Budapest, 1982. (20. évfolyam)

10. szám október - Konrádyné Gálos Magda dr.: A Pajor-szanatórium

KONDRÁDYNÉ GÁLOS MAGDA DR. ^HOIS^SMERET9 A Pajor-szanatórium A múlt század végén egy jó felkészültségű és leleményes or­vos, dr. Pajor Sándor, több évi kórházi gyakorlat és számos külföldi tanulmányút után, fel­használva Európa-szerte szer­zett tapasztalatait, kisebb gyógy­intézet megnyitására készült. Alkalmasnak látszott erre a célra a Szentkirályi utca 14. számú, nagy telken épült földszintes, kertes ház. Ebben az időben a Nemzeti Múzeum mögött palotanegyed alakult ki, s a szomszédos utcák­ban beépült sok, addig üres telek vagy rozoga házacska helye. E rohamosan fejlődő városrészben nyitotta meg vízgyógyintézetét 1898-ban a belgyógyászati és balneológiai gyakorlatot foly­tató Pajor Sándor. Az épület utcai frontja igen szerény volt, de a telek befelé nyúló részén sok helyiséget lehetett kialakí­tani. Pajor lakása is itt az inté­zetben volt. Eleinte még a jeles szobrászművész: Fadrusz János is itt bérelt lakást. Pajor főorvos szakmai tudása, orvosi rátermettsége népszerű­vé tette igen jól felszerelt gyógy­intézetét. Néhány sikeres év arra késztette a tulajdonost, hogy nagyobb terveket szőjön. 1906-ban részvénytársaságot toborzott. A részvényesek meg­vették a Vas utca 17. számú telket, és dr. Hüttl Dezső mű­egyetemi tanár tervrajzai alap­ján nagyszabású szanatórium építésébe kezdtek. Akkoriban sem zajártalom, sem légszeny­nyeződés nem fenyegette az intézményt, s a kerteket se ir­tották ki körülötte. Az utca for­galmát gumirádlis hintók, bér­kocsik, fuvaros szekerek tet­ték ki. A gépkocsi ritka újdon­ság, alig tűnt fel errefelé. Az omnibusz, a lóvasút zaja sem hallatszott idáig. A beépítés sem volt olyan zsúfolt, mint ma, zöldterület is akadt: kis parkok a paloták mögött, kertek a há­zak között. A szanatórium tekintélyes, háromemeletes épület lett. Homlokzatát a kapu fölé kiugró szépművű előtető makriz díszíti. Belső kertjében, a tetőn kialakí­tott 400 négyzetméteres napo­zóján, teraszain színpompás virá­gok, örökzöld növények sora­koztak dúsan. Thék Endre mű­helyeiben faragott bútorzattal rendezték be a szobákat. A hala­dó orvostudomány minden ak­kor ismert gyógyeszközét be­szerezték. 1908. október 8-án foglalta el A Pajor-szanatórium a század elején ágyát az első beteg. Kezdetben a Vas utcai főépületben belgyó­gyászat, sebészet, nőgyógyászat­szülészet működött, 60 ággyal és ilyen irányú szakrendelőkkel. A régi vízgyógyászati részen, amelyet összekötöttek a szana­tóriummal, tovább folyt az addi­gi munkamenet. 1913-ban lebon­tották ezt a Szentkirályi utcai házat, és helyére a Vas utcai szanatóriummal egyenlő magas­ságú és vele teljesen egybe­épített szárnyat emeltek. Pajor a családjával együtt továbbra is a szanatóriumban lakott, hogy mindig megtalálható legyen. Az ágylétszám folyamatosan emel­kedett. A kibővített szanatórium né­hány műszaki adata: a folyosók hossza 1500 méter; a villany­vezetékek 25 ezer métert tettek ki; a vizet 12 ezer méteres víz­hálózat szolgáltatta (volt egy 35 ezer literes tartalék víztar­tály és egy elektromos szivattyú­val ellátott kút is); a fűtést és a meleg vizet szolgáltató kazá­nokat hazai barnaszénnel lehe­tett fűteni. A megnagyobbodott intéz­ményben később fokozatosan létesült urológia, orr-fül-gégé­szet, szemészet, bőrgyógyászat és ezekhez a bejáró betegek ré­szére külön rendelők épültek. „Minden a legmodernebb, így a közönség sok költséges kül­földi utazástól megkíméltetik" írja a Vasárnapi Újság, s azt is megemlíti, hogy „az árak mér­sékeltek". Pajor nem volt pénz­hajhász, igyekezett betegeinek „rang, vagyon és származásra való tekintet nélkül csak jót nyújtani". A roppant összegű befektetéseknek azonban meg kellett térülniük. Ezt a vagyonos betegek biztosították. Leánya, Pajor Magda emlékezik például, hogy egy indiai maharadzsa és kísérete egy teljes emeletet foglalt el mesés összegért. A be­tegek Basilides Mária opera­énekesnőtől Banda Marci cigány­prímásig igen különböző társa­dalmi osztályokhoz tartoztak. Sokáig volt betegük Nákó gróf, az utolsó horvát bán. Ott szült Alfonz spanyol király unoka­húga. A szanatóriumi rész betegei büsásan fizettek, így telhetett arra, hogy később kórházi osz­tály létesülhessen, ahová a beteg­biztosító intézetek tagjai kerül­tek és daganatosztály, ahol in­gyenes kezelésben részesültek a teljesen szegények. 33

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék