Budapest, 1977. (15. évfolyam)

10. szám október - Szekeres István: 95 éves a pesti Petőfi-szobor

amikor e szobornak szíve úgy megtelik gyönyörrel, hogy annak hőségéből a szobor izzóvá lesz s világítani fog az éjszakában . . ." Jókai beszéde után hosszú sorban indult meg a menet a Petőfi térre. A vendégek között érdekes idegenek is akadtak, így Petersen, az idős dán képviselő, aki Bécsben időzve értesült a Petőfi ünnepségről, s nagy tisztelője lévén a költőnek, sietett ide, hogy részt vegyen a szobor avatásán. Ott volt Turbain Károly is, a szobor öntője, feleségével és fiával. A Petőfi tér fellobogózva ünnepelt. A Heinrich-ház különösen szépen volt díszítve. A szobor talapzata körül százegy koszorú volt letéve. Ezek annyiba kerültek — amint valaki kiszámította —, amennyit Petőfi talán összes műveiért sem kapott. A sok koszorú között kitűnt Erzsébet román királyné koszorúja, ki mint költőnő (Carmen Sylva) ismerte és szerette Petőfit. Rokonszenvét e koszorúval kívánta kifejezni, akárcsak a helybeli német színház igazgatósága egy szép babérkoszorúval. A körben levő házak ablakai megteltek nézőkkel. Sokan a háztetőkről nézték végig az ünnepsé­get. Fél tizenkettőkor a szoborhoz érke­zett a menet eleje a miniszterekkel, a képviselőház elnökével, a főhadpa­rancsnokkal, a szoborbizottság tagjai­val. Ott lépkedett Huszár Adolf, Turbann Károly és Ybl Miklós. Ráth Károly nagy lendülettel beszélt az ünnep tárgyáról, a szoborról és a költőről. „Nem ad e szobor semmit Petőfi dicsőségéhez, csak a nemzetet teszi gazdagabbá egy hiteles hála lerovásának tudatával." Beszéde végén megemlékezett a távol levő Reményi Edéről is, aki a szobor felállítását szor­galmazta, megvalósítására hangverse­nyeket rendezett, bizottságot alakí­tott. Köszöntötte Huszár Adolfot, aki a szobrot jelen állapotában készí­tette, Turbain Károlyt, aki ércbe öntöt­te és Ybl Miklóst, a talapzat tervezőjét. A dalegyletek, katonazenekari kísé­rettel, előadták a „Honfidal"-t, majd Nagy Imre színművész szavalta el Endrődi Sándor pályanyertes ódáját. Reményi Antal bizottsági jegyző ezekkel a szavakkal adta át a szobrot a főváros birtokába: „Megilleti e szo­bor méltán a fővárost, melynek a létesí­tésében kiváló érdemei vannak. S az ő térségén kellett felállítanunk az emléket nemcsak azért, mert Budapest az ország szive, de mert az ünnepelt s örökkön dicső költő működésének is fő tere itt volt." A szoborbizottság a szobrot ok­irattal a fővárosnak örök időkre átadta. Az okmányt pergamenre írták, a kezdőbetű arany mezőben áll, vörös cirádákkal körülvéve. Szószerinti szö­vege így hangzik: „Alulírott bizottság a nagy költő, Petőfi Sándor gránit talapzatú, 12 láb magas bronz szobrát, melyet a bizottság nemzeti adakozásból 1882. évben Buda­pest főváros területén, a Duna bal oldalán, a Petőfi téren fölállított, melynek első tervezetét Izsó Miklós szobrász készítette, jelenlegi alakjában pedig Huszár Adolf, szintén magyar szobrász mintázta és Turbann Károly bécsi ércöntő megöntő, mely a mai napon az ország kormánya, főrendi- és képviselőháza, törvényhatóságai, a fő­városban székelő nagyszámú intézet és testületek küldöttségei s a nép jelenlété­ben ünnepélyesen lelepleztetett, vissza­vonhatatlanul ezennel átadja és örök tulajdonába bocsátja Budapest főváros közönségének, semmi jogot sem tartván fenn többé ahhoz, csupán abbeli kérel­met terjesztvén elő, hogy a főváros törvényhatósága e szívünk és elménknek egyaránt kedves emlékmű további gon­dozását elvállalni méltóztassék. Kelt Budapesten, 1882. évi október hó 15-ik napján. A Petőfi szoborbizottság: Ká­rolyi István elnök, Ráth Károly másod­elnök, G­erlóczy Károly, Jókai Mór, Földváry Mihály, Szász Károly, Schulek Frigyes, Keleti Gusztáv, Sárkány József, Ráth György, Pulszky Ferenc, Arany László, Tóth Lőrinc, Gyulai Pál, Török József, Vadnai Károly, Degré Lajos, Soárosy Kapeller Ödön, Reményi Károly, Kisteleki Lévay Henrik — mint pénztár­nok, Dalmady Győző, Reményi Antal jegyző." Gerlóczy Károly alpolgármester ékes szavakkal vette át a szobrot, végül a dalegyletek elénekelték a Himnuszt. A korabeli vélemény szerint: ed­digelé ez Budapestnek legszebb bronz­szobra. Kifejezi Petőfit, az ihletett költőt. Az arc hasonlatossága is meg­van, természetesen, eszményítve. S oldalán a kard kifejezi a hőst, aki meg­halt a szabadságért, melyet lelkesen megénekelt. Huszár Adolf elérte, amire törekedett: ércben egy költe­ményt adott Petőfi alakjáról és szel­leméről. A talapzat nemesen egyszerű, s felső peremén a bronzfüzér hatáso­san díszíti a szürke gránitot. A szobor környezete szép, a házak sem törpítik el, emellett a szabadnak néz­i az alföldi szülőtáj felé, amerre a Duna folyik. A leleplezési ünnep alkalmából lakomát rendeztek, hogy az egybe­gyűlteknek bemutassák a Vígadó megújított dísztermét is. Szász Károly­nak ott elhangzott köszöntőjéből idézzük: „Nép és nemzet különböző két foga­lom előbb, a Petőfi költészetben egybe­olvadt, s ő, a legnemzetibb költő, a legnépszerűbb is lett egyszersmind. Mert a nép hangján szólott a nemzethez, s mikor ő a népet fölemelte a nemzet magaslatára, a nemzet megértette sza­vát, s magához ölelte a népet. Ezt tette Petőfi költészete, és tette akkor, mikor ez az átalakulás és egybeforradás a társadalomban, a politikában, az állam­életben is éppen végbement. S költészete, mely egyik vezércsillaga korának, egy­szersmind kifejezése is volt annak. Minden nagy szellem, mikor úgy látszik, hogy korának csak tolmácsa, tulajdon­képpen irányadója." Tisza Kálmán éltette az irodalmat és a művészeteket, amelyek által nemzetek a legbiztosabban lesznek ismeretesekké s becsültekké. Jókai Mór Reményi Edéről emlékezett meg: „A Petőfi-emlék a legdrágább szobor a kerek földön, mert ez a legnemesebb ércből van öntve: csupa hegedűszóból készült, s nem lehet annál becsesebb áldozat, mint amit az egyik ihletője a múzsának a másik múzsa fölkentjének megörökítésére hozott. Reményi Edéről szólok. Ő karolta fel legelőször a Petőfi­emlék eszméjét, és aztán elindult, keresztül-kasul bejárta a szegény kis Magyarországot a hegedűjével, össze­muzsikálván egy ércszobrot a költő­testvér számára. Mert hisz az Olympon mindnyájan testvérek vagyunk: költők, zenészek, festők, képfaragók és színé­szek. Reményi nagyobb csodát művelt lantjával, mint Orpheus, mert ő a kövek­nél nehezebbet mozdította meg: a nemzeti közönyt. S meg tudta szelídíteni a minden fenevadaknál erősebbet, az akkori policájt, hogy engedje őt, a nemzetet föllelkesítve, emlékalapot gyűj­teni a szabadságharc híres dalnokának. Reményi Ede érdeme áll legelől e szobor létrehozásánál .. ." Vadnai Károly Budapest fővárosra mondott köszöntőt, Sárkány József a Petőfi Társaságot éltette, Pulszky Ferenc a szobor művészét, Huszár Adolfot, Reményi Antal a szobor érc­öntőjét, Turbain Károlyt. Az utolsó hivatalos tesztot Komótsy József mond­ta a szoborbizottságra. Este a Népszínházban díszelőadás volt Petőfi emlékére. Amikor a füg­göny felment, a színház teljes személy­zete a színpadon volt s a Himnuszt énekelte. A háttérben ékeskedett Petőfi mellszobra, melyet két nemző megkoszorúzott. Néhány perc múlva felhúzták a hátsó függönyt s ekkor a Duna hableányokkal, utána Visegrád, majd Budavára tűntek elő, görögtűz világításban. Végül a Nemzeti Múzeum kertje lett láthatóvá, lépcsőzetén a feketébe öltözött Petőfivel. E rög­tönzött apoteózis szűnni nem akaró lelkesedésre ragadtatta a vasárnapi közönséget, mely a nézőtér minden helyét a szorongásig megtöltötte. Sokaknak feltűnt, hogy Arany János sem a szoboravatáson, sem a lakomán nem vett részt. A napilapok már korábban hírül adták, hogy a költő súlyos asztmatikus bántalmakban szen­ved. Arany János, aki gyönyörű köl­teményekben fejezte ki Petőfi elvesz­tése miatti baráti bánatát, a szobor­­avatást követő vasárnapon, október 22-én meghalt. Ezután írta Endrődi Sándor: „Egyiknek büszke szobrát lep­lezők le, sírjába tettük, im, a má­sikat." Kilencvenöt év alatt Jókai szép sza­vai :,,... a szobor izzóvá lesz s világí­tani fog az éjszakában" — ismételten valóra váltak, így a II. világháború idején, 1942-ben, emlékezetes politi­kai tüntetés gyújtópontjába került a szobor. A Történelmi Emlékbizottság által rendezett tömegtüntetésen a költő szobra az ellenállási mozgalom szimbólumává vált. A felszabadulás óta a Petőfi-szobor előtt tartják a hagyományos március 15-i koszorúzás­sal egybekötött ünnepségeket. Szekeres István : Huszár Adolf Petőfi-szobra Siklós Péter felvétele 39

Next