Budapest, 1973. (11. évfolyam)

7. szám július - Szilágyi Rózsa: A Négy Évszak Házastárskereső Szolgálat

FORUM Vértesy Miklós Meddig szennyez még az Ördögárok? A főváros lakosai közül sokan nem tudják, hogy a Városmajoron, a Vér­mezőn és a Tabánon át valaha egy pa­tak csörgedezett végig. Kanyargó med­re ma is jól látható az 56-os villamos hűvösvölgyi szakasza mellett, Döbren­tei téri torkolatánál pedig előszeretet­tel próbálnak halat fogni a horgászok. A középkorban Szent Pál patakjának hívták, később, a török uralom idején Kovácsi-pataknak, majd a partjain le­települt tímárműhelyek után Tímár­pataknak. Végül az Ördögárok név ragadt rá. A remetei szurdokvölgy Hossza 21 km, vízgyűjtő területe 75 km2 . A Nagyszénás aljában ered több forrásból. Felső szakaszán össze­gyűjti a Nagykovácsi-medence vizeit, azután áttöri a Remete-hegyet és a Hidegkúti-medence déli részébe jut. Legszebb része ez az áttörés, egy 1 km hosszú, keskeny, rendkívül meredek falú, erdővel benőtt, kanyargó völgy. Keletkezése felől a geológusok sokat vitatkoztak. A régebbi vélemény sze­rint az Ördögárok itt eredetileg barlangi patak volt, később annyira ki­szélesítette üregét, hogy az beomlott, tehát a szurdok felszakadással kelet­kezett. Az újabb magyarázat úgy véli, hogy a patak korábban az akkor sokkal alacsonyabb Remete-hegy tetején folyt. Később a hegy lassú kiemelkedésével lépést tartva egyre mélyebben vágó­dott bele. Ezt valószínűsítik a szurdok falán különböző magasságban található kisebb barlangok: régen földalatti víz­folyások torkolltak itt az Ördögárok­ba, s ezeknek a torkolatoknak a helye jelzi, hogy milyen magasságban feküdt a különböző korokban a meder. A szurdok elején levő sziklákból éveken át meszet égettek. Az utána visszamaradt salakdombok nagyon el­csúnyítják a bejáratot. Szerencse, hogy 1970-ben betiltották az égetést, s ez­zel együtt ennek az érdekes földrajzi nevezetességnek a további pusztítását. A szurdokból és a Hűvösvölgy felső részében a patak árvizek idején sok földet és követ hordott le, s ezzel a Hűvösvölgyi-nagyhídtól a Krisztina­város közepéig terjedő tektonikus ár­kot 10—15 méter vastagon feltöltötte. Partjai mellett egyébként a Remete­hegytől kezdve a Városmajorig szil-, kőris- és tölgyfákból álló erdő húzó­dott végig. A Vérmező és a Tabán patakja A Vérmező évszázadokon át az Ördögárok árteréhez tartozott, a ki­öntött víz innen a csekély lejtés miau árvizek után csak lassan tűnt el. Ez az oka annak, hogy egyes török kori raj­zok a Vérmező helyén tavat ábrázol­tak. A középkorban ugyanez a patak látta el vízzel annak a vizesároknak egyes részeit, amelyet a védelem meg­erősítése érdekében a Várhegy körül ástak. Az 1850-es esztendők végén a Vér­mezőt katonai gyakorlótérnek rendez­ték be. Ez szükségessé tette, hogy szabályozzák a középen végigfolyó Ördögárkot. Két megoldás közt lehe­tett választani: vagy beboltozzák vagy áthelyezik medrét nyugat felé, a mai Krisztina körút vonalába. Ez az utóbbi változat volt az olcsóbb, a katonaság ezért ezt választotta. A XIX. század elejéről olvashatunk egy hangulatos leírást a Horváth-kert­ről. Eszerint „kőlépcsőkön szállunk le a kert virányaira s narancs-és citrom­fák sora fogad. Kétfelől felfalazott