Budapest, 1979. (17. évfolyam)
4. szám április - Konrádyné dr. Gálos Magda: A Kossuth Lajos utca
* * 1851-ben „Kammon úr, a kávéscéh főelöljárója" vette meg az épületet. Wieser Ferenc romantikus homlokzatot alakított ki, és harmadik emeletet épített rá. 1853-ban nyílt meg a földszinten a Kammon Kávéház. Nem volt túl díszes, de ízléses és otthonos, meisseni porcelánnal terítettek benne. Több irodalmi asztaltársaság gyűlt itt össze. Járt ide Ábrányi Emil, Beöthy Zsolt, Komjáthy Jenő, Rákosi Viktor és a múlt század második felének sok ifjú írója, művésze. Éveken át naponta itt üldögélt mogorván és magányosan az idős Vajda János. Az épületet Horler Miklós tervei alapján az 1851-es formájában állították helyre, az utca egyetlen olyan háza, amelyik megőrizte régi alakját. Változatlan a hatalmas, boltozatos előcsarnok, melyet Petőfi Szabadsajtó udvarnak nevezett. A kapualjban tekintélyes márványtábla örökíti meg a házhoz fűződő sok emléket. A Hatvani utca 5. sz. alatt, a Szép utca másik sarkán klasszicista épület állt a múlt században. A század első felében a Czirákyak palotája volt. 1859-ben Ybl Miklós átépítette, és ide költözött a Dorottya utcából a Nemzeti Casino. Széchenyi eredetileg (1827-ben) azért alapította, hogy a főrangúak és a „kiművelt emberfők" találkozzanak, a magyar nyelv használatát szorgalmazzák, gazdasági vitákat folytassanak. Fáy András, Vörösmarty Mihály, Clark Ádám az első 46 tag között szerepelt. Mire az intézmény a Hatvani utcába költözött, maradi mágnások zártkörű klubjává lett. Csak vendéglőjébe, amelyet a híres Marchal vezetett, juthatott be közönséges földi halandó. Egy karikatúra szellemesen csúfolta ki az ablakokon rémülten kihajoló arisztokratákat, akiket rettegés töltött el Kossuth Lajos puszta neve láttán is, amikor az épületre az utcatáblát kiszegezték. Az épület 1945-ben romba dőlt. Helyén épült a HUNGAROTEX modern irodaháza. Tovább, a Magyar utcáig jórészt a század elején épült bérházak állnak, földszintjükön üzletekkel. A 17. sz. házban lakott rövid ideig Jókai Mór. Az Astoria szálló épülete az utolsó ezen az oldalon (19-től 21-ig). A hajdani Zrínyi fogadó és kávéház meg a szomszédos ódon ház telkére épült. A régi épület Rondella utca (ma Magyar utca) felőli traktusának második emeletén lakott 1845 elejéig Petőfi Sándor. Itt írta a János Vitézt. Kis szobájának ablakát a fogadó csigalépcsője majdhogy eltakarta, így napsugár sohase jutott a költőnek. Ezt két versben is elpanaszolta. A naphoz intézett költeményében így zúgolódott ellene: Elballag kegyelmed fölöttem Minden istenadta nap, Kis szobám kelmedtől mégis Egy sziporka fényt se kap. A fogadó a hatvanas években szűnt meg. Emeletét bérlakásokká alakították. A földszinti kávéház a nyolcvanas évekig megmaradt, de igen kétes hírűvé züllött. Amíg a lóvasút járt, a „Zrínyi" megálló őrizte emlékét. 1912—14-ig épült az Astoria. Mivel a Kossuth Lajos utca ez idő tájt a Belváros egyik legfényűzőbb utcájának számított, a telkek ára is igen magas volt. Krúdy Gyula az első világháború kitörése előtt itt lakott, és a Pesti levelek „Az Astoria folyosója" című fejezetében le is írta: „Vadonatúj volt minden a hotelben. Szőnyegek, rézágyak, telefonok. Sok lámpás mindenütt ... A szobák kicsinyek, mint egy babavárban. Centiméterre kellett itt kiszámítani a csizmahúzót is, hogy elférjen. Azt mondották, hogy Pest legdrágább telkén épült a hotel. Tízforintos bankókkal lehet kirakni a telek árát, még akkor sem fér rá minden bankó a telekre." Berendezésének gazdagságára jellemző , hogy az előtér díszítését 14 karátos aranyfüsttel borították. A szálloda történetének legjelentősebb fejezete 1918 ősze. Októberben ebben a szállóban működött a polgári demokratikus forradalom NemzetiTanácsa. Az őszirózsás katonaság és munkásság vezetésével az Astoria előtt zajló forradalmi megmozdulás indította meg a további eseményeket. A német megszálláskor a Wehrmacht pesti főhadiszállása volt itt. A tisztek ajtókat vágattak a szobák közt, hogy ne kelljen a folyosóra kimenniök, ha egymással tárgyalni akarnak. Az Astoriában sok világhíresség is megfordult, de hogy kik és mennyi ideig laktak falai között, azt pontosan nem tudjuk, mert a második világháború alatt eltűnt a vendégkönyv. Az épület maga csak kisebb károkat szenvedett. A hatvanas években korszerűsítették és bővítették. Idegenforgalma ma is jelentős. A múlt emlékeit őrzi a báz falába beépített kerékvető kő, a Hatvani kapu rondellájáról származik, és két emléktábla: az egyik azt hirdeti, hogy itt volt Petőfi otthona, másik, hogy itt működött a Nemzeti Tanács. A Hatvani utca páros oldalának elején állt a Grassalkovich hercegeknek a 18. század harmincas éveiben épült pompás, barokk palotája. Kapuíve felett ballusztrádos erkély volt, melyet két atlasz tartott. A ház ormát a család címere koronázta. A kapualj, lépcsőfeljáró és a belső kiképzés igen szép volt, az akkori Pest egyik legjelentősebb magánpalotájának számított, feltehetően Mayerhoffer András remekelte. 1887-ben, a Hatvani utca kiszélesítésekor bontották le. A 19. században Pest kiépülésével és a lakosság igényeinek növekedésével a kereskedelem egyre jobban szakosodott. A Hatvani utcán is változatos, gazdag üzletsor létesült. „A szabad polgári kereskedők testülete" A Kossuth Lajos utca a századfordulón. Klösz György felvétele A Kossuth Lajos utca és Semmelweis u. sarok az 1900-as években Az egykori Grassalkovich palota