Budapest, 1985. (23. évfolyam)
9. szám augusztus - PESTI TÜKÖR
Történelmi légypiszok Gyakran járom a várost, látszólag céltalanul, valójában, persze, azért, mert nem tudok betelni vele. Más verőfényben, más alkonyatkor, más a Várból nézve, és más a szűk belvárosi utcákban kószálva. De nemcsak a fényviszonyok, a körülmények változnak, hanem maga a város is. Korábban a régi helyébe lépő, sokszor tolakodó, új épületek jelentették a változást, ma inkább a hajdani szépségek újjávarázsolása. Öröm látni, hogy a legújabb építkezések nem ragadozó vadak módjára rabolnak teret maguknak, szétdúlva kis utcák, régi épületegyüttesek hangulatát, hanem minden mozdulatra vigyázva beilleszkednek közéjük. Ilyen környezetőrző módon készültek a Váci utcai épületek, az Erzsébet Szálló a Kecskeméti utcában meg a körúti Béke Szálloda is. De nemcsak ezek. Egyre nagyobb ütemben folyik a leromlott, öreg lakóházak fölújítása. Szívesen bújik az ember deszkapalánkok alatt, a kényelmetlenségért kárpótolja a tudat: ez a ház is megmenekül. S ha a belső bontás pora az ember torkára száll, jobbnál jobb, hangulatosnál hangulatosabb kisvendéglők, sörözők, kerthelyiségek várják — a korábban dívó álmodern hodályok helyett —, amelyek valóban mindent megtesznek a vendég jó kedélye érdekében. Nemrég nyílt meg a Zeneakadémiával szemben a Lyrából átalakított Svejk söröző, mely pontos mása a prágainak. Még Ferenc József császár képe is ott lóg a falon, éppúgy, mint a halhatatlan Svejk kedvenc vendéglőjében. Sokan megrökönyödtek ezen: mit keres ma nálunk nyilvános helyen annak az uralkodónak a képe, aki példátlanul hosszú országlását a magyar szabadságharc eltiprásával kezdte, s magyar katonák százezreinek értelmetlen vágóhídra küldésével végezte. Kétségtelen: Ferenc József történelmi megítélése során még a fentinél erősebb kritikát is megérdemel. Portréjának felbukkanása — itt vagy a Károlyi cukrászdában — azonban csupán korhangulatidéző rekvizitum, és semmiképpen sem a császár történelmi rehabilitációját jelenti. Különben is: az ilyesfajta események a legritkább esetben zajlanak cukrászdában vagy sörözőben. És inkább történészek, mint vendéglősök a főszervezői. Savoyai Jenő lovas szobra ma a főváros leghangsúlyosabb pontján magasodik. A rossz emlékű Habsburg-elnyomás egyik reprezentánsát ünnepelnénk vele? Szó sincs róla. Annak idején valóban a háromszáz éve győztes hadvezér dicsőségére állították fel a szobrot, mely azonban azóta levedlette minden politikai tartalmát. Most egyszerű lovas szobor, mely jól illik a Vár elé. S a királyi vár! Népnyúzó feudális urak, országoskótyavetyélő királyok, kormányzók építették, rombolták, s építtették újjá századokon át. Ez igaz. De a Vár ma már nem ezt jelenti: zaklatott történelmünk tanúja, múltunk évszázadainak kövekbe, falakba tömörített gyönyörű foglalata. Büszkeségünk. Igaz, egy király se költött rá annyit, mint a nép országa negyven év alatt. Amikor én a Svejk sörözőben szemügyre vettem az ominózus képet, eszembe se jutott a történelem, s egyre csak azt a bizonyos légypöttyöt kerestem rajta, melyet békebeli sörözgetései közepette oly kaján elégedettséggel szemlélt barátaival a derék katona. Szále László „Új"pest-budai cégérek Tettamanti Béla rajza VÁROSHÁZI TUDÓSÍTÁSOK Nézeteltérések a tervezésben A főváros VII. ötéves tervét előkészítő vitákban két vélemény áll egymással szemben. Az egyik hívei azt mondják: ma is legnagyobb gondunk a ki nem elégíthető lakáshelyzet, s még sokáig ez kelti majd a legtöbb társadalmi feszültséget. Érezhető a korábbi hatalmas fejlesztés hatása, de jelenleg is sok család vár lakásra. Mind nagyobb jelentősége lesz a felújításnak, ám a régi belső negyedekben a zsúfoltság enyhítése bontást is kíván. Kevés az állami lakás is, enélkül pedig nem oldható meg a fiatalok, általában a kisebb jövedelmű családok lakáshoz juttatása. A másik tábor úgy vélekedik: a lakásépítkezés túl sok pénzt visz el, emiatt lassul a közművek, a