Budapest, 1975. (13. évfolyam)

6. szám június - Wellner István: Új pihenőpark a Hajógyári szigeten

Az Árpád-hídtól északra, az óbudai part közvetlen­ü­l közelében fekvő Duna­sziget az utóbbi időben többször is szerepelt a napisajtóban. A közeljövőben ennek a kb. 2,5 km hosszú, 108 ha területű szigetnek az északi felében nagy, nyilvános parkot létesítenek, mely előreláthatóan az óbudaiak egyik legkedveltebb üdülő-, pi­henő- és szórakozóhelye lesz. Gyermekjátszótereket, felnőtt szabadtéri testgyakorló-helye­ket, büféket, zöldvendéglőket terveznek, a növényzetet felújít­ják, sétautakat létesítenek, pa­dokat helyeznek el, tehát min­dent megtesznek, hogy a kissé már túlzsúfolt Margitszigetet te­hermentesítsék és az óbudaiak­nak külön nagyszabású zöld­területet biztosítsanak a most kialakuló új városközpont köz­vetlen közelében. A sziget nevét az 1835-ben ott létesült hajógyártól nyerte. Ko­rábban Óbudai-szigetnek hívták; tulajdonképpen ma is ez a hiva­talos neve. „Karrierje" azonban nem a múlt század közepén kez­dődött. Történelmi múltú te­rület, hiszen már az ókorban, vagy 1800 évvel ezelőtt itt állott a római helytartó palotája. * Még 1854-ben történt, hogy a hajógyár bővítésekor, a föld­munkák során római kori épü­letmaradványok kerültek itt fel­színre. Nemcsak falakat, geomet­rikus díszítésű mozaikpadlókat, de színes falfestményeket is ta­láltak a Hajógyári-szigeten; írt is róluk egy Sacken nevű oszt­rák régész még 1857-ben a „Csá­szári Királyi Központi Régészeti Bizottság" évkönyvében egy rö­vid német nyelvű ismertetést. A mozaikpadlót felszedték, egy része a Magyar Nemzeti Múze­umba, egy része— a kor szoká­sának megfelelően — a bécsi császári gyűjteménybe került. Ezek a leletek sajnos nem ma­radtak fenn, vagy legalábbis a ránk maradt anyaggal nem tud­juk ezeket azonosítani. 1870-ben újabb római kori épületmaradványok kerültek felszínre a Hajógyári-szigeten. Zsigmondy Vilmos mérnök, a magyar geológiai kutatás egyik legnagyobb alakja és számos ar­tézi kút fúrója szerencsénkre rajzokat készített az értékes ma­radványokról. Többek között egy ovális és egy hatszögletű fürdőmedence­ került ekkor nap­világra, ezért az együttest egy római kori fürdő részének tar­tották. A feltárt részeket az­után betemették és azok 1941-ig Wellner István Új pihenőpark a Hajógyári szigeten békén pihentek a föld alatt. Ek­kor egy újabb építkezés során megint felszínre kerültek rész­letei, és az Aquincumi Múzeum akkori vezetőjének, Szilágyi Já­nosnak irányításával kisebb ása­tás indult. Ugyancsak ő irányí­totta az 1950-es évek első felé­ben végzett nagyarányú régé­szeti feltárásokat, melyek során tisztázni lehetett az ókori épü­letmaradványok rendeltetését. Egy nagyszabású, kereken 83 x 106 méteres palota tárult a kutatók elé. (A múlt században kiásott fürdőmedencék is ehhez tartoztak és az egész óriási épületegyüttesnek csak kis ré­szét képezték.) A mai szemmel nézve is impozáns méretű négy­szögletes épülettömb a római helytartó palotája volt. A mai Dunántúl keleti fele ugyanis az i. sz. II—III. században Alsó-Pannónia (Pannónia Inferior) né­ven római tartomány volt. Fő­városában, itt Aquincumban szé­kelt a császár legátusa, aki egy­személyben a tartományban ál­lomásozó csapatok parancsnoka és a polgári közigazgatás veze­tője volt. Alsó-Pannónia első helytartója Publius Aelius Had­rianus, a későbbi Hadrianus csá­szár volt. Az ásatások során fel­tételezték, hogy már az ő hasz­nálatára emelték a hajógyári­szigeti nagy palotát, de az újabb kutatások szerint majd csak egy évszázaddal későbben, tehát a Is.III. század fordulóján kezd­tek annak építéséhez. Viszont az is igaz, hogy már a II. század elejéről származó épületmarad­ványokat is találtak a szigeten. Ha megnézzük a palota alap­rajzát, keleti frontján, a két sar­kán kiugró kerek helyiség kö­zött egy kb. 70 méter hosszú díszfolyosó húzódik. E mögött találjuk a mozaikpadlókkal, fal­festményekkel díszített repre­zentációs termek sorát. A kö­zépső nagy terem 11,40x11,40 méteres, tehát alapterülete 130 m2! De a kétoldalt hozzá csat­lakozó kisebb termek alapterü­lete is nagyobb volt egy-egy modern lakásénál. A termek mozaikpadlója fekete-fehér szí­nű, geometrikus mintázatú. S ezek a mértani alakzatok oly rafinált művészettel vannak megrajzolva, hogy az ember első pillantásra nem is tudja megfej­teni a szerkesztés módját. A mozaikok egyébként kö­rülbelül 1 cm2-es felületű, kb. 2 cm magas kőhasábokból ké­szültek, melyek téglaporral ke­vert meszes habarcsba vannak ágyazva. Mivel 1 m2-en 10 000 mozaikszemcsét találunk — a középső díszterem padlója mint­egy 1 300 000 kis kőhasábból áll. Az Óbudai (Hajógyári) sziget Molnár Ilona reprodukciói A római kori helytartói palota. Fenesch F. és Schauschek J. rajza 15

Next