlés volt Nagy-Budapest területén. (A VII. kerületben 7, a VI. és a VIII. kerületben pedig 5 helyen került sor megmozdulásra). „A gyűléseken megjelentek izzó hangulata, lelkesedése, harci készsége, elszántsága arról tesz tanúságot, hogy a ... munkásság megunta a türelmet, a várakozást" — írta a Népszava. A következő vasárnapok során, február 9-én, 16-án és 23-án egyrészt a kerületi és peremvárosi pártszervezetek, másrészt az egyes szakmák egyesületei sorozatosan tartottak gyűléseket. Ezeken megállapodtak — többek között — a nagy harc idejére „sztrájktanyák" létrehozásáról és üzemi sztrájkőrségek szervezéséről. A fővárosi munkásság azonban nem elégedett meg az agitációval és a gyűlésekkel. Február 11-én sztrájk tört ki a csepeli tölténygyárban. A katonai ellenőrzés alatt álló üzemben letartóztatták Láng Két kép a ferencvárosi választásokról (Csigó László reprodukciói a Vasárnapi Újság 1913. márc. 9-i számából)