kereskedelem és a közlekedés fejlesztése. Ez is társadalmi feszültséget kelthet. Különben is, a lakáshelyzet kedvezőbb volna, ha javulna a gazdálkodás. Sok az üres, még ki nem használt lakás, kiterjedt az üzletelés, kelleténél több helyet köt le az idegenforgalom. Előnyösebb volna a felújítás gyorsítása, az új, nagyobb igényű lakásokat pedig építsék fel a magánosok, akkor is meg kell teremteni a közművek hálózatát. Vagyis előnyösebb az olyan tervezés, amely viszonylag sok családnak adhat új otthont a vonzó helyen. Az MO-ás gyűrű déli szakaszának megépítése sok haszonnal jár. De a főváros vezetőinek állásfoglalása szerint a dél-budai közlekedés zsúfoltsága megkívánja majd a Lágymányoson is egy új híd átadását. Amit levesz az MO-ás gyűrű két távoli hídja forgalmából, azt rögtön kitöltik a Szabadság hídról kiszoruló autók. Az építkezések folytatódnak, a kocsik száma gyarapodik, csak úgy kerülhető el a közlekedés csődje, ha a Hungária körút a Lágymányoson eljuthat a bécsi főútig. Észak — Dél mellett A négy évtized egyik legfontosabb fejlesztési gondolata az új negyedek belső és külső gyűrűjének megteremtése volt. A „régi" Bécsi úttól az „új" bécsi főútig tervezett Hungária körút mentén épült fel az óbudai, angyalföldi, zuglói, kelenföldi; a Munkás körút mentén pedig az újpesti, rákospalotai, kőbányai, kispesti, erzsébeti, csepeli, és budafoki új negyed. A gyűrűs terjeszkedést most felváltja a Duna menti, észak-déli irány. Először Káposztásmegyeren lesznek nagyobb építkezések a következő 10-20 évben. Itt valójában folytatódik a már elkezdett nagy munka. Az egészséges, szép helyen 80-100 ezer budapesti élhet majd. Közben a főváros legdélibb részein is hozzáfognak az építkezéshez. Csepelen a bányatavak mentén és Pesterzsébeten a Szentlőrinci út mellett. A laza, erdős beépítésen az emeletes épületek mellett helyet kapnak családi házak is. A határozat sürgeti a dunai hajózás jövőjének megtervezését. Híd és gyűrű Megépül az M0-ás gyűrű. Már első szakasza a pécsi és szegedi főút között erős hatással lesz majd Pesterzsébet és Csepel fejlesztésére. Ahol ilyen főút épül, ott mindenképpen lesz lakónegyed. Kétségtelen, nagyon sokba kerül a közművesítés. De ha Pesterzsébet és Csepel déli részén kizárólag családi házas építkezés lenne, Száz tó A még zárt ajtók mögött készülő tervek között az egyik legérdekesebb ötlet a „száz tó" gondolata. Vagyis megteremtik Budapesten a kisebbnagyobb állóvizek hálózatát. Az északi terjeszkedés egyik fontos építkezése Mocsároson lesz. Szép a táj, jó a közlekedés, közel van az óbudai belvároshoz. De elengedhetetlen a vízrendezés. És akkor a legjobb megoldás a tó — mondják a tervezők. Másutt is kisebb-nagyobb tavak javítják a parti részek természeti viszonyait, védik a környék levegőjét, növényzetét. Az új építkezések Csepelen, Pesterzsébeten is távol esnek a városmagtól. Gazdasági érdek a tervezett negyedek megszépítése, erdősítése, a folyó- és állóvizek rendszerének megvalósítása. S a tavak hasznosítása sportolásra, üdülésre. Az egyik megoldás az elhagyott bányatavak fejlesztése. A másik: új tavakat megásni, részben társadalmi erővel. Bukás vagy siker? Júliusban megnyílt Kispesten, a Munkás körút mentén az első délpesti nagyáruház. Sokszor eltemették már a városrészközpontok tervét. „Az építészek álma volt és az is marad" — vélték többen. Tagadhatatlan, hogy a gazdasági nehézségek lassították az elképzelések megvalósítását. De nem buktak meg. Az új kispesti nagyáruház megnyitása is azt bizonyítja: a nehéz feltételek között is kibontakoznak a helyi belvárosok. Épül Kispesten az új negyed, nő a forgalom, s ez újabb távlatokat nyit meg a kereskedelem előtt. A Flórián téren, Újpesten, az Árpád út mentén vagy a Lágymányoson is. A siker igazi magyarázata: a városrészközpontok hatására a külső negyedekben javulnak az életkörülmények, fejlődik a közművesítés, a vendéglátás, a művelődés, újabb munkahelyek keletkeznek. Aczél Kovách Tamás