Budapest, 1983. (21. évfolyam)

3. szám március - Dr. Buza Péter: Ötletkönyv az újjáépítésről

DR. BUZA PÉTER Ötletkönyv az újjáépítésről Romok, vak ablakok, kiégett tetőszerkezetek. A képek alatt magyarul és angolul félmondat­nyi magyarázat. A „védelem" eredménye. The results of their „defense". Ezt mind le kell bon­tani ... This must all be demo­lished. Az Erzsébet-híd a robban­tás után. Elizabeth Bridge after the explosion. A romba döntött Rudas-fürdő. The destroyed Ru­das Bath. A drámai felvételekkel a háború előtti Budapest pano­rámájának pompás részletei fele­selnek: az Erzsébet-híd, a budai Vár, a palota bálterme ... A bé­ke szép világa. Bántóan éles a kontraszt a messzetűnt idők em­lékei és a tragikus jelen között. Szándékosan éles. Az élet hídjai A Lánchíd büszke oroszlánja derékba tört. Földön hever a sú­lyos, sörényes fej. A másik képen valószínűtlenül üres házcsont­váz. Halomba rakott lövedékek előtte. Az összegörbült, felismer­hetetlen eredetű vastraverzek törmelékhegyet koszorúznak. Csorba kőrengeteg. A közte nyíló ösvény végén, a téglaku­pacok közül, a Parlament tűnik elő. Újabb lapok, újabb felvéte­lek. A kemény márciusi nap­sugár éles árnyékot rajzol a csupaszon maradt tűzfalakra. Két feketébe öltözött öregasszony áll egy földszintes utcácska köze­pén. Érdeklődve néznek többen egy fémszerkezetet. Talán egy gépkocsi maradványa. Az is le­het, hogy katonai jármű volt. Horpadt, meztelen, sebhelyes fémtest. Eltorlaszolja a földig rombolt házacskához vezető utat. És itt az Erzsébet-híd. Szeszé­lyes vonalú repedések törésvo­nala mentén billen szét darabok­ra a valamikori gyalogjárda. A korlát cizellált díszei ráfonódnak a szegecselt tartógerendákra. A parti kőlépcsők között szürke fűpamacsok. És megint egy nő, fekete ruhában. Hová lettek a férfiak?! Az asszony ott ül a pesti parton, nem messze a hídlábtól, a sorban az ötödik vascölöpön. Maga elé néz. Vagy inkább a víz­re. Mögötte mint hatalmas vas­hajfonatok úsznak a folyóba tört szerkezetek. Utaznak, egyhely­ben. A szürkésfehér habfodrok körültáncolják kificamodott tes­tüket. Gerendalegyező hátterében kiégett ház. Ez már a Várne­gyed. Hadik szobra, mögötte a Mátyás-templom, tornyán csak a kereszt ép. Mintha gipszből for­mázta volna meg egy szeszélyes kedvű szobrász, aki csak arra várt, hogy kissé megszáradjon a massza, s aztán súlyos ökölcsa­pásokkal összetörte a rosszul sikerült részleteket. És még egy kép a sok közül: a várpalota kiégett kupolájának mélyén állt a fotográfus, a pano­rámát vastraverz­ csontváz kere­tezi. Távolban híd. Szükséghíd. A roncsok kipótolt ívét öt pon­ton tartja. Néhány hónapig mű­ködött. Akárcsak a Manci-híd, fönt a Margitszigetnél. Az élet Még dörögtek a fegyverek a Dunántúlon. A­­város ro­mokban hevert. Harmincezer épületből alig több mint ötezer vészelte át épségben az elkeseredett harcokat. A Honvédelmi Közmunkaszolgálat csapatai jószerivel a törmelék eltakarításához sem férhettek hozzá, előbb az emberi és állati tetemeket kellett elszállítaniuk. De ki akadályozhatná meg a város szerelmesét abban, hogy álmodjon? Álmodjon egy elegáns, kényelmes és korszerű világvárosról, amilyennek a Duna Királynő­jét látni szeretné ... Gadányi György reprodukciói 12

Next