Budapest, 1983. (21. évfolyam)
7. szám július - Kovács Zoltán: Gyalogosparadicsom 2000-ben
vagy az esztétikai igényességen múlik ez, hanem annál sokkal triviálisabb feltétele van: pénzkérdés.) A tervek szerint 1986 és 90 között elkészül a Váci utcára merőleges mellékutcák díszútburkolata: a Régiposta utca (a hiányzó Váci utca—Aranykéz utcai szakaszon), Párisi utca, Pilvax köz, Kammermayer Károly tér, Biermann István tér és a Fehérhajó utca tartoznak ide. 1983 és 1990 között, az épületrekonstrukciókkal párhuzamosan, létrejönnek a belvárosi belső passzázsok: a Pesti Barnabás utca—Régi posta utca, a Haris köz—Párisi utca, a Petőfi Sándor utca—Galamb utca— Petőfi tér között, valamint a Fővárosi Tanács épülettömbjén keresztül, a Városház utca—Tanács körút között és a Belkereskedelmi Minisztérium épülettömbjén belül. A passzázsokkal kapcsolatban megjegyezném, hogy világszerte bizonyított tény: az emberek rendkívül szeretik a kisebb-nagyobb rendszerbe szervezett belső fedett térségeket, ahol a sok kis üzlet, presszó, butik, kamaraterem stb. a gyalogos felfedezési izgalmát, a kötetlen nézelődés és kószálás örömét kínálja, vagyis azt, ami annyira hiányzik a hétköznapi rohanásban. Az ezredfordulóig kiépül a gyalogosrendszer déli folytatása: a Károlyi Mihály utca— Kecskeméti utca—Kálvin téri, illetve a Nyári Pál utca—Királyi Pál utca—Kálvin téri gyalogosútvonal. Ez a programpont azért szerepel ilyen kései időszakban, mert szorosan összefügg a Kálvin tér végleges kialakításával, ahol az ezredfordulóra hatalmas tömegközlekedési csomópont jön létre, a jelenlegi észak—déli metróvonalhoz csatlakozó Dél-Buda—Rákospalota metróvonal és a HÉV-nek Csepelt a Belvároshoz kapcsoló bevezetése révén. Ebben az időszakban lehetne megvalósítani a Váci utca—Szabadsajtó út—Tolbuhin körút közti terület forgalmi tehermentesítését is. E szerint a mai Tolbuhin körúti fontos, jelzőlámpás balív átkerülne a Veres Pálné utcába, és ezáltal lehetővé válna, hogy a Váci utcába csak a célforgalom hajtson be. Ezzel a Váci utca déli szakasza visszanyerné eredeti lakóutca funkcióját, a Krúdy korát idéző sok kis szolgáltató, vendéglátó üzlettel. Ez a gyalogosrendszer szorosan összefügg a közlekedési és a parkolási rendszerrel. Ezért a gyalogosokat kedvezően érintő, a zsúfolt Belváros szempontjából „profiltisztító" változásokat ezekkel összefüggésben is meg kell vizsgálni. A belváros forgalmi rendje A legtöbb közismert közúti, parkolási, rakodási, szállítási és gyalogosprobléma a szűkebb értelemben vett belvárosi magban, a József Attila utca—Kiskörút—Szabadsajtó út—Duna által határolt területen jelentkezik. Ezért elsősorban ezzel a szektorral foglalkozunk. (A közvélemény rendkívül szélsőséges: a „ki minden autóval a Belvárosból!"; „az autó az emberi civilizáció áldása, és mint ilyen, elidegeníthetetlen eleme a városnak is" állásfoglalások között minden szín és hangulati árnyalat megtalálható. De hát: miért éppen a közlekedésben ne nyilvánulna meg az érdekek sokfélesége?) A legnagyobb tömegek érdekeit szem előtt tartó közúti koncepció lényege: a forgalmat térben meg kell osztani meghatározott hierarchia szerint. Az észak-déli és viszontirányú (a városi környezetet leginkább károsító) átmenő forgalom a belső területet határoló kétirányú Kiskörúton és az alsó rakparton bonyolódjon le. A másik, lényegesen kedvezőtlenebb, lehetőség az átmenő forgalom számára az egyirányúsított Apáczai Csere János utca és Petőfi Sándor utca. Az egész térség forgalmi rendje azonban úgy van kialakítva, hogy az átmenő forgalom mindenekelőtt a Kiskörutat és az alsó rakpartot vegye igénybe, az Apáczai Csere és a Petőfi Sándor utcán inkább csak a cél jellegű forgalom találjon kijutási lehetőséget északi, illetve déli irányba. Az utcapáron belül levő mellékutcák egyirányú hálózati rendszert alkotnak, ide már csak a célforgalom hajthat be. A forgalmi rend viszonylagos bonyolultsága nem inspirál az átmenő forgalmi jelleg kialakulására. (Ne felejtsük el, hogy a Belváros 52 ezer ember lakóhelye, akinek — ugyanúgy, mint bárki másnak — jogos igénye a tiszta levegő, az elviselhető zajszint és a jó életkörülmények.) A Közlekedési Főigazgatóság éppen a történelmi Belvárosban kezdte el a főváros forgalmi rendjének komplex felülvizsgálatát és korszerűsítését 1976-ban, figyelemmel az itteni súlyos gondokra. Az 1978-ig befejezett program keretében mindenekelőtt a megállási és várakozási tilalmakat vizsgálták felül, és — elmenve a jogszabályok nyújtotta lehetőségek határáig — öszszesen mintegy 800 jelzőtáblát szüntettek meg. Másutt a kor követelményeinek megfelelően enyhítették a tilalmakat, így alakult ki a mai forgalmi rend a Belvárosban, amellyel kapcsolatban nem merült fel alapvető változtatási igény. A parkolási helyzet Budapest történelmi Belvárosában esetenként elviselhetetlen parkolási körülmények vannak. Ezzel korábban már sokszor foglalkoztunk. Itt csak arról tájékoztatnám a közvéleményt, hogy számba vettünk minden reális lehetőséget. Törekvéseink megértéséhez felidézem emlékeztetőül a parkoláspolitikai koncepció két fő szempontját: egyrészt a férőhely növelésére irányuló erőfeszítéseket, másrészt, az előbbivel egy időben és párhuzamosan, az indokolatlan járműforgalom (hivatásforgalom) kiszorítását célzó intézkedéseket. A Közlekedési Főigazgatóság megbízásából a BUVÁTI 1983 elején átfogó vizsgálatot folytatott a Belváros középső harmadában, a József Attila utca—Kiskörút—Szabad sajtó út—Duna által határolt térségben. A vizsgálatok egyértelműen azt bizonyították, hogy a Belvárosban parkoló gépkocsik minden rendelkezésre álló területet igénybe vesznek (járdákat, tereket, terelőszigeteket, tilalmi táblák alá eső útszakaszokat, parkokat stb.), a szegély mellett egy, sőt, egyre gyakrabban két-három sor- Nyolcágú kandeláber. Meglévő közvilágítási emlék. A jelenlegi helyen megtartandó. Felújítása szükséges MAT ART típusú telefonfülke. Bontásból felújítandó Régi típusú öntöttvas hírdetőoszlop órával. Hagyományos típus. Bontásból felújítandó Postaláda. A hagyományos öntöttvas lábú másolata Kétágú pásztorbot kandeláber. Hagyományos kialakítású