Budapest, 1977. (15. évfolyam)
12. szám december - Korek József: A jubiláló Magyar Nemzeti Múzeum
1861-ben elsőként Kölcsey szobrát helyezték el, Somogy megye költségén. Ezt követte a Kazinczyé, Kisfaludy Károlyé, a Himfylant, Széchényi Ferencé, Herman Ottóé, majd Garibaldi s Monti Sándor szobra. Utoljára 1976-ban Josef Wisowskynak, a lengyel légió parancsnokának szobra — a lengyel kormány ajándéka — került a múzeumkertbe, amelyet a Fővárosi Tanács állíttatott fel, a népek szabadságáért küzdő lengyel hősök emlékére. A múzeumépület végleges alakját 1923—28 között nyerte el, midőn Lechner Ödön a tetőteret beépíttette, nem sértve vele a Pollack által kialakított külsőt. A kertet 1970-ben parkosította a fővárosi kertészet. Az állami költségvetésből mintegy 100 millió forintot biztosítottak a külső és belső felújításra, hogy ismét egykori színében és pompájában álljon Európa negyedik önálló múzeumépülete. A közgyűjtemény tartalma is változott. Az anyaintézetből kivált a néprajz (1872), az iparművészet (1878), a képzőművészet (1870). A Szépművészeti Múzeum épülete a Hősök terén szintén a főváros kiemelkedő látványossága lett. Az 1896-ban megnyílt Iparművészeti Múzeum a szecesszió kiemelkedő építészeti alkotásával gazdagította a fővárost, de beékelt helyzete miatt nem tudott igazán városképi tényezővé válni. Jelkép is lehet, hogy a hajdani királyi vár napjainkra a kultúra új vára. Itt kapott helyet a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapesti Történeti Múzeum és a Munkásmozgalmi Múzeum. Az Országos Széchényi Könyvtár itteni honfoglalása sajnálatos módon még mindig késik. Nemzeti múzeumaink gyűjteményeikkel ma valóban a szaktudományok központjai. A történeti és a néprajzi anyag közel 1 millió darabot számlál, a művészeti anyag meghaladja a 250 ezres, a természettudományi a 20 milliós darabszámot. 1976-ban 2 millió látogató tekintette meg nemzeti kincseinket Budapest hat legnagyobb múzeumában. Női mellkép alakú bronzsúly (IV. sz.) Az MNM gyűjteményéből