Budapest, 1973. (11. évfolyam)

6. szám június - Győri György: A Goldberger gyár történetéből

szegfűn, a nefelejcsest, a bikolást (?), valamint a kígyóvirágos, villamos és tiklábas nevezetű mintá­kat. Ez utóbbiról azt tartotta egy múlt századi kékfestő-tréfa, hogy befestett lábú tyúkokat sza­lajtanak végig a fehér vásznon . . . Igen közkedveltek voltak országszerte a bozsor­gós (pettyes-féle), rakásos (pettyekből rakott háromszögek), karikapöttyös (pettyekből össze­fűzött karikák), koszorús, holdas, láncos, létrás, zavaros, bokrétás, ágas-bogas, szentgyörgyvirágos stb. mintázatok. Háziszőttes vásznait persze továbbra is maga festette a nép. Szilvafa gyökerének vagy sárga vad­lucernának a főzetében sárga színt kapott a kelme, a buzérgyökér, a báránypirosító, a vörösbogár főzetéből piros, a cserszömörce főzetéből barna színű festéket állítottak elő. Az igazi főszezont azonban az óbudai iparosok­nak is az országos hírű pest-budai vásárok jelen­tették, amelyek két hétig is eltartottak. Több mint 15 000 kocsi állott be ezekre a vásárokra, s több mint 50 000 lábasjószágot hajtottak fel. Pedig a két városban akkor még mindössze 30 — 40 000 ember lakott. A mai Terézvárost Pacsirtamezőnek hívták, és a Nyugati pályaudvar környéke vesze­delmes, isten háta mögötti külterületnek számí­tott. A juhok legeltetését is csak a XIX. század elején tiltották el Pest belterületén. Reformkor — Védegylet — Szabadságharc Pest-Budán 1840-ben még mindig csak 17 gyár­üzem működik. Az osztrák dömpinggel nem áll­tuk a versenyt. Egy korabeli statisztika szerint csupán pamutárukért évi harmincmillió forintot fizettünk Ausztriának. Kossuth már nemcsak a vámsorompók ledöntését, hanem védővámok be­vezetését is követeli. Negyvennégyben megalakul a Védegylet, ez az országos méretű, társadalmi védmozgalom, amely­nek kebelében — Spitzer Gerzson, Goldberger Sámuel és mások részvételével — „vásári értesítő bizottmány" alakul. A bizottmány folyamatosan hírül adja, hogy „Mit és kiknél lehet valódi honit vásárolni?"; „Kiktől és mire nézve kell óvakodni, nehogy a külföldi készítmények belföldiek gya­nánt tukmáltassanak a vevőkre." Kossuth a Goldberger-gyárat is meglátogatta, és a „védegyleti akció" keretében 69 váltóforint értékű batisztot és belént vásárolt a neves cégnél. Mert a gyárnak akkor már „neve" volt. Az első magyar iparműkiállításon aranyérdempénzes di­csérő oklevéllel tüntették ki az üzemet. „Goldber­ger Sámuel F. úr óbudai vászonfestőgyára — olvashatjuk a kiállítás jelentésében — .. . e nem­ben kétségtelenül legelső az országban ... A hely­tartótanács szabadalmazó végzése szerint 200 000 forint értékű kelmét dolgozik fel, foglalatoskodtat pedig 100 munkást, és 120 nemű czikket ké­szít ..." Szövőnő (1930 körül) Szemenyei Tivadar reprodukciói Festőmunkás a második világháború előtt 70 éve működő textilnyomógép A gyár bejárata 1973-ban

Next