Budapest, 1983. (21. évfolyam)

7. szám július - Kovács Zoltán: Gyalogosparadicsom 2000-ben

ban parkolnak. Nemegyszer szabálytalanul, a legtöbbször akadályozva más járművek és a gyalogosok mozgását. A járdáról mindun­talan lekényszerülő gyalogosok szűnni nem akaró, jogos panaszáradatát váltják ki ezzel. A parkolási normák szerint számolt parkolóhelykapacitást mintegy 40 százalék­kal meghaladja a napjainkra kialakult gya­korlat! (S ha a külföldi példákra szívesen hivatkozókat megnyugtatja: ez másutt is így van.) Az utcákon, köztereken, járdákon nincs már több hely. Hasonló a helyzet a belsőudvari parko­lóknál. Az 1975. évi IKV-rendelet tiltja a a 200 négyzetméternél kisebb udvarokban személygépkocsik elhelyezését. A tapasztala­tok szerint a rendeletet a lakosság tisztelet­ben tartja. A vizsgált területen egyébként mindössze 13 kétszáz négyzetméternél ki­sebb, gépkocsival megközelíthető udvar van, ezekben megközelítőleg 60—70 sze­mélygépkocsit lehetne elhelyezni. Bár egyetlen gépkocsi elhelyezése is csökkenti a közterület terheit, mégsem erőltetjük a szűk udvarokban a parkolást, mert felhasz­nálásuk ilyen célra jelentősen rontaná a kör­nyezet minőségét, az itt élő, többnyire idős la­kosok életkörülményeit és az épületek állagát. A nagyobb alapterületű, gépjárművel aránylag jól megközelíthető udvarokat mind a lakosság, mind az intézmények, vál­lalatok igénybe veszik gépjárműveik elhe­lyezésére. A lakosság számára ez kereken 160, az intézmények részére pedig 510 parkolóhelyet jelent. A vizsgált területen lényegében nem talál­tak olyan, eddig még fel nem használt belső udvari parkolóhelyet, amelyet az életkörül­mények romlása nélkül lehetne igénybe venni. A fentiekből kitűnik, hogy ma már a Bel­város belsejében új parkolóhelyeket létesíteni csak rendkívül költséges, különszintű megoldá­sokkal lehetséges. Pincegarázsok építése A Közlekedési Főigazgatóság pincegará­zsok kialakításának lehetőségeit is részle­tesen megvizsgáltatta a BUVÁTI-val. A nem IKV kezelésében levő épületek pin­céinek felhasználása parkolásra több aka­dályba is ütközik, mivel ezeket a legkülön­félébb intézmények mint raktárt, irodát, műhelyt stb. hasznosítják. Részletes, hossza­dalmas és nem sok eredménnyel kecsegtető tárgyalásokra volna mindenekelőtt szükség az érintett vállalatok vezetőivel. Megjegy­zem, hogy az egyes intézmények az alattuk lévő pincékben amúgy is saját gépjárművei­ket helyeznék el, s ezért csak a nemkívá­natos munkába járó forgalmat növelnék. A pinceparkolók hátránya az is, hogy belső rendszerük nehezen áttekinthető, a tájéko­zódás bennük nagy helyismeretet igényel, ezért rövid idejű parkolásra csak korláto­zott mértékben használhatók. A belvárosi ügyfélforgalom parkolási igényeinek kielé­gítésére alig, vagy egyáltalán nem alkalma­sak. Az IKV kezelésében lévő épületek elvileg könnyebben felhasználhatók volnának par­kolásra, mert a Belvárosban tetőtéri gáz­kazánokat létesítenek, így a pincék felsza­badulnak, és feltételezhető, hogy csak lom­tárolásra használják őket. A BUVÁTI rész­letesen megvizsgálta, melyek azok az épü­letek, illetve épületcsoportok, melyeknek pincéi parkolásra esetleg felhasználhatók. Kiválasztottak a rendezési terv alapján 33 nagyobb, összefüggő raktár- és tárolóhe­lyet, és ezekre részletes szakvéleményt ké­szítettek. A vizsgálatok eredményeként megállapítható, hogy nem célszerű egy-egy épület pincéjét külön felhasználni, elsősor­ban a megközelítési nehézségek miatt. A pincék részint a belső udvarokon, rám­pán keresztül, másrészt földszinti üzlethe­lyiségek feláldozásával, nagyon komoly bel­ső átépítésekkel, drága gépezetek segítsé­gével lennének megközelíthetők, s ez egyes épületek esetében az elérhető eredmény­nyel összehasonlítva aránytalanul költsé­ges. Ugyanakkor a megmaradó szűk helyen nehezen alakítható ki gazdaságos, áttekint­hető, biztonságos parkolási rendszer és érde­mi parkolóhelyszám. (Igaz, jól működő, bár korántsem olcsó, parkolási gépezeteket használnak például Svájcban, Olaszország­ban a szűk pincék vagy alagsori helyiségek racionális felhasználására, de ezek majd mindegyike az épülettel egy időben — és nem utólag — létesült.) Optimális területfelhasználást a tömbön belül levő valamennyi épület pincéjének ösz­szenyitásával lehet elérni, így a rendelkező­re álló pinceterület felhasználása gazdasá­gosabb, és a pincegarázs megközelítése egy­szerűbb. Az építési költségek, az építőipari háttér és más érdemi kérdések azonban csak részletes terv, gazdasági számítás (költség-haszon elemzés) alapján oldhatók meg. A másik lehetőség parkolóházak építése. A főváros első parkolóháza a Martinelli té­ren van, a másodi­k parkolóháza a tervek sze­rint az Aranykéz utca 4—6—8. számú, há­rom ingatlan beépítésével létesül az elkö­vetkező években. Ezt a területet a Belváros részletes rendezési terve (majd ennek 1980. évi felülvizsgálata) 1964 óta következete­sen, az egész főváros lakosságának hasznos szolgáltatást nyújtó parkolóház céljára tar­totta fenn. Létesítése — különös figyelem- A Haris-bazár rekonstrukciós terve Tóth Cecília rajzai

Next