Budapest, 1981. (19. évfolyam)

4. szám április - Vértesy Miklós: A Párisi Nagy Áruház

Az áruház a századfordulón Fővárosunk legszebb, leghar­monikusabb útvonala a Nép­köztársaság útja, épületeit — amelyek nagyjából egy időben készültek Ybl Miklós irányítása mellett — egységes neobarokk és neoreneszánsz stílusban ter­vezték. Ezt a harmóniát csupán egyetlen ház zavarja: a 29. szá­mú épület. Eredetileg egy 1882-ben épült, Petschauer Gusztáv által tervezett neoreneszánsz palota állt itt, ennek helyét foglalta el a főváros első és so­káig legnagyobb üzletközpont­ja, a Párisi Nagy Áruház. Alapítása a múlt századra nyúlik vissza. 1891-ben a Rá­kóczi út 38-ban, a Klauzál utca sarkán levő négyemeletes ház földszintjén, Goldberger S. J. bazárt nyitott. Ügyes, élelmes kereskedő volt, üzletét gyors iramban fejlesztette, és családi részvénytársasággá szervezte át. Nemsokára kibérelte a ház egész földszintjét, udvarát, pincéjét, kapualját és első emeletét, vala­mint a mellette álló 40. számú épület földszintjét is. Mindeze­ket alkalmassá tette árusításra. Az udvar fölé üvegtetős mennye­zetet készíttetett. Az átalakítá­sok során figyelmen kívül hagy­ták a legelemibb tűzbiztonsági követelményeket is. Az egyes szinteket falépcsők kötötték össze. Áttörték a szomszéd ház tűzfalát, de az átjáróba csak fa­ajtót tettek. Az egyébként sem tágas kapualjat telezsúfolták ki­rakatokkal. A ház homlokzatán nagy betűk hirdették a cég ne­vét: Grand Magazin de Paris — Párisi Nagy Áruház. Az al­kalmazottak száma az 1900-as évek elején megközelítette a másfél százat. Az áruház valamennyi helyi­sége tömve volt áruval: ruha­neműkkel, cipőkkel, kalapok­kal, függönyökkel, bútorokkal, szőnyegekkel, edényekkel, órák­kal, kesztyűkkel, sőt, még tűzi­játékhoz szükséges röppentyűk­kel is. Egyetlen kis zug sem maradt üresen. A nagyfokú felelőtlenség kö­vetkezménye volt a szörnyű sze­rencsétlenség. 1903. augusztus 24-én este 7 órakor szokás sze­rint bekapcsolták a kirakatvilá­gítást. Valószínűleg a hibás szige­telés miatt kipattant egy szikra, amely felgyújtotta az áruházat. A tűz villámgyorsan terjedt, néhány perc múlva lángban ál­lott az egész épület, s kigyul­ladt a szomszéd ház is. A vevők és az alkalmazottak — egy súlyosan sérült eladó ki­vételével — idejében ki tudtak menekülni, s legfeljebb kisebb égési sérüléseket szenvedtek. Hamarosan lángokban állt az épület kirakatokkal teletömött kapualja is, a ház egyetlen kijá­rata, és az emeleten lakók elől elvágta a menekülés útját. A tűzoltók nagy létszámmal vonultak ki, de az oltást re­ménytelenné tette a tűz heves­sége, terjedésének gyorsasága. Ezért a ház mellé ponyvákat feszítettek ki, hogy a lakók az emeletekről kiugorva menekül­jenek a tűzhalál elől. Többen — tizenketten — azonban rosz­szul ugrottak, és a ponyva helyett a földre zuhanva ször­nyethaltak. Köztük volt az egyik társtulajdonosnak, Goldberger Henriknek a felesége, aki a IV. emeletről ugrott ki. Egy ösz­szeégett holttestet később ta­láltak meg a romok között. Többen súlyos sérüléseket szen­vedtek a ponyvára zuhanók kö­zül is. Szerencsés körülmény­nek mondható, hogy a lakók közül sokan nyaralni voltak, s így aránylag kevesen tartóz­kodtak a házban. Teljesen kié­gett a szomszéd ház földszintje is, sőt, attól is féltek, hogy a tűz átterjed a szemben álló Ró­kus-kórházra. A felsőbb emele­tekre csak harmadnap jutottak fel a tűzoltók, itt még napokig izzott a parázs. Az áruház az újjáépítés után — kisebb területen — újból megnyílt a Rákóczi úton, de a tulajdonos új helyet keresett VÉRTESY MIKLÓS A PÁRISI NAGY Itt minden kapható­

Next