Budapest, 1983. (21. évfolyam)
7. szám július - Kovács Zoltán: Gyalogosparadicsom 2000-ben
ban parkolnak. Nemegyszer szabálytalanul, a legtöbbször akadályozva más járművek és a gyalogosok mozgását. A járdáról minduntalan lekényszerülő gyalogosok szűnni nem akaró, jogos panaszáradatát váltják ki ezzel. A parkolási normák szerint számolt parkolóhelykapacitást mintegy 40 százalékkal meghaladja a napjainkra kialakult gyakorlat! (S ha a külföldi példákra szívesen hivatkozókat megnyugtatja: ez másutt is így van.) Az utcákon, köztereken, járdákon nincs már több hely. Hasonló a helyzet a belsőudvari parkolóknál. Az 1975. évi IKV-rendelet tiltja a a 200 négyzetméternél kisebb udvarokban személygépkocsik elhelyezését. A tapasztalatok szerint a rendeletet a lakosság tiszteletben tartja. A vizsgált területen egyébként mindössze 13 kétszáz négyzetméternél kisebb, gépkocsival megközelíthető udvar van, ezekben megközelítőleg 60—70 személygépkocsit lehetne elhelyezni. Bár egyetlen gépkocsi elhelyezése is csökkenti a közterület terheit, mégsem erőltetjük a szűk udvarokban a parkolást, mert felhasználásuk ilyen célra jelentősen rontaná a környezet minőségét, az itt élő, többnyire idős lakosok életkörülményeit és az épületek állagát. A nagyobb alapterületű, gépjárművel aránylag jól megközelíthető udvarokat mind a lakosság, mind az intézmények, vállalatok igénybe veszik gépjárműveik elhelyezésére. A lakosság számára ez kereken 160, az intézmények részére pedig 510 parkolóhelyet jelent. A vizsgált területen lényegében nem találtak olyan, eddig még fel nem használt belső udvari parkolóhelyet, amelyet az életkörülmények romlása nélkül lehetne igénybe venni. A fentiekből kitűnik, hogy ma már a Belváros belsejében új parkolóhelyeket létesíteni csak rendkívül költséges, különszintű megoldásokkal lehetséges. Pincegarázsok építése A Közlekedési Főigazgatóság pincegarázsok kialakításának lehetőségeit is részletesen megvizsgáltatta a BUVÁTI-val. A nem IKV kezelésében levő épületek pincéinek felhasználása parkolásra több akadályba is ütközik, mivel ezeket a legkülönfélébb intézmények mint raktárt, irodát, műhelyt stb. hasznosítják. Részletes, hosszadalmas és nem sok eredménnyel kecsegtető tárgyalásokra volna mindenekelőtt szükség az érintett vállalatok vezetőivel. Megjegyzem, hogy az egyes intézmények az alattuk lévő pincékben amúgy is saját gépjárműveiket helyeznék el, s ezért csak a nemkívánatos munkába járó forgalmat növelnék. A pinceparkolók hátránya az is, hogy belső rendszerük nehezen áttekinthető, a tájékozódás bennük nagy helyismeretet igényel, ezért rövid idejű parkolásra csak korlátozott mértékben használhatók. A belvárosi ügyfélforgalom parkolási igényeinek kielégítésére alig, vagy egyáltalán nem alkalmasak. Az IKV kezelésében lévő épületek elvileg könnyebben felhasználhatók volnának parkolásra, mert a Belvárosban tetőtéri gázkazánokat létesítenek, így a pincék felszabadulnak, és feltételezhető, hogy csak lomtárolásra használják őket. A BUVÁTI részletesen megvizsgálta, melyek azok az épületek, illetve épületcsoportok, melyeknek pincéi parkolásra esetleg felhasználhatók. Kiválasztottak a rendezési terv alapján 33 nagyobb, összefüggő raktár- és tárolóhelyet, és ezekre részletes szakvéleményt készítettek. A vizsgálatok eredményeként megállapítható, hogy nem célszerű egy-egy épület pincéjét külön felhasználni, elsősorban a megközelítési nehézségek miatt. A pincék részint a belső udvarokon, rámpán keresztül, másrészt földszinti üzlethelyiségek feláldozásával, nagyon komoly belső átépítésekkel, drága gépezetek segítségével lennének megközelíthetők, s ez egyes épületek esetében az elérhető eredménynyel összehasonlítva aránytalanul költséges. Ugyanakkor a megmaradó szűk helyen nehezen alakítható ki gazdaságos, áttekinthető, biztonságos parkolási rendszer és érdemi parkolóhelyszám. (Igaz, jól működő, bár korántsem olcsó, parkolási gépezeteket használnak például Svájcban, Olaszországban a szűk pincék vagy alagsori helyiségek racionális felhasználására, de ezek majd mindegyike az épülettel egy időben — és nem utólag — létesült.) Optimális területfelhasználást a tömbön belül levő valamennyi épület pincéjének öszszenyitásával lehet elérni, így a rendelkezőre álló pinceterület felhasználása gazdaságosabb, és a pincegarázs megközelítése egyszerűbb. Az építési költségek, az építőipari háttér és más érdemi kérdések azonban csak részletes terv, gazdasági számítás (költség-haszon elemzés) alapján oldhatók meg. A másik lehetőség parkolóházak építése. A főváros első parkolóháza a Martinelli téren van, a második parkolóháza a tervek szerint az Aranykéz utca 4—6—8. számú, három ingatlan beépítésével létesül az elkövetkező években. Ezt a területet a Belváros részletes rendezési terve (majd ennek 1980. évi felülvizsgálata) 1964 óta következetesen, az egész főváros lakosságának hasznos szolgáltatást nyújtó parkolóház céljára tartotta fenn. Létesítése — különös figyelem- A Haris-bazár rekonstrukciós terve Tóth Cecília rajzai