Budapest, 1987. (25. évfolyam)
12. szám december - F. Dózsa Katalin: Divatajánlat 1918-ból
DIVATAJÁNLAT 1918-BÓL: Papírszövetkabát meg fatalpú szandál Érkezett ide is hamu szinü Frakkba Egy rendes iffiu nagy fejér kalapba. Páltza volt kezében, de Spádé vált abba. Felül vad ketske szarv foglalva aranyba. Láttam, hogy négy óra vala négy Zsebjében. • • • Szóltam hozzá: talán kegyelmed itt Molnár Mivel olyan szinbe, s fejér kalapban jár. E mérges-gúnyos sorokat Gvadányi József vetette papírra 1782-83 körül a peleskei nótárius pest-budai útját megörökítő verses elbeszélésében. A derék nótárius miközben erősen bosszankodik a költő nevében az idegen módit majmoló urakon és hölgyeken, pontosan bemutatja még a legújabb divatbolondságokat is. Okvetetlenkedésére „illő választ" kap: kioktatják, hogy a fehér kalapot és a világos öltözéket a nemrég Bécsben járt pápa viselete hozta divatba. Legalább ennyire rosszallja Gvadányi az egyik hölgy toronymagasra tupírozott kontyát és ruhájának furcsa — Kaka Düfén (caca dauphin) — színét, amely a csecsemő francia trónörökös nyilvános illetlenkedésének eredményéről kapta a nevét. Egy másik hölgyet viszont görög kereskedőnének csúfol, mert szoknyája úgy domborodik kétoldalt, mintha kosarakat cipelne a csípőjén. A hölgy nemcsak felháborodik, de imígyen világosítja fel a „tudatlan" vidéki atyafit: Itten Pesten, Budán élek nagy világban, Ahol mindenféle módi van szokásban, Ma e ruhában van Dáma, holnap másban, Ezt cselekszem én is ezen társaságban A hölgy szavainak igazságát (tudniillik, hogy a legutolsó divatot követi), no meg Gvadányi érzékletes leírásának hitelét egykorú francia divatképek bizonyítják, melyeket valószínűleg a pesti divaturacsok ésdámák is lapozgattak. Pesti, német nyelvű divatlapot, a Der Spiegelt (A tükör), 1828-tól nézegethettek. Magyar nyelvű társai néhány évvel később jelentek meg. A kor szokásának megfelelően ezek még nem igazi divatlapok, sőt, a Honművész, Honderű, Pesti Divatlap elsősorban irodalmi kiadvány, s inkább a cenzúra megtévesztésére, no meg a hölgyközönség megnyeréséért foglalkozott divattal is. Lelkesen pártfogolták a nemzeti viselet divatját. Gyakran közöltek a reformkor híres férfiszabóitól — Kostyál Ádámtól, Tóth Gáspártól, Klasszy Venceltől — magyaros modelleket. A női szabók közül pedig Mindszenty, Keresztessy Sámuel, Freund József „szabó urakat" ajánlják „a szépnem további kegyességébe". A Der Spiegel Rosmanith divattermét népszerűsítette, amelynek legelegánsabb vendége a pesti német színház primadonnája, Schodel Rozália volt, aki toilettjeivel nemcsak a színpadon, de az este megelevenedő pesti Hatvani (ma Kossuth Lajos) utcai korzón is tündökölt. BUDAPEST DIVATVÁROS E hangzatos, elsősorban gazdasági érdekeket szolgáló elnevezést 1936-ban a Budapesti Nemzetközi Vásár alkalmával találták ki, jelezve, hogy a főváros nemcsak Magyarország, hanem Közép- és Kelet-Európa divatcentruma is. Az volt már a kiegyezést követő években, különösen a pompázatos millenniumi ünnepségek idején. Két híres Váci utcai cég közül az Alter és Kiss a régebbi, így ír róla 1866-ban a Magyar Bazár nevű divatlap: ,,Jó hírét ismeri az ország, mert alig hiszem, hogy volna nő az országban, ki e 35-40 év óta fennálló üzletet a legjobb oldaláról ne ismerné. Számos nagymama ez üzletben vásárló saját részére kiházasítási divatcikkeit, s ma már unokája számára teszi ugyanezt." Lelkesen mutatja be a divatlap egy másik számban az „ellenlábast", Kuzmikot is: ,,Ki akár nappal, akár este legszebb és leguriasabb utczánkon, a Váczi utczán végigsétál, annak figyelmét alig kerüli ki, főképpen este, midőn a pompás világítás úgy a kirakatot, mint a tágas belső helyiséget tündéri fényben varázsolja az a divatkereskedés, mely Monaszterly és Kuzmik cége alatt ismeretes. " A legelőkelőbbnek Girardi József szalonja számított, nála készült az 1916