Budapest, 1979. (17. évfolyam)

4. szám április - Konrádyné dr. Gálos Magda: A Kossuth Lajos utca

* * 1851-ben „Kammon úr, a kávés­céh főelöljárója" vette meg az épüle­tet. Wieser Ferenc romantikus hom­lokzatot alakított ki, és harmadik emeletet épített rá. 1853-ban nyílt meg a földszinten a Kammon Kávé­ház. Nem volt túl díszes, de ízléses és otthonos, meisseni porcelánnal te­rítettek benne. Több irodalmi asz­taltársaság gyűlt itt össze. Járt ide Ábrányi Emil, Beöthy Zsolt, Kom­játhy Jenő, Rákosi Viktor és a múlt század második felének sok ifjú írója, művésze. Éveken át naponta itt ül­dögélt mogorván és magányosan az idős Vajda János. Az épületet Horler Miklós tervei alapján az 1851-es formájában állí­tották helyre, az utca egyetlen olyan háza, amelyik megőrizte régi alakját. Változatlan a hatalmas, boltozatos előcsarnok, melyet Petőfi Szabadsajtó udvarnak nevezett. A kapualjban te­kintélyes márványtábla örökíti meg a házhoz fűződő sok emléket. A Hatvani utca 5. sz. alatt, a Szép utca másik sarkán klasszicista épület állt a múlt században. A század első felében a Czirákyak palotája volt. 1859-ben Ybl Miklós átépítette, és ide költözött a Dorottya utcából a Nemzeti Casino. Széchenyi eredeti­leg (1827-ben) azért alapította, hogy a főrangúak és a „kiművelt ember­fők" találkozzanak, a magyar nyelv használatát szorgalmazzák, gazdasági vitákat folytassanak. Fáy András, Vörösmarty Mihály, Clark Ádám az első 46 tag között szerepelt. Mire az intézmény a Hatvani utcába költö­zött, maradi mágnások zártkörű klubjává lett. Csak vendéglőjébe, amelyet a híres Marchal vezetett, jut­hatott be közönséges földi halandó. Egy karikatúra szellemesen csúfolta ki az ablakokon rémülten kihajoló arisztokratákat, akiket rettegés töl­tött el Kossuth Lajos puszta neve láttán is, amikor az épületre az utca­táblát kiszegezték. Az épület 1945-ben romba dőlt. Helyén épült a HUN­GAROTEX modern irodaháza. Tovább, a Magyar utcáig jórészt a század elején épült bérházak állnak, földszintjükön üzletekkel. A 17. sz. házban lakott rövid ideig Jókai Mór. Az Astoria szálló épülete az utolsó ezen az oldalon (19-től 21-ig). A haj­dani Zrínyi fogadó és kávéház meg a szomszédos ódon ház telkére épült. A régi épület Rondella utca (ma Magyar utca) felőli traktusának má­sodik emeletén lakott 1845 elejéig­ Petőfi Sándor. Itt írta a János Vitézt. Kis szobájának ablakát a fogadó csigalépcsője majdhogy eltakarta, így napsugár sohase jutott a költőnek. Ezt két versben is elpanaszolta. A naphoz intézett költeményében így zúgolódott ellene: Elballag kegyelmed fölöttem Minden istenadta nap, Kis szobám kelmedtől mégis Egy sziporka fényt se kap. A fogadó a hatvanas években szűnt meg. Emeletét bérlakásokká alakí­tották. A földszinti kávéház a nyolc­vanas évekig megmaradt, de igen kétes hírűvé züllött. Amíg a lóvasút járt, a „Zrínyi" megálló őrizte em­lékét. 1912—14-ig épült az Astoria. Mi­vel a Kossuth Lajos utca ez idő tájt a Belváros egyik legfényűzőbb utcájá­nak számított, a telkek ára is igen magas volt. Krúdy Gyula az első vi­lágháború kitörése előtt itt lakott, és a Pesti levelek „Az Astoria folyosója" című fejezetében le is írta: „Vadonat­új volt minden a hotelben. Szőnyegek, rézágyak, telefonok. Sok lámpás min­denütt ... A szobák kicsinyek, mint egy babavárban. Centiméterre kellett itt kiszámítani a csizmahúzót is, hogy elférjen. Azt mondották, hogy Pest legdrágább telkén épült a hotel. Tízfo­rintos bankókkal lehet kirakni a telek árát, még akkor sem fér rá minden ban­kó a telekre." Berendezésének gaz­dagságára jellemző , hogy az előtér díszítését 14 karátos aranyfüsttel bo­rították. A szálloda történetének legjelentő­sebb fejezete 1918 ősze. Októberben ebben a szállóban működött a polgári demokratikus forradalom Nemzeti­­Tanácsa. Az őszirózsás katonaság és munkásság vezetésével az Astoria előtt zajló forradalmi megmozdulás indította meg a további eseménye­ket. A német megszálláskor a Wehr­macht pesti főhadiszállása volt itt. A tisztek ajtókat vágattak a szobák közt, hogy ne kelljen a folyosóra ki­menniök, ha egymással tárgyalni akarnak. Az Astoriában sok világhíresség is megfordult, de hogy kik és mennyi ideig laktak falai között, azt pontosan nem tudjuk, mert a második világ­háború alatt eltűnt a vendégkönyv. Az épület maga csak kisebb károkat szenvedett. A hatvanas években korszerűsítették és bővítették. Ide­genforgalma ma is jelentős. A múlt emlékeit őrzi a báz falába beépített kerékvető kő, a Hatvani kapu ron­dellájáról származik, és két emlék­tábla: az egyik azt hirdeti, hogy itt volt Petőfi otthona, másik, hogy itt működött a Nemzeti Tanács. A Hatvani utca páros oldalának ele­jén állt a Grassalkovich hercegeknek a 18. század harmincas éveiben épült pompás, barokk palotája. Kapuíve fe­­lett ballusztrádos erkély volt, melyet két atlasz tartott. A ház ormát a csa­lád címere koronázta. A kapualj, lépcsőfeljáró és a belső kiképzés igen szép volt, az akkori Pest egyik legje­lentősebb magánpalotájának számí­tott, feltehetően Mayerhoffer András remekelte. 1887-ben, a Hatvani utca kiszélesítésekor bontották le. A 19. században Pest kiépülésével és a lakosság igényeinek növekedésé­vel a kereskedelem egyre jobban sza­kosodott. A Hatvani utcán is változa­tos, gazdag üzletsor létesült. „A sza­bad polgári kereskedők testülete"­ A Kossuth Lajos utca a századfordulón. Klösz György felvétele A Kossuth Lajos utca és Semmelweis u. sarok az 1900-as években Az egykori Grassalkovich palota

Next