Budapest, 1982. (20. évfolyam)

10. szám október - Konrádyné Gálos Magda dr.: A Pajor-szanatórium

Minden új gyógymódot igye­­keztek bevezetni. Az országos intézmények legtöbbjét meg­előzve, Pajor már 1913-ban 150 mg rádiumot vásárolt Párizsban, és elkezdték a rosszindulatú daganatok rádiumos kezelését. Ez nálunk addig csak egyes kór­házakban folyt szórványosan. Azonban tudnunk kell, hogy még a húszas évek legvégén is csak 1570 mg-t tett ki az ország rádiumkészlete, alig többet, mint tízszeresét Pajor rádiumának. Az első világháború alatt a szanatórium egy részében „vö­röskeresztes osztályt" nyitottak a háborús sérültek számára. Ennek forgalma évi 10 000 ápo­lási napot tett ki. A Tanácsköztársaság idején, amikor a Rókus volt a központi kórház, dr. Pajor Sándort oda nevezték ki főorvosnak, név­legesen, de tovább is a szanató­riumban dolgozott, mert az mo ist a központi kórház fiók­intézménye működött. Az álta­lános gyakorlatnak megfelelően megszűnt az ápolási díj. 1919 után a szanatórium jellegét visz­szaállították. Az élelmiszerhiány, gyógyszerek és gyógyeszközök beszerzése sok nehézséget oko­zott. A nehéz anyagi körülmé­nyek miatt a gyógyintézmény kórházi osztálya lett népszerűbb. A teljes diagnosztikai és gyó­gyászati berendezést ugyanúgy használhatták, mint a szanatóri­umi részleg. Pajor igen sok in­tézménnyel, vállalattal, beteg­segélyező intézettel kötött szer­ződést dolgozóiknak és azok hozzátartozóinak betegellátásá­ra. 1926-ban közölte az Orvosi Hetilap, hogy „A Dr. Pajor Sándor Sanatorium igazgatósága Vas utcai épületében, a sanató­riumtól elkülönítetten, 10 ágyas műtőteremmel és röntgennel, valamint laboratóriummal fel­ szerelt daganat­ osztályt ajánlott fel rákkutatás céljára a magyar királyi népjóléti és munkaügyi miniszter Úrnak. Az osztály ,,Dr. Pajor sanatorium alapít­ványi osztály a m. kir. munka­ügyi minisztérium fennhatósága alatt" nevet viseli. Szegénysorsú betegek ingyen nyernek elhe­lyezést, fizetőképesek a buda­pesti közkórházi közös kórter­mekre megállapított ápolási dí­jak mellett vétetnek fel. Pénz­tári betegek is felvehetők." Ennek a kis alapítványi osztály­nak a jelentőségét növeli, hogy hat, illetve tíz évvel korábban kezdte meg működését, mint a két ilyen irányú országos nagy gyógyintézet. (Az OTI Onko­radiológiai Intézet az Uzsoki utcai kórházban 1932-ben és az Eötvös Loránd Rádium és Rönt­gen Intézet 1936-ban.) Az egész szanatóriumot „a legjobban felszerelt és beren­dezett" gyógyintézetek közé so­rolták. Sok újítást alkalmaztak. Dr. Hültl Hümér itt vezette be elsőként Magyarországon a mű­tőkben ma is dívó kékeszöld tex­tíliák használatát. (A szanatórium berendezésekor ugyancsak az ő ajánlatára színes csempével borították a műtők falát, hogy a fehér ne vakítsa az operáló sebész szemét.) Az állandó orvosgárda tagjai közül a következőkről tudunk a szanatórium első harminc esztendejében: dr. Pajor Sándor igazgató főorvos, dr. Kelemen Jenő adminisztratív főorvos. Osztályos orvosok: dr. Schoper Gusztáv, dr. Strausz Hugó, dr. Tuss Miklós és dr. Vida Márton voltak. A laboratóriumokat dr. Kertész Tivadar és dr. Kolos István, a röntgent dr. Schiffer Ernő és dr. Ötvös Ervin vezet­ték. A szanatóriumban a nyitástól kezdve szabad orvosválasztás volt. A beteg bizalmát bíró or­vos bejárt operálni, szülést le­vezetni, gyógykezelni. Hosszú sort tenne ki az évek során állandóan vagy alkalmanként itt működött orvosok felsorolása, csak a szakterületek néhány ki­váló képviselőjét említem meg. A belgyógyászati osztályra be­járó neves professzorok közt ott találjuk dr. Jendrassik Ernő, dr. Kétly Károly, dr. Korányi Sándor, dr. Haynal Imre professzorok nevét. Bécsből Wenkebach pro­fesszor jött gyakran konzíliumra. A sebészeten legtöbbet a sza­natórium egyik alapító tagja dr. Hültl Hümér operált. A mai kórház sebészetének egyik mű­tőjében ma is látható az emlék­tábla: „Dr. Hültl Hümér profesz­szornak a Pajor-szanatóriumban vég­zett 10 000 műtéte emlékére. Budapest, 1928. április 23." A fenti dátum után még egy évtizedig operált ott. Rajta kívül dr. Dollinger Gyulától, dr. Ádám Lajostól, dr. Pólya Jenőtől kezdve dr. Pommersheim Czeyda Ferencig az egyetem számos tanára és a közkórházak főorvosai operál­tak a Pajorban. Sebészetét „szu­perszanatóriumi" osztályként emlegeti ma is dr. Bodé Iván professzor. 1935-ben halt meg dr. Pajor Sándor. A Kerepesi temetőben található sírjának felirata: „Salus aegrorum suprema lex esto." (Mások java a legfőbb törvény.) A sírt a Semmelweis Orvostörté­neti Múzeum védettnek nyilvá­nította. A szanatórium igazgatását fia, dr. Pajor Ferenc belgyógyász és laboratóriumi főorvos vette át. A második világháborút meg­előző idők, majd a keserves háborús évek gondot gondra halmoztak. A gyógyeszközök utánpótlása ritkán sikerült, a legelemibb gyógyszerek és élel­miszerek beszerzése is nagy ne­hézségekkel járt. A légiriadók rémülete, orvosok és más alkal­mazottak behívása, majd több­nek elhurcolása nyomasztotta a légkört. Állandó volt a rettegés, hiszen Pajor Ferenc sok üldözött, illegalitásba kényszerült embert bújtatott, köztük külföldi állam­polgárokat és baloldali újság­írókat is. A szanatórium egy részében továbbra is polgári betegeket ápoltak. Másik traktus a 102-es vöröskeresztes hadi­kórház része lett. A Vas utcai iskolában elhelyezett hadikór­ház súlyosabb sebesültjeit a szanatórium műtőiben operál­ták. Dr. Pajor Ferenc a nyilasok zaklatásai idején öngyilkos lett. A gyógyintézet vezetésével dr. Jancsó István főorvost bízták A vízgyógyintézet 1898-ban

Next