Budapest, 1983. (21. évfolyam)
3. szám március - Dr. Buza Péter: Ötletkönyv az újjáépítésről
DR. BUZA PÉTER Ötletkönyv az újjáépítésről Romok, vak ablakok, kiégett tetőszerkezetek. A képek alatt magyarul és angolul félmondatnyi magyarázat. A „védelem" eredménye. The results of their „defense". Ezt mind le kell bontani ... This must all be demolished. Az Erzsébet-híd a robbantás után. Elizabeth Bridge after the explosion. A romba döntött Rudas-fürdő. The destroyed Rudas Bath. A drámai felvételekkel a háború előtti Budapest panorámájának pompás részletei feleselnek: az Erzsébet-híd, a budai Vár, a palota bálterme ... A béke szép világa. Bántóan éles a kontraszt a messzetűnt idők emlékei és a tragikus jelen között. Szándékosan éles. Az élet hídjai A Lánchíd büszke oroszlánja derékba tört. Földön hever a súlyos, sörényes fej. A másik képen valószínűtlenül üres házcsontváz. Halomba rakott lövedékek előtte. Az összegörbült, felismerhetetlen eredetű vastraverzek törmelékhegyet koszorúznak. Csorba kőrengeteg. A közte nyíló ösvény végén, a téglakupacok közül, a Parlament tűnik elő. Újabb lapok, újabb felvételek. A kemény márciusi napsugár éles árnyékot rajzol a csupaszon maradt tűzfalakra. Két feketébe öltözött öregasszony áll egy földszintes utcácska közepén. Érdeklődve néznek többen egy fémszerkezetet. Talán egy gépkocsi maradványa. Az is lehet, hogy katonai jármű volt. Horpadt, meztelen, sebhelyes fémtest. Eltorlaszolja a földig rombolt házacskához vezető utat. És itt az Erzsébet-híd. Szeszélyes vonalú repedések törésvonala mentén billen szét darabokra a valamikori gyalogjárda. A korlát cizellált díszei ráfonódnak a szegecselt tartógerendákra. A parti kőlépcsők között szürke fűpamacsok. És megint egy nő, fekete ruhában. Hová lettek a férfiak?! Az asszony ott ül a pesti parton, nem messze a hídlábtól, a sorban az ötödik vascölöpön. Maga elé néz. Vagy inkább a vízre. Mögötte mint hatalmas vashajfonatok úsznak a folyóba tört szerkezetek. Utaznak, egyhelyben. A szürkésfehér habfodrok körültáncolják kificamodott testüket. Gerendalegyező hátterében kiégett ház. Ez már a Várnegyed. Hadik szobra, mögötte a Mátyás-templom, tornyán csak a kereszt ép. Mintha gipszből formázta volna meg egy szeszélyes kedvű szobrász, aki csak arra várt, hogy kissé megszáradjon a massza, s aztán súlyos ökölcsapásokkal összetörte a rosszul sikerült részleteket. És még egy kép a sok közül: a várpalota kiégett kupolájának mélyén állt a fotográfus, a panorámát vastraverz csontváz keretezi. Távolban híd. Szükséghíd. A roncsok kipótolt ívét öt ponton tartja. Néhány hónapig működött. Akárcsak a Manci-híd, fönt a Margitszigetnél. Az élet Még dörögtek a fegyverek a Dunántúlon. Aváros romokban hevert. Harmincezer épületből alig több mint ötezer vészelte át épségben az elkeseredett harcokat. A Honvédelmi Közmunkaszolgálat csapatai jószerivel a törmelék eltakarításához sem férhettek hozzá, előbb az emberi és állati tetemeket kellett elszállítaniuk. De ki akadályozhatná meg a város szerelmesét abban, hogy álmodjon? Álmodjon egy elegáns, kényelmes és korszerű világvárosról, amilyennek a Duna Királynőjét látni szeretné ... Gadányi György reprodukciói 12