Budapest, 1980. (18. évfolyam)

10. szám október - Diószegi György: Versenyben — Fejezetek a Láng Gépgyár történetéből II.

melést szervezze és fokozza. . . Ezét­mindazok az ipari, bánya-, és közleke­dési üzemek, amelyek munkáslétszáma 1919. március 22-én a húszat megha­ladta, társadalmi vezetés és munkásel­lenőrzés alá kerülnek". A Láng-gyárban Barna Jenőt nevezték ki termelési biztosnak, aki egyébként tagja volt a Budapesti Munkástanács­nak, és a főváros alpolgármestere lett. A gyár vezető szakembereit, sőt a részvényes tőkéseket sem mozdította el a helyükről, de kötelezte őket a munkástanács határozatainak végre­hajtására. Csakhamar kiderült, hogy a tőkés vezetők nem akartak együtt­működni a munkástanáccsal, egymás után „megbetegedtek", és visszavo­nultak. A Tanácsköztársaság idején hozott szociális, kulturális intézkedések je­lentősek voltak. A termelés és a mun­kateljesítmények növekedése azonban nem valósulhatott meg. Ennek oka egyrészt a súlyos szén- és nyersanyag­hiány, másrészt a külső és belső el­lenség támadása volt. A Vörös Had­sereg megszervezésekor a legöntu­datosabb munkások csoportosan je­lentkeztek katonának. Angyalföldön a Láng-gyárban volt az egyik szervező központ. A négyszázadnyi Láng-gyári munkás önálló zászlóaljként szerepelt. A parancsnok Habel főhadnagy — tisztviselőként dolgozott a gyárban —, a politikai megbízott pedig Rákóczi Ferenc esztergályos lett. A legveszé­lyeztetebb területen, a cseh interven­ciós csapatok által fenyegetett északi frontszakaszon vettek részt a dicsősé­ges harcokban. Az ellenforradalmi „bosszú po­litikájának" hónapjai, évei jöttek a tanácskormány lemondása után. A Szakszervezeti Értesítő 1922. au­gusztus 1-én megjelenő száma írja: „...1919. augusztusától kezdődően a munkaadó érdekeltség a munkásokkal szemben a bosszú politikáját folytatta — úgy is mondhatnánk, a kiéheztetés politikáját. A kiéheztetéssel akarta a munkásokat engedelmes eszközeivé tenni." A forradalom időszakában vezető tisztséget betöltő embereket az ellen­forradalmi különítményesek halálra keresték. A munkások életét külön­böző retorziókkal nehezítették. A Gyáriparosok Országos Szövetségének — GYOSZ — első rendelkezése a bér­fizetés helyett az „előleg" folyósítást rendelte el. Ez nem haladhatta meg a forradalom idején fizetett bérek felét! Hosszú lenne felsorolni a munkásokat nyomorító intézkedéseket, a szervez- Az automata nyomdagép Az 1700 literes autokláv (1933) 35 HONISMERET

Next