ka­nális fut át a kerten, mely pompásan il­lik, csobogó, sokszor rohanó vízárjával a környezetbe." A Horváth-kert alatti szakasz mesz­sziről szemlélve festői bájt, érdekes, romantikus hangulatot árasztott. Az eléggé mély medret számos kis kőhíd ívelte át; egyiknek támfalát a tabáni templommal szemben ma is láthatjuk. Mindkét parton ócska házak sorakoz­tak. Támfalaik a mederbe mélyedtek, de tulajdonosaik saját kényük-kedvük szerint építették, egymással nem áll­tak összeköttetésben, s így bizony összeszűkítették a medret. Közelről nézve a kép egészen mást mutatott. A Tabán vagy régi nevén Rácváros zsúfolt szegénynegyed volt, nehezen tengődő kisiparosok, nap­számosok, szőlőmunkások, bizonyta­lan foglalkozásúak lakhelye, „hátsó külváros" — mint a török időben ne­vezték —, ahol állandóan szedték ál­dozataikat a különféle járványok, ár­vizek és tűzvészek. A pataknak ez a része az egészségre ártalmas, bűzös árokká vált, mert a házakból ide folyt a szennylé és ide dobták a szemetet is. Pest-Buda egyesítése után azonnal elhatározták, hogy a város közepén nem tűrik el tovább ezt a járványgó­cot és az Ördögárok alsó szakaszát be­boltozzák. A munkát a Közmunka­tanács rendeletére 1873. március 25-én megkezdték és két év alatt 1200 méter hosszúságban elkészítették. Az 1875. évi árvíz Az Ördögárok vízgyűjtő területe két ellentétes talajú részre oszlik. A Hűvösvölgy felett homokkő és mész­kő található, helyenkint löszfoltokkal. Ezek a talajféleségek a vizet könnyen tárolják; a lösz különösen, mert tér­fogata 50%-ának megfelelő vízmennyi­séget tud magába fogadni. A Hűvös­völgytől kezdve azonban a felső talaj mindenütt vizet át nem eresztő agyag és márga. Ez nagy veszélyt rejt magá­ban. Nagy felhőszakadások idején ugyanis a leeső víz azonnal lefut innen, olyan tömegben, hogy a meder nem tudja magába fogadni és kiönt. Ez az oka annak, hogy az Ördögárok vízhozama nagyon szeszélyes, nagyon változó. Szemléltesse ezt néhány adat! Budagyöngyénél aszályos időszakban percenként csak 10 liter, azaz egy szá­zad köbméter víz folyik keresztül; kö­zépvíznél ennek huszonötszöröse. Kö­zepes árvíznél percenként 15 m3 víz hömpölyög benne, évszázadonként há­romszor előforduló nagy árvizeknél pedig 40 m3 , azaz négyezerszer annyi mint szárazság idején. (Összehasonlítá­sul: a Duna kisvízhozama 600 m3 /sec.; azaz csak tizenötször annyi, mint az Ördögároké nagy árvíz idején.) Buda krónikád sok régi árvíz törté­netét örökítik meg. A legnagyobb pusztítást az utolsó okozta 1875.június 26-án. Ezen a szombati napon délután 6 órára Buda fölött egészen elfekete­dett az ég, a levegő nyomasztóvá vált. Pár perccel később sűrű villámlás kez­dődött, s ezzel egyidőben a föld fe­hérré vált a lehullott jégdaraboktól. A jégesőt borzalmas felhőszakadás kö­vette. Egy óra leforgása alatt olyan tömegű csapadék zúdult alá, ami az évi átlag hatodának felelt meg: 103 mm. A viz a hegyoldalakról sok százezer köbméter földet hordott le, a szőlők javarészét tövestől kimosta és elvitte. Hamarosan kicsapott medréből az Ördögárok. Felső szakaszán csak réte­ket, szántóföldeket öntött el és hor-A szerző felvétele a mai Ördögárok egy szakaszáról 32

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék