Budapest, 1977. (15. évfolyam)

12. szám december - Korek József: A jubiláló Magyar Nemzeti Múzeum

1861-ben elsőként Kölcsey szob­rát helyezték el, Somogy megye költségén. Ezt követte a Kazin­czyé, Kisfaludy Károlyé, a Himfy­lant, Széchényi Ferencé, Herman Ottóé, majd Garibaldi s Monti Sándor szobra. Utoljára 1976-ban Josef Wisowskynak, a lengyel lé­gió parancsnokának szobra — a lengyel kormány ajándéka — ke­rült a múzeumkertbe, amelyet a Fővárosi Tanács állíttatott fel, a népek szabadságáért küzdő len­gyel hősök emlékére. A múzeumépület végleges alak­ját 1923—28 között nyerte el, midőn Lechner Ödön a tetőteret beépíttette, nem sértve vele a Pollack által kialakított külsőt. A kertet 1970-ben parkosította a fővárosi kertészet. Az állami költségvetésből mintegy 100 mil­lió forintot biztosítottak a külső és belső felújításra, hogy ismét egykori színében és pompájában álljon Európa negyedik önálló múzeumépülete. A közgyűjtemény tartalma is változott. Az anyaintézetből kivált a néprajz (1872), az ipar­művészet (1878), a képzőművé­szet (1870). A Szépművészeti Mú­zeum épülete a Hősök terén szintén a főváros kiemelkedő lát­ványossága lett. Az 1896-ban megnyílt Iparművészeti Múzeum a szecesszió kiemelkedő építé­szeti alkotásával gazdagította a fővárost, de beékelt helyzete miatt nem tudott igazán városképi té­nyezővé válni. Jelkép is lehet, hogy a hajdani királyi vár napjainkra a kultúra új vára. Itt kapott helyet a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapesti Történeti Múzeum és a Munkás­mozgalmi Múzeum. Az Országos Széchényi Könyvtár itteni hon­foglalása sajnálatos módon még mindig késik. Nemzeti múzeumaink gyűj­teményeikkel ma valóban a szak­tudományok központjai. A tör­téneti és a néprajzi anyag közel 1 millió darabot számlál, a mű­vészeti anyag meghaladja a 250 ezres, a természettudományi a 20 milliós darabszámot. 1976-ban 2 millió látogató tekintette meg nemzeti kincseinket Buda­pest hat legnagyobb múzeumá­ban. Női mellkép alakú bronzsúly (IV. sz.) Az MNM gyűjteményéből

Next