Budapest, 1987. (25. évfolyam)
1. szám január - PESTI TÜKÖR
Pierre Cardin budapesti karrierje A több mint húsz hazai könnyűipari vállalattal és a Hungarotex-szel együttműködő Pierre Cardin párizsi divatház bemutatta legújabb modelljeit Budapesten, az Atrium Hyatt-szállóban. A neves divatcég 1982-ben kötött megállapodást a magyar vállalatokkal márkanevével ellátott divatcikkek itthoni gyártásáról, illetve forgalmazásáról. Egy évvel később butikot nyitottak a Belvárosban, majd a Hyatt-szállóban. Két éve a Módi Kereskedelmi Vállalat egyik fővárosi és 14 vidéki üzletében megkezdték a Cardin-cikkek — elsősorban ingek — árusítását. Ugyancsak 1984-ben a neves divatkreátor megtervezte a MALÉV személyzetének új egyenruháit, amelyeket Párizsban is bemutattak. A magyar légitársaság személyzete azóta ezt a formaruhát viseli. Több Pierre Cardin Hungary bemutatót rendeztek Moszkvában és több nyugat-európai városban. A kooperációban készülő termékekből az idén mintegy tízmillió forintért exportál a Hungarotex konfekciótermékeket és bőrkesztyűket a skandináv államokba, Ausztriába, az NSZK-ba és újabban Japánba. Az együttműködéssel gyártott termékekhez az alapanyagot többnyire importálják a hazai gyártók, de a közelmúltban sikerült néhány versenyképes hazai szövetet is felhasználni. Köztük az Újpesti Gyapjúgyár kelméit. Rövidesen Cardin Maxim márkájú termékeit is gyártani, illetve forgalmazni fogják hazánkban, az első mintakollekciót a magyar partner már megküldte a párizsi divatháznak. (M.) Halott gyár képeken Budapest egy kis darabja, az Óbudai Gázgyár meghalt. Hetvenegy évi működés után — 1913. október 18-tól 1984. október 15-ig termelte a kőszéngázt — kiszorította az életből a korszerűbb földgáz. Ezzel megszűnt Óbuda e jellegzetes színfoltja s vele együtt a vegyipar egyik klasszikus ágazata. A gyár mégis megmaradt és nemcsak az ott dolgozók emlékezetében. Utolsó két esztendejét fotók őrzik, amelyekből „...ez volt a gyár" címmel a közelmúltban egy kiállításra valót mutatott be a Munkásmozgalmi Múzeum. Féner Tamás képei nem okoztak meglepetést a műértő látogatóknak, a fotóművész azt nyújtotta, amit vártak tőle: jól, jól. S ez a legmagasabb mérce. Féner Tamás csaknem húsz év óta fotóz életeket, sorsokat, munkái a dolgozó ember mindennapjait, az alkotás, a munka felemelő és gyötrő pillanatait mutatják be erőteljes, gyakran döbbenetes hatású képsorokban. Nemcsak észrevesz, lát, hanem láttat is. Nem véletlenül a kortárs magyar fotóművészet egyik meghatározó alakja. Az Óbudai Gázgyárról készített alkotásai — immár nyolcadik tárlatának a képei —, akárcsak az előzőek, tudtak újat, mást nyújtani. Ezúttal azt a fölfedezést, hogy egy gyárat akár „portréképekben" is be lehet mutatni. Az üzemre ma már alig lehet ráismerni, lebontottak benne épületeket, gépeket vittek roncstelepre. Néhány részlete azonban, szerencsére, megmaradt, s remélhetőleg ipartörténeti emlékként unokáink is láthatják majd. Megmaradt a városképet is meghatározó víz-és a három kátránytorony, áll az óruház, és benne az 1913-ban készült dobóra ma is eredeti formáját mutatja. A három kismozdony egyike, amelyet a dolgozók Mukinak becéztek, szintén műemlék lett. Látható az I. világháború előtt készült erőműtelep meg a nagy portáldaru. Ezeket is őrzik a fotók azokkal együtt, amelyek már elenyésztek. Egy téli képen két gáztartó árválkodik: a kettes tartó életének utolsó felén készült a fotó. Miként számos utolsó pillanatot kapott lencsevégre Féner Tamás. Például 1984 nyarán az öreg, megrozsdásodott lemezkupola szétrepedt, s a gázzal telt, héttonnás szerkezet a lángok martaléka lett. A megégett óra a robbanás pillanatát mutatja. Fehér hamu a szemfedője. Féner Tamást a gyáriak tiszteletbeli munkatársukká fogadták, hiszen az ő szemükkel látott, alkotásai így lehettek a dolgozók „családi képeivé". Éppen ezért nagy kár, hogy a fotók alá nem került magyarázat, mert így azok részben családon belül maradtak. Aki ugyanis nem ott dolgozott, vagy soha életében nem látott még gázgyárat (gyárat) belülről, annak tanulságos lehetett volna a képaláírás. Annál is inkább érdemes erre gondolni, mert a Munkásmozgalmi Múzeum és a Műemlékvédelmi Felügyelőség javaslatot tett a Fővárosi Tanácsnak a múlt században épült gyár skanzenné nyilvánítására. GYARMATI SZABÓ ÉVA és a hazai közönséget a Budapesti Tavaszi Fesztivál, amelyet 1987. március 20-29-e között, immár hetedik alkalommal rendeznek meg. Programját nemrégiben hagyta jóvá a fesztivál védnöki értekezlete. Ismét sokszínű, gazdag műsorból válogathatnak az érdeklődők. Több mint száz helyszínen, ezer eseményre invitálják a vendégeket a rendezők. A rendezvénysorozat gerincét a hangversenyek alkotják. A fővárosban nyolc helyszínen — Budapest Kongresszusi Központ, Zeneakadémia, Pesti Vigadó, MTA Kongresszusi Terem, Zenetudományi Intézet, Mátyás-templom, Kálvin téri templom, Dohány utcai zsinagóga — 45 koncertet tartanak. Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán alkotásai mellett Bach, Verdi, Dvorák, Chopin, Haydn, Mozart, Prokofjev művei szerepelnek, többek között, a zenei műsorban. A hangversenyeken többnyire Angliából, Ausztriából, Csehszlovákiából, Franciaországból, Japánból, az NSZK-ból, Olaszországból, a Szovjetunióból és az Egyesült Államokból mintegy húsz világhírű vendégművész és kamarazenekar lép föl. A nyitóhangversenyt 1987. március 20-án a Budapest Kongresszusi Központban rendezik meg, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara Ligeti András vezényletével, Jandó Jenő zongoraművész közreműködésével, Erkel Ünnepi nyitányát, Liszt A-dúr zongorahangversenyét és Bartók Concertóját tolmácsolja. A program a drámai, opera- és balettelőadások egész sorát ígéri, a fesztivál támogatásával hét színházban mintegy ötven előadást tartanak, közöttük két bemutatóra, három vendégjátékra — a bécsi Volkstheater, a szovjet zsidó zenés kamaraszínház és a Győri Balett vendégszereplésére — kerül sor. Ismét megrendezik az eszperantó nemzetközi színházi találkozót és az országos kamaraszínházi tanácskozást. A Budai Vigadó folklórműsoroknak ad otthont, a Pesti Vigadóban, az Erkel Színházban, a Budapest Sportcsarnokban és a Budapest Kongresszusi Központban pedig dzsessz- és popkoncerteket szerveznek. A fesztivál idején a fővárosban 22 múzeumban, kiállítóteremben nyílik tárlat, a 20. századi magyar és európai vizuális művészetek eredményeit reprezentálva. Emellett a közönség elé tárnak olyan különlegességeket is, mint a százéves Yamaha japán cég hangszerei vagy Bartók Béla eddig publikálatlan kéziratai, levelei. A szakmai találkozók sorában újra megrendezik a zeneszerzői versenyt, az artfórumot, a színházi kritikusok nemzetközi találkozóját, a filmglóbuszt, a nemzetközi kirakatrendező versenyt, a virágkötészeti bemutatót, a nemzetközi mikroszámítógépes találkozót, a kulturális és művelődési központok vezetőinek nemzetközi összejövetelét, a szállodaportások nemzetközi tanácskozását és a vendéglátóipari szakmunkástanulók versenyét. A Hotel Duna Intercontinentálban francia gasztronómiai hétre invitálják az érdeklődőket. A hagyományos nemzetközi sportversenyek között ismét sor kerül sakk-, veteránautós-versenyre, karate- és vízilabdakupára. (emtő) Budapesti Tavaszi Fesztivál A magyar kultúra kimeríthetetlen kincsestárával ismerteti meg a külföldi vendégeket