Budapest, 1982. (20. évfolyam)
10. szám október - Konrádyné Gálos Magda dr.: A Pajor-szanatórium
Minden új gyógymódot igyekeztek bevezetni. Az országos intézmények legtöbbjét megelőzve, Pajor már 1913-ban 150 mg rádiumot vásárolt Párizsban, és elkezdték a rosszindulatú daganatok rádiumos kezelését. Ez nálunk addig csak egyes kórházakban folyt szórványosan. Azonban tudnunk kell, hogy még a húszas évek legvégén is csak 1570 mg-t tett ki az ország rádiumkészlete, alig többet, mint tízszeresét Pajor rádiumának. Az első világháború alatt a szanatórium egy részében „vöröskeresztes osztályt" nyitottak a háborús sérültek számára. Ennek forgalma évi 10 000 ápolási napot tett ki. A Tanácsköztársaság idején, amikor a Rókus volt a központi kórház, dr. Pajor Sándort oda nevezték ki főorvosnak, névlegesen, de tovább is a szanatóriumban dolgozott, mert az mo ist a központi kórház fiókintézménye működött. Az általános gyakorlatnak megfelelően megszűnt az ápolási díj. 1919 után a szanatórium jellegét viszszaállították. Az élelmiszerhiány, gyógyszerek és gyógyeszközök beszerzése sok nehézséget okozott. A nehéz anyagi körülmények miatt a gyógyintézmény kórházi osztálya lett népszerűbb. A teljes diagnosztikai és gyógyászati berendezést ugyanúgy használhatták, mint a szanatóriumi részleg. Pajor igen sok intézménnyel, vállalattal, betegsegélyező intézettel kötött szerződést dolgozóiknak és azok hozzátartozóinak betegellátására. 1926-ban közölte az Orvosi Hetilap, hogy „A Dr. Pajor Sándor Sanatorium igazgatósága Vas utcai épületében, a sanatóriumtól elkülönítetten, 10 ágyas műtőteremmel és röntgennel, valamint laboratóriummal fel szerelt daganat osztályt ajánlott fel rákkutatás céljára a magyar királyi népjóléti és munkaügyi miniszter Úrnak. Az osztály ,,Dr. Pajor sanatorium alapítványi osztály a m. kir. munkaügyi minisztérium fennhatósága alatt" nevet viseli. Szegénysorsú betegek ingyen nyernek elhelyezést, fizetőképesek a budapesti közkórházi közös kórtermekre megállapított ápolási díjak mellett vétetnek fel. Pénztári betegek is felvehetők." Ennek a kis alapítványi osztálynak a jelentőségét növeli, hogy hat, illetve tíz évvel korábban kezdte meg működését, mint a két ilyen irányú országos nagy gyógyintézet. (Az OTI Onkoradiológiai Intézet az Uzsoki utcai kórházban 1932-ben és az Eötvös Loránd Rádium és Röntgen Intézet 1936-ban.) Az egész szanatóriumot „a legjobban felszerelt és berendezett" gyógyintézetek közé sorolták. Sok újítást alkalmaztak. Dr. Hültl Hümér itt vezette be elsőként Magyarországon a műtőkben ma is dívó kékeszöld textíliák használatát. (A szanatórium berendezésekor ugyancsak az ő ajánlatára színes csempével borították a műtők falát, hogy a fehér ne vakítsa az operáló sebész szemét.) Az állandó orvosgárda tagjai közül a következőkről tudunk a szanatórium első harminc esztendejében: dr. Pajor Sándor igazgató főorvos, dr. Kelemen Jenő adminisztratív főorvos. Osztályos orvosok: dr. Schoper Gusztáv, dr. Strausz Hugó, dr. Tuss Miklós és dr. Vida Márton voltak. A laboratóriumokat dr. Kertész Tivadar és dr. Kolos István, a röntgent dr. Schiffer Ernő és dr. Ötvös Ervin vezették. A szanatóriumban a nyitástól kezdve szabad orvosválasztás volt. A beteg bizalmát bíró orvos bejárt operálni, szülést levezetni, gyógykezelni. Hosszú sort tenne ki az évek során állandóan vagy alkalmanként itt működött orvosok felsorolása, csak a szakterületek néhány kiváló képviselőjét említem meg. A belgyógyászati osztályra bejáró neves professzorok közt ott találjuk dr. Jendrassik Ernő, dr. Kétly Károly, dr. Korányi Sándor, dr. Haynal Imre professzorok nevét. Bécsből Wenkebach professzor jött gyakran konzíliumra. A sebészeten legtöbbet a szanatórium egyik alapító tagja dr. Hültl Hümér operált. A mai kórház sebészetének egyik műtőjében ma is látható az emléktábla: „Dr. Hültl Hümér profeszszornak a Pajor-szanatóriumban végzett 10 000 műtéte emlékére. Budapest, 1928. április 23." A fenti dátum után még egy évtizedig operált ott. Rajta kívül dr. Dollinger Gyulától, dr. Ádám Lajostól, dr. Pólya Jenőtől kezdve dr. Pommersheim Czeyda Ferencig az egyetem számos tanára és a közkórházak főorvosai operáltak a Pajorban. Sebészetét „szuperszanatóriumi" osztályként emlegeti ma is dr. Bodé Iván professzor. 1935-ben halt meg dr. Pajor Sándor. A Kerepesi temetőben található sírjának felirata: „Salus aegrorum suprema lex esto." (Mások java a legfőbb törvény.) A sírt a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum védettnek nyilvánította. A szanatórium igazgatását fia, dr. Pajor Ferenc belgyógyász és laboratóriumi főorvos vette át. A második világháborút megelőző idők, majd a keserves háborús évek gondot gondra halmoztak. A gyógyeszközök utánpótlása ritkán sikerült, a legelemibb gyógyszerek és élelmiszerek beszerzése is nagy nehézségekkel járt. A légiriadók rémülete, orvosok és más alkalmazottak behívása, majd többnek elhurcolása nyomasztotta a légkört. Állandó volt a rettegés, hiszen Pajor Ferenc sok üldözött, illegalitásba kényszerült embert bújtatott, köztük külföldi állampolgárokat és baloldali újságírókat is. A szanatórium egy részében továbbra is polgári betegeket ápoltak. Másik traktus a 102-es vöröskeresztes hadikórház része lett. A Vas utcai iskolában elhelyezett hadikórház súlyosabb sebesültjeit a szanatórium műtőiben operálták. Dr. Pajor Ferenc a nyilasok zaklatásai idején öngyilkos lett. A gyógyintézet vezetésével dr. Jancsó István főorvost bízták A vízgyógyintézet 1898-ban