Budapest, 1977. (15. évfolyam)
6. szám június - Földes Tamás: A népbüfétől az ételbárig
került, de a napi ételforgalom 1000 forintról 16—17 000 forintra emelkedett! Hasonlóképp alakul önkiszolgálóvá az Üllői úti Badacsony is. Most pedig lapozzunk bele a főváros legnagyobb önkiszolgáló éttermének ígérkező — paksi neon-reklámjával a József körúton már hónapok óta hivalkodó — Unió építési dossziéjába. A 4-es Fővárosi Építőipari Vállalat munkálkodik a falai között — 1974 decembere óta. Tavaly novemberben nyílt volna meg . . ., ha nem lenne üres hat hónapon át az építési napló. A generálkivitelező a legújabb tervek szerint 1977. június 20-án adja át. Két hónapot szánnak a hiánypótlásra (!) és a berendezésre. Az étteremnek 120 dolgozója lesz — az év elején még egy sem volt —, naponta 9—10 ezer adag ételt főznek majd és 140—150 ezer forintos forgalomra számítanak. A beruházás az előzetes számítások szerint 28—30 millió forintba kerül, ehhez 9 milliós állami támogatást kaptak. (A 800 négyzetméteresnél nagyobb önkiszolgáló éttermek — az Unió 1200 négyzetméteres lesz — és az ételbárok építését dotálja az állam.) Ételbárok — viszonylag új fogalom a vendéglátóipar kínálati listáján. Az első a Bajcsy-Zsilinszky úti Carmen cukrászda helyén nyílt meg 1974-ben; ezt a Kis-Halló, az Astoria Grill Internacionál, a Szabadság Szálló presszójában kialakított, a Rózsadomb étterem egyik helyiségében létesített és a Royal Szálló ízék utcája követte. Az ételbárok a korszerű táplálkozás hirdetői: jobbára grill-ételeket kínálnak, hidegmeleg, vegyes körettel. Ezekben a gasztronómiai élmény látványossággal egészül ki: a kiszolgálást is végző lányok, fiúk a vendégek szeme előtt készítik el — drága berendezésekben — az ételt. A viszonylag kis választék ellenére sajátos ízeket, egyedi ételeket kínálhatnak, s ez vonzóvá teszi a „snack bárokat." A negyedik ötéves terv végéig hat ételbár nyílt Budapesten. Az ötödik ötéves terv előirányzata: 26 ételbár. A kissé bonyolult fogalmazás oka: ismét az építőkön múlik, hogy a terv valósággá váljék. Tavaly ételbár nyílt a Várban, a Muskétás étterem helyén, a Táncsics Mihály utca pedig a Vörös sünnel gazdagodott. A Várhegy lábánál, a Fő utcában megnyílt a Vízivárosi, s ugyancsak Budán a Komjádi sportuszoda ételbárja. Pesten egy Mester utcai italbolt született újjá, a Belváros pedig a Finom falatba invitálhatja a frissen sültek kedvelőit. Ételbár is működik a hosszas renoválás után márciusban megnyílt Abbáziában. A tervek között szerepel a November 7. téri Kékes, az Üllői úti Imbisz, a Tolmuhin körúti egykori Szikszai vendéglő, a József körúti Vidám presszó, a Tanács körúti Kis-Lucullus, a Rákóczi úti Kristály presszó és a Márvány utcai bisztró ételbárrá alakítása. A költségek tetemesek. Egy nyolc darabos ételbársor 300 ezer forintba kerül. Iványi Attilától, a Pannónia Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat főmérnökétől tudtuk meg: az Abbázia átépítése 5—6 millióba került. S az ételbár gépei rendkívül energiaigényesek. Az Imbisz átalakításához például külön transzformátort kell építeni. Ezért ételbárt is csak forgalmas helyen célszerű létesíteni, ahol a nagy értékű berendezések mihamarább amortizálódhatnak. Végezetül: mi lesz néhány patinásabb hely sorsa? A viszsza-visszasírt Belvárosi Kávéház a jövőben is önkiszolgálóként működik, de felújítják. Korszerűbb lesz a Tejvendéglő is — a Marx tér építésével egyidejűleg újul meg —, de még nem dőlt el, hogy városrendezési okokból árkádosítják-e, vagy megmarad a jelenlegi területe. Önkiszolgáló étterem nyílik a Savoy helyén. Mert a tények az önkiszolgáló és az ételbár mellett szólnak. Kell a vendégnek, jövedelmező a vendéglátónak. S vannak egyéb — mindenképpen örvendetes — törekvések is. A főútvonalak kocsmái után a mellékutcák italboltjaitól is elbúcsúzhatnak a nappalok és esték korhelyei. A vendéglátóipar ígéri: hangulatos kisvendéglők nyílnak a kocsmák helyén, a Rézkakashoz, az Alföldihez, a Nimródhoz, az Erdélyi sörkerthez hasonlók. Ezek a vékonyabb pénztárcájú hazai és külföldi vendégeket is várják. S talán majd velőscsont is szerepel az étlapon . .