Budapest, 1974. (12. évfolyam)
7. szám július - Vargha Balázs: Hajnal Anna csipkebokra
Irodalmi városképek Vargha Balázs Hajnal Anna csipkebokra Gyepüfüzes látnivalóit így mutatta be Fényes Elek geográfiai műve 1841-ben: „Díszesíti e várost gr. Erdődy Györgynek egy felemelkedett helyen lévő igen szép kastélya, mellynek erkélyéről a' legszebb angolkertet, u.m. az előtte fekvő hegyekkel, völgyekkel, erdőkkel, 's rétekkel változó 's falukkal megrakott gyönyörű vidéket, 's távolabb a' stájerországi Wexel hegyét, 's az ausztriai havasokat láthatni. Azonban a' kastély mellett is van egy csínos ízlésű angolkert, mellyben több nézésre méltó tárgyak találtatnak, nevezetesen a' nagy üvegház gyönyörű narancsfákkal, a' platán és rózsa fasor, a' virág gula, halastó, több facsoportok 's meglepő szakaszok ... stb." Angolkertnek — a mértani formákra nyírt franciakerttel ellentétben — a természetesnek ható mesterséges parkot nevezték. Azért tréfálhatott az ismertetés szerzője, óriási angolkertnek nézve az egész hegyi tájat, amelynek közepébe az uraság beleszerkesztette a maga külön kis angolkertjét. Nem tudom, módja volt-e Hajnal Annának gyerekkorában, hogy szülőfalujának mesebeli táját a kastély erkélyéről is áttekintse. Verseiben ilyen panoráma nem tárul fel. Ő más Gyepüfüzest ismert, mezítlábasát, babonákkal kísértét. Késő gyalogszeder sokfajta indája kinyúlik az útra, tapad a szoknyámba, megfog és visszaránt ködös gyerekkorba, bújnék, ha ág törren, a csipkebokorba, reszketve, mint hajdan. Sürü tüske tépett? Kisértetek ellen csak a tüske védett. (Utószó Gyepüfüzeshez) Hajnal Anna tüskékkel védelmező faluja Ausztriába esett át fél évszázaddal ezelőtt. Odalátogatni lehet ugyan, de a kegyeletes turista éppen azt nem találja meg, amit keres: ivókútnak üvegházát ahol kicsikorban ittam, tompa sárga agyagkorsót festett kék búzavirággal elfelejtem elkerülöm . .. (önéletrajz) Régi agyagkorsók, illatozó kenyérsütések, egykori mozdulatok hazajáró lelke hozza vissza az édes, rémes gyerekkort. Gyepüfüzest ide Pestre. De nemcsak versben. Hajnal Anna belefogta kislánykori kötényébe azt az Alpok alatti angolkertet, s lerakta egy pesti lakásban. Virágok dzsungele rejtőzik és rejt itt, külön-külön versre érdemes növény-egyéniségekkel. Mázas cserepek is, ha nem is éppen az a búzavirágmintás korsó, s nem az az egykor olyan óriási mosdókancsó, amelyet erejét megfeszítve döntött meg a kis Anna, hogy vizet fakasszon belőle. A régi mosdótálon felemelem a rózsásfülű kancsót, milyen nehéz! alig dől végre ömlik, állott a víz, orgonaszagú szappan. Gyönge ujjakkal hogy emelgetem: Varrottas, rojtos törölköző vászna puhácska arcom végigdörzsöli (Ha álmom mély pincéjébe leszállva) Csak ennyi? — kérdezhetném itt Hajnal Anna gyűjteményes verseskötetének címét elplagizálva. Hiszen a szobanövényekkel, korsókkal, szőttesekkel benépesített — sőt benépiesített — városi lakás divatragály lett újabban. Ez a pesti Gyepüfüzes azonban régibb, nemesebb, mint a divat. És több is. Nála — náluk — nemcsak ékes cserepek és vásznak mesélnek a szülőfaluról, a gyerekkorról, hanem a parkettlapok göcsei is. Féloroszlán ül félorcával félfülével félsörénnyel félsörénysorok egymás alatt levonulnak félszügyén át féllábáig... (Képek a parkettfában) Délszaki táncoslány is él itt a parkettben, meg egy szakállas remete. S időnként igazi kísértet is beoson a lakás ablakán. Már harmadszor s mindig kánikulában eljön hozzám. Régóta ismerem. Julius van. Ma is. A kertre látok, a fák lihegnek, kukkadoz a fű. Egyszerre van! Ma rókavörösen (feketevégű orra szőke) hosszan hosszan nyúlik be, ferdén, sarokból ablakon át. Vad vörösbojtú fül mered gyanakvón. Szem, nagypillájú, zöld, néz rám közelről. (Egyikük) Balla Demeter felvétele 22