Budapest, 1980. (18. évfolyam)
9. szám szeptember - Diószegi György: A Láng-Gépgyár története I.
mélettel, a kivitelezés tökéletesítésével és alkalmazással. Láng László érzékenyen reagált minden műszaki újdonságra. Jellemző, hogy az említett „alcsúti" gőzgépen még az ún. Mayer-féle kéttolattyús vezérmű dolgozott, de hamarosan megvásárolja és alkalmazza gyártmányainál H. H. Corliss, amerikai mérnök találmányát, a csapos vezérművet. Az Országos Műszaki Múzeumban látható egy ilyen modell. „Versenyképesség mindenek előtt", ez a tőkés alapelv vezette Láng Lászlót „minden új" bevezetésében, de elfogulatlanul meg kell állapítanunk, hogy a műszaki fejlesztést nemcsak pénzforrásnak, hanem erkölcsi kötelességének is tekintette. Jellemző erre, hogy amíg 1880-ig a magyar nagyipari műhelyekben felállított gépegységek többségét külföldi (elsősorban brünni és prágai) gépgyárak szállították, 1880 után a Röck-és a Láng-gyárnak sikerül kitartó munkával és elismerten jó gyártmányokkal teljes bizalmat szerezniök a hazai ipar széles területén. Az 1881. évi XLIV. törvénycikk összesen 182 ipari üzemnek, köztük a Láng gyárnak, biztosított a további iparfejlesztés érdekében 15 évi adómentességet. A Láng gépgyár, mivel jó üzletmenetű volt, tekintélyes belső tartalékaiból is fordított fejlesztésre. Az 1880-as években saját vasöntödét épít Láng László, és megkezdi a Collmann-féle vezérmű gyártását (licenc alapján). Ez időben a gőzgépgyártás egyik kiemelkedő eredménye egy 520 lóerős gép, amelynek három hengere (triplex gép) egymás melletti elrendezésű volt. Másfél évtizedig tartozott a technikai haladás élvonalához ez a konstrukció. 1888-ban Lángék török megrendelést kapnak: komplett gőzmalmot, gőzgépeket, kazánt, malomipari gépeket szállítanak. Jelentős versenytárgyalást nyernek meg Bécsben (prágai és brünni cégek ellenében) villamoserőművek szállítására. Üzleti kapcsolatban vannak Szerbiával, Bulgáriával, Romániával, később Oroszországgal és Kínával. Széles a termékskála: malomipari gépek, cementipari berendezések, kazánok és a legfőbb termék: a gőzgép legkülönbözőbb változatai. Ez hozza a legtöbb sikert. Az ezredévi kiállításon a Láng gépgyár néhány elismert gőzgép típusát és különböző gépipari gyártmányait állította ki. Ez a kiállítás azon túl, hogy a magyar munkások kezemunkájának és a magyar mérnökök tervezőtevékenységének bemutatója volt, abból a szempontból is jelentős, hogy itt döntötték el, mely cégek képviseljék a magyar ipart az 1900-as párizsi világkiállításon. A siker ott sem maradt el. A gyár — és rajta keresztül a magyar ipar is — értékes elismerésben részesült. A gőzgép, amint az várható volt, nagydíjat és aranyérmet kapott. A Láng-termékek cégjelzése világszerte ismertté vált. Érdemes megnézni, hogyan éltek ezekben az években azok a munkások, akiknek munkáját az elért eredmény dicséri. Bevásárló körutunkat a piacon kezdjük: 1 kg marhahús 45—55 krajcár, 1 kg disznóhús 50—60 krajcár, a kenyérliszt kilója 11, a tésztaliszté 12 krajcár volt. A 1 kg cukor 42 krajcárba, a só kilója 13, a szappané 32 krajcárba került. A „termelői bor" literjéért 11—16 krajcárt kellett fizetni. Egy „pakli" pipadohány 2—5 krajcárt ért meg annak, aki ennek a szenvedélynek hódolt. A világítási olaj literje 18 krajcárba került. A munkáscsaládok nagy többsége szerény lakásban élt. A szoba-konyhás lakások évi bére 80—100 forint volt. Elterjedt, hogy két család bérelt egy nagyobb lakást. A konyhát közösen használták. A ruházkodásnál takarékoskodtak legügyesebben a munkásasszonyok. Ők varrták a család ruházatát, így is évi 100—120 forintot kellett erre számítani. Mindent összegezve: egy négytagú családra évente legalább 700 forintot kellett volna megkeresni. Az előmunkások és a művezetők fizetése 50—80 forint havonta. A fűtőké 35—40 forint. A napszámosok havi 25—35 forintra számíthattak. A szakmunkások átlagbére naponta: lakatosok, öntők: 1,3—1,5 forint között, kovácsok: 1,4—1,6 forint között, a tanoncok bére: 0,5—1 forint között. Ha összeszámoljuk, gyorsan kiderül, hogy a munkáscsaládok túlnyomó többségénél nem elég egy fizetés a létfenntartásra, vagy csak a nyomor szélén biztosít megélhetést. Az aszszonyok mosással, takarítással, vasalással egészítették ki a családi jövedelmet, és könnyebbséget jelentett, ha a nagyobbik gyerek munkába állt. A XX. század első évtizedében egyre fokozódtak a megélhetési gondok. Az 1910-es években pedig rohamosan felborult az előző számítás: 1914-től 1918-ig majdnem hatszorosára nőtt az élelmezés költsége, a bérek emelkedése meg sem közelítette ezt. Érzékelhetjük, hogy a „felhalmozás" szinte lehetetlen a munkáscsaládokban. Nem így a tőkések birodalmában. A részvénytársasággá alakulás évében (1911) két és fél millió koronára értékelték a Láng családnak csak a „gyári vagyonát". A századfordulón Láng Gusztáv, az alapító fia, befejezte bécsi, majd berlini műegyetemi stúdiumait, s európai tanulmányúton hasonlíthatta össze apja gépgyárának jelenét az európai fejlődés irányával. Örömmel tapasztalhatta: az új hőerőgép, amelynek vitathatatlan sikere volt a párizsi világkiállításon — feltalálója Zoelly Henrik — az egész világ érdeklődését felkeltette. Az új gép neve: ellennyomásos gőzturbina. A Zoelly-féle bevált konstrukcióknak természetesen volt előzménye. Az első, valóban használható turbinát a svéd Laval tervezte 1880-ban, majd ezt az 1884-ben szabadalmaztatott Parsons-féle követte. Tizenöt-húsz évnek kellett eltelnie, amíg a gőzturbina kiforrott, hasznos géppé fejlődött. Ennek a „legkorszerűbb" típusa volt a Zoelly-féle. Láng Gusztáv jól hasznosította külföldi tapasztalatait. Javasolta apjának, hogy lépjen be a svájciak szervezte szindikátusba, amelynek célja a Zoelly-féle turbina gyártásának elősegítése. Az öreg Láng méltányolta fia elképzelését, ezért a „gyári agytröszt" véleményének meghallgatása, a munkás- és a gépállomány felmérése után, 1903-ban, licencet vásárolnak, és hozzákezdenek a gőzturbina gyártásához. Úgy tűnt, az újszerű technológiai problémák, üzemszervezési, gyártási nehézségek leküzdhetők. Idézünk Láng Gusztáv visszaemlékezéséből, amely egy nem várt nehézségre utal: „1903-ban kezdődött a gyártás. 1905-ben szállítottuk le az első 300 lóerős turbinát a witkovitzi vasműnek. Később gyártottunk két 10 000 lóerős turbinát is. Ebben az időben Iglauer I. volt a főmérnök. Ő a meglevő rajzok, valamint a Zoelly-rendszer szerint maga tervezte azokat, de később bebizonyosodott, hogy a tengely méretezése folytán a turbina üzemi fordulatszáma egybeesett a kritikus fordulatszámmal, s ezáltal berázódott. Rengeteg pénzbe került a kijavítás". A Láng gépgyár ekkor került először bajba. Az Iglauer által elkövetett számítási hibát a világhírű turbinaszakértő, Stodola professzor találta meg, s javaslatot tett a kijavításra, a tengelyek átszerkesztésére. Nagy a veszteség, a gyár nehéz helyzetbe kerül. A Láng család úgy dönt, hogy a családi vállalatból részvénytársasági nagyüzemet alakít. Rádöbbennek: az önállóságnak nincs annyi előnye, amely felérne egy nagybank nyújtotta pénzügyi biztonsággal. A Láng László Gépgyár tulajdonosai és a Magyar Általános Hitelbank között megkötött megállapodás első pontja: „Önök velünk együtt folyó év október 31-ig részvénytársaságot fognak alapítani, melynek fő célját a tulajdonunkat képező, Láng L. Gyula budapesti bejegyzett cég alatt fennálló vállalatnak átvétele, üzemben tartása és fejlesztése fogja képezni." A századforduló körül megindul a bankok és az ipari vállalatok összefonódása. A Lánggyár esetében egy súlyos hiba siettette azt, ami előbb-utóbb amúgy is bekövetkezett volna. Ezt igazolja a Láng Rt. alakuló közgyűlésének egyik iratában rögzített megjegyzés. Eszerint az igazgatóságnak felhatalmazása van arra, hogy egyes, a társaság üzletkörébe tartozó vállalatokat megvásároljon és a gyárba beolvasszon. Az új gyár vezérigazgatójává Láng Gusztávot nevezték ki, az igazgatóságban helyet kaptak a Hitelbank képviselői és a Láng család tagjai is. Láng Gusztáv már 1903-ban elkezdett foglalkozni a gázmotorok gyártásának gondolatával. A gyártott gépek közül kiemelkedik egy 1500 lóerős, amely az akkori idők egyik legmodernebb alkotása. A belsőégésű motorok közül a Dieselféle motorban rejlő lehetőségeket ismerték fel a Láng-gyárban, és 1910-ben elkezdték e típusok gyártását, fejlesztését. Később, a 30-as, 40-es években majd mindegyik autóbuszban Láng Diesel-motor volt az energiaforrás. 1910-től kezdve szesz-, cukor-, konzervipari berendezéseket is gyártottak. Jelentős volt a paradicsomlesűrítő berendezés exportja. Az alapító, Láng László 1914. január elsején hunyt el. Vége a lehetőségek korszakának, a viszonylag „boldog békeidőknek". 36