Budapest, 1974. (12. évfolyam)

1. szám január - A címlapon: A Baross téri aluljáró Csigó László felvétele

A BRFK közlekedésrendészeti tevékenységéről Budapesten 1973. július 1-én 220 000 gépjárművet tartottunk nyilván, ebből kb. 117 000 a magán személygépkocsi. A gép­járműállomány 1972-ben 11%-kal, 1973. I. félévében pedig mintegy 7%-kal emelke­dett. A forgalom növekedése a város külön­böző területein nem volt egyenletes. Az átlagosan 10—11%-os forgalomnöveke­désen belül egyes útvonalak forgalma 30— 40%-kal, a Duna-hidak összforgalma pedig az elmúlt 5 év alatt 68%-kal nőtt. A terme­léssel összefüggő szállítási igények növeke­dése 15%-os volt. A budapesti közlekedésben jelentős szá­mú külföldi gépjármű is részt vesz. Az or­szágba érkező több mint egymillió külföldi gépjárműből mintegy 800 000 Budapesten is megfordul. A külföldi gépjárművek külö­nösen a nyári idényben jelentős mértékben befolyásolják a főváros közlekedésbizton­ságának helyzetét. Közlekedésrendészeti és közrendvédel­mi állományunknak fokozott feladatot je­lent, hogy a város főbb útvonalain a forga­lom nagysága csúcsforgalmi órákban már eléri, vagy meghaladja az útvonal teljesítő­képességét. Egyre gyakrabban keletkeznek torlódások, ami fokozott rendőri intézke­dést igényel. A nagyarányú építkezésekkel, a közmű­hálózat építésével együttjáró kisebb-nagyobb forgalmi korlátozások és elterelések természe­tes tényezői a főváros közlekedésének. Azon­ban a kisebb jelentőségű munkák elhúzó­dása feleslegesen zavarja a forgalmat és szükségtelenül okoz forgalombiztonsági gondokat. Új munkamódszerek bevezetésével (pl. a közrendvédelmi járőrök is ellátnak köz­lekedésrendészeti feladatokat) emeltük Bu­dapest közterületein a rendőrségi aktivi­tást. A forgalomellenőrző és forgalom­irányító funkció egyesítése — a régi, úgy­nevezett álló ellenőrzés megváltoztatása — eredményeként a rendőr szolgálati ideje alatt 8—10 helyen jelenik meg és segíti, ellenőrzi a forgalom áramlását. A közlekedés biztonságának növelése érdekében a fővárosban 70 járőr­ útvonalat alakítottunk ki. Budapest összes fő- és jelentősebb mellékútvonalain meghatároz­tuk a veszélyes csomópontokat és ennek megfelelően jelöltük ki az ellenőrzési he­lyeket. Ismétlődően széles körű és fokozott közlekedési ellenőrzési akciókat hajtunk végre. Több évi növekvő tendencia után meg­állt és az elmúlt másfél év során csökkent Budapest közútjain a sérüléses közúti köz­lekedési balesetek száma. 1972-ben a gépjár­művek száma, a forgalom intenzitása — 1971-hez viszonyítva — 12%-kal nőtt, ugyanezen időszakban a közlekedési bal­esetek száma 16%-kal (a mintegy 7200-ról 5900-ra) csökkent. Örvendetes, hogy a csökkenő irányzat 1973-ban is tartott. A balesetek során megsérült személyek száma 1972-ben 7745 fő, 1973. I. félévében 3323 fő, mely szintén csökkenő irányú. A csökkenés ellenére ezek még mindig jelentős nagyság­rendek. Ha jól megnézzük, azt látjuk, hogy évente egy nagyobb falu lakosságának megfelelő számú, főként fiatalt és öreget ér tragédia Budapest közútjain. Mindez arra késztet, hogy az eddigieknél is alaposab­ban kutassuk a balesetek okait, a megelő­zés lehetőségeit. A balesetek okozóiról szólva, a jármű­vezetők negatív szerepét kell kiemelnem. 1972-ben és 1973. I. félévében az áldozatok 72%-a a járművezetők hibájából sérült meg. A gyalogosok, utasok hibájából követ­kezett be a sérülések 25%-a. Műszaki hiba tehát elenyésző arányban okozott balesetet. Közelebb visz közlekedési morálunk meg­ismeréséhez, ha számba vesszük, hogy a balesetek több mint felénél az elsőbbségi jog meg nem adása, egy-egy tizedénél pedig a szabálytalan kanyarodás, a gyorshajtás, ittas vezetés, továbbá a figyelmetlenség szerepel közvetlen okként. Ez a közel sem teljes fel­sorolás is érzékeltetheti, hogy a balesetek okai mögött gondatlanság, felelőtlenség, erőszakos és önző magatartás húzódik meg. Tapasztalatból tudjuk, hogy nem a KRESZ ismeretével van baj. Esetenként még mindig fellelhető az a hiedelem, hogy a közlekedési jogszabályok önkényesek, kor­szerűtlenek. Ezért gyakran önhatalmúan kívánják az általuk vélt hibákat „kiigazí­tani", s eközben veszélyeztetik maguk és mások testi épségét. A szabálytisztelet romlásában szerepet játszott, hogy a koráb­bi években a forgalomirányító és ellenőrző munka hatékonysága elmaradt a forgalom növekedésének ütemétől. Ez ugyanis azt eredményezte, hogy a szabályok be nem tartása egyre kisebb felelősségrevonási koc­kázattal járt. A közlekedésbiztonság érdekében a Fő­városi Tanács közlekedésszervezési, beru­házási problémák megoldásával, a tv, a sajtó és a rádió erőteljes közlekedési fel­világosító munkával, a rendőri szervek a közlekedési szabályok fokozottabb betar­tásával elérték azt, hogy a közlekedés biz­tonsága érezhetően javult. Ezek az együt­tes társadalmi, gazdasági, szervezési intézkedések bebizonyították, hogy a motorizáció növekedésének nem törvényszerű velejárója a balesetek számának emelkedése. A megnövekedett közlekedésrendészeti feladatok folyamatos társadalmi együttmű­ködést igényelnek a jövőben is. Ezt felis­merve, a BRFK mind több állami, társadal­mi, gazdasági szervvel működik együtt. Mindenki közlekedik. Ezért valamennyi­ünkre leselkedik a veszély, saját fegyelme­zetlenségünkből vagy mások felelőtlenségé­ből. Ellene tenni csak úgy tudunk, ha új közlekedési morált honosítunk meg, ha belátjuk és beláttatjuk, hogy rohanó éle­tünkben körültekintően kell közleked­nünk. A főváros közbiztonságát befolyásoló bűncselekmények alakulása Mint már említettem, a bűnözést kiváltó objektív és szubjektív tényezők — ha változnak is — nem szűnnek meg teljesen és nem csökkennek automatikusan a szo­cialista társadalom fejlődésével. Budapesten még ma is a bűnözés fő okai között szere­pel az alkoholizmus, az agresszivitás és a büntetett előéletű visszaeső bűnözők bűn­szervező tevékenysége. A szocialista tulajdon védelmében, az állami fegyelem betartásában tapasztalható lazaságok, a szocialista együttélés normái­nak megsértése gyakran lehetőséget adnak a bűnözést és a bűnelkövetést lehetővé tevő okok újratermelődésére. A még fel­lelhető harácsolási szemlélet, a törvény­telen gazdagodási törekvések, a helyen­ként előforduló korrupció elősegítik a bűnözést. Egyre nagyobb gondot fordítunk ezért a bűncselekmények elkövetését előidéző és befolyásoló tényezők elemzésére, vizsgálatára. Bűnüldözési intézkedéseink közül az aláb­biakat emelném ki: — Fokoztuk a bűnözés megelőzésére, félbeszakítására, felderítésére tett intéz­kedéseinket. Növeltük az összrendőri jel­legű tevékenységet a BRFK szervei között. — Felülvizsgáltuk gyakorlatunkat a nép­gazdaság és a társadalmi tulajdon védelmé­nek területén. Elsősorban a különösen nagy kárt okozó, bűnszövetségben elkövetett, szervezett jellegű bűnözés megszakítására, megelőzésére és felderítésére törekszünk.­­ Nagy gondot fordítottunk és fordí­tunk a fiatalkori bűnözés megelőzésére, a galeritevékenység visszaszorítására. A ke­rületi tanácsokkal eredményes munkakap­csolatot alakítottunk ki a veszélyeztetett helyzetben levő gyermek- és fiatalkorúak felkutatására és a védelmük érdekében kidolgozandó intézkedések végrehajtására.­­ A főváros bűnügyileg fertőzött terüle­­­teit átfogóan rendszeresen ellenőriztük, ami az általános megelőzést szolgálta és találkozott a lakosság aktív egyetértésével. A bűnözés terjedelme 1972-ben több mint 34 000 bűncselekményt követtek el a főváros területén. 1973. I. félévében mintegy 17 000-et. Ez megegyezik az elmúlt tíz év átlagával. 1972-ben a bűncselekményeket elkövető tettesek közül mintegy 17 000 személyt derítettünk fel. (A bűncselekmények száma nem azonos a tettesek számával, mivel egy­egy bűnöző több bűncselekményt is elkö­vet; a bűncselekmények elkövetőinek kb. 20%-a ismeretlen marad.) Az elkövetőkről szólva el kell monda­nom, hogy több mint 2/3-uk férfi és mint­egy 30%-uk már korábban is követett el bűncselekményt — köznyelven szólva: visszaeső. Jellemző adat az is, hogy a 25 éven aluliak részaránya 38—40%. Mintegy 25% nem fővárosi lakos. A felderítés eredményessége 1972-ben 73, míg 1973. I. félévében 76% volt. Az a tény, hogy a tettesek egy része ismeretlen marad, nyilvánvalóan megoldandó feladato­kat jelent számunkra. A bűnözés tendenciájában —a közel­múltban — pozitív változás figyelhető meg. 1971-hez viszonyítva 1972-ben a bűncselek­mények száma 0,3%-kal csökkent. Valójá­ban nagyobb mérvű a csökkenés, ugyanis a bűncselekmények 12%-át (4100) az önki­szolgáló rendszerű üzletekben elkövetett lopás tette ki, amely 1972. január 1-e előtt még szabálysértésnek bizonyult. A reális értékelés mellett azért is szólnom kellett e kérdésről, mert köztudott, hogy az 1973.

Next