Budapest, 1980. (18. évfolyam)
6. szám június - Major Máté: A Szabadság-híd díszei
kezükbe vették a hidak helyreállításának feladatát, s mi csak az „építőművészeti" megoldások miatti aggodalmunkban szólaltunk meg az említett időpontban. Az átiratnak — úgy emlékszem — Kiss Tibor (műszaki egyetemi építész tanár) volt az „ihletője", aki abban az időben a hidak építőművészeti problémáival foglalkozott. Nagyjában-egészében idézem az átiratot: „A Magyar Művészeti Tanács ... rendeletben biztosított jogánál fogva figyelemmel kíséri a művészeti vonatkozású hatósági intézkedéseket..., hogy... megfelelnek-e a művészet érdekeinek. Ezzel kapcsolatosan... foglalkozott a budapesti Duna-hidak újjáépítése során.. . felmerülő... művészeti vonatkozásokkal, és álláspontját... az alábbiakban rögzíti le: A budapesti Duna-hidak a főváros látképének legjellegzetesebb tartozékai. Mind a hazai, mind a külföldi közvélemény érdeklődésének előterében álltak és állnak, éspedig nemcsak a hidak műszaki megoldása, hanem ezzel szoros összefüggésben, a városképbe való illeszkedés és esztétikai megjelenés tekintetében is. ... a Lánchíd páratlan esztétikai értékű alkotás, és ebből az értékéből a megépítése óta eltelt évszázad folyamán semmit sem veszített, a főváros történetével és látképével pedig elválaszthatatlanul egybeforrt. Ezért a Művészeti Tanács... súlyt helyez arra, hogy a Lánchídnak ostrom előtti állapota mindennemű változtatás nélkül állíttassék helyre. A híd szépségét... az arányok tökéletes egyensúlya biztosítja... esztétikai megjelenését a legcsekélyebb módosítás döntően... és... kedvezőtlenül befolyásolná. A Margit-híd ostrom előtti állapotában a városképbe szerencsésen illeszkedett és jelentős esztétikai értékekkel bírt, amelyeknek figyelembevételére és lehető megőrzésére a híd újjáépítése esetében feltétlenül szükség van. A Ferenc József-híd figyelemre méltó műszaki alkotás, magán viseli azonban építési idejének egyes... ma már túlhaladott ízlésről tanúskodó jegyeit, amelyek a hídon nem mint szerves alkotó elemek, hanem mint pusztán díszítési szándékkalkészült öncélú formák jelentkeznek. Ezeknek a híd újjáépítése során történő... elhagyása... még jobban kidomborítaná a hídban megnyilatkozó műszaki gondolatot és korszerű értelemben is tetszetős... híddá tenné. Különleges megfontolást igényel az Erzsébet-híd újjáépítése, mert a Tanács értesülése szerint e teljesen elpusztult híd helyett építendő új híd mikénti elhelyezése és megoldása ma még nyílt kérdésnek tekinthető. Bármennyire is rendkívüli műszaki teljesítmény volt... esztétikai szempontból tagadhatatlan hibákkal bírt: a Ferenc József-hídhoz hasonlóan olyan, kevésbbé a szerkezeti szükségszerűségből fakadó, inkább öncélú díszítő elemeket tartalmazott, amelyek nem bizonyultak időállóknak. Ugyanekkor kapuzatai révén a Gellérthegy tömegével és a főváros budai látképével nem egészen szerencsés összhangban állt. Éppen ezért a Tanács félreértelmezett tradicionalizmusnak tekintené, ha a híd. .. eredeti állapotban épülne fel ismét. Éppen ellenkezőleg: az új híd megépítésében alkalmat lát arra, hogy olyan újszerű alkotás szülessen meg, amely az említett hátrányokat kiküszöböli és — miként... a maga idejében — korunk műszaki és esztétikai igényeit maradéktalanul kielégíti. Amidőn a Magyar Művészeti Tanács a felsorolt... szempontokra nyomatékosan felhívni kívánja... figyelmét... általánosságban is felkéri, hogy a budapesti Duna-hidak helyreállításával, vagy új hidak építésével kapcsolatosan a művészi érdekeket messzemenően vegye figyelembe, illetőleg képviselje, egyben a... Tanács... hivatkozott rendeletben foglalt jogainak figyelembevételével a Magyar Művészeti Tanács véleményét minden esetben hallgassa meg..." Mi az érdekes számunkra ma ebben az ,,átirat"-ban? Talán az is, hogy a benne foglaltakból — alighanem függetlenül tőlünk, azaz a tanácstól — mi valósult meg e hidak újjáépítése során? A Lánchíd — a „páratlan esztétikai értékű alkotás" — fémszerkezetét megújították, ezáltal kissé könnyebbé vált, esztétikuma azonban csakugyan érintetlen maradt, ha csak azt nem rójuk fel a háborúban „állva maradt" szép kapuk építész gondozójának — Kiss Tibornak —, hogy az impozáns ívek belső oldalának lábazatán a markáns kvádereket laposra faragták, mert a két lovaskocsira méretezett nyílás két autóbusz számára szűknek bizonyult. A Margit-híd „ostrom előtti állapotának" megfelelően illeszkedik továbbra is a városképbe, és hordozza továbbra is „jelentős esztétikai értékeit", csupán szerkezeteiben újult meg és pályája szélesedett ki a régihez képest. Az Erzsébet-híd helyébe valóban teljesen új híd került, de nem változott meg a helye, vagyis továbbra is nekifut a Gellérthegynek, kapuzatai továbbra is konkurrálnak a hegy tömegével, amit pedig az „átirat" erősen kifogásolt. És — ezt hagytam a végére — a Ferenc József-híd sem változott semmit az újjáépítésben, holott a szaktanács hét építésze annyira javasolta dísztelenítését. Ebben az az érdekes számunkra, hogy merőben ellentétes mai építészetszemléletünkkel. Akkor az építészettörténet, a mi szemünkben is, lezárult a Maszszicizmussal, s minden, ami ezután jött — a historizmus egyre rövidebb időszakainak produkciója, és a szecesszióé még inkább — ellenszenves volt a számunkra, mondhatni kizártuk az építészet világából, holott ugyanúgy történeti jelentőségűek és értékűek, mint a „nagy" stílusok. Szemléletünk hibás volta kitűnik már az átiratból, még inkább abból a levélből, amellyel együtt másolatát elküldtem Révainak. Érdemesnek érzem, hogy — tanulságul — a levél néhány passzusát ideiktassam: „Csatoltan másolatban megküldöm a Magyar Művészeti Tanács Építőművészeti Szaktanácsának a Duna-hidak újjáépítésére vonatkozó átiratát azzal, hogy e kérdésben, a Párt Értelmiségi Bizottsága is... foglaljon állást, és az átiratban foglaltakat a Párt is támogassa teljes súlyával... A dunai hidak közül most a volt Ferenc József, a leendő Szabadsághíd az aktuális. Az Építőművészeti Szaktanács javaslatának erre vonatkozó részét Fischer kormánybiztos közölte Gerő elvtárssal, aki azonban azzal mondott ellent, hogy a híd régi díszeinek eltávolítása olyan költségekkel járna, amilyet ma vállalni nem lehet. Szeretném, ha ezt a kérdést nem intéznék el ilyen kurtán. Először is arra kell gondolnunk, hogy soha kedvezőbb alkalmunk nem lesz a híd tényleges, szó szerint vett megújítására... A... munka folyamatban van. A helyszínen rendelkezésre állnak a munkáskezek, az anyagok és eszközök, melyekkel... most sokkal kisebb erőfeszítéssel és költséggel lenne elvégezhető, mint később. Nem is hangsúlyozva azt, hogy a fölösleges dekorációk leszerelésével, a költségek egy jelentős része a lebontott fémanyagban megtérülne, minden költséget megérne számunkra, ha a híd eredeti, tiszta szerkezeti és anyagszerű formáját vissza lehetne adni. Olyan véleményt is hallottam, hogy a híd a Ferenc József-i idők alkotása, s mint ilyen, műemléknek tekinthető. Vajon szabad-e nekünk egy ilyen nyilvánvalóan hamis hagyománytiszteletre appelláló érv előtt — akár taktikai okokból is — deferálni, amikor teljesen tisztában vagyunk az említett kor s a millenniumi pszichózis gőzében fogant alkotások valódi tartalmával és jelentésével? E korszak ebben az esetben sem elégedett meg a híd szerkezeti formáival, egyszerűségével, értelmességével, finom vonalaival és lendületével, hanem merőben idegen elemekként, anyagszerűtlen fémbe öntött építészeti dekorációval burkolta be, elhazudva lényegét, hamis pátoszba fojtva mondanivalóját, megrontva a technikum valódi szépségét. Kétségtelenül számítani kell arra is, hogy a közvélemény egy igen jelentős részében ellenállást fog kiváltani a híd dekorációinak eltávolítása, elsősorban azokban, akik a Ferenc József-i időkben az elveszett paradicsomot sírják viszsza, akik ösztönösen vagy tudatosan szállnak szembe a demokrácia újításaival, akik önmaguk előtt sem indokolva ragaszkodnak a megszokott városképhez és kontúrokhoz, s azok is, akik még nem ismerték fel... a szépség valódi forrásait és ismérveit stb. stb., de nem tartom kérdésesnek, hogy nekünk nem ennek a tömegakaratnak, a tömegízlésnek kritikátlan kiszolgálása, irányítása a feladatunk. Csak így lehet a Ferenc József-hídból valóban Szabadsághidat építeni..." Révai József nem válaszolt levelemre. A Szabadság-híd pedig — szerencsére — úgy épült újjá, ahogy a Ferenc József-i időkben megformálták (csak a kapuzatok régi magyar címerpajzsait hagyták le, pedig hamarosan már ezt is helytelenítettem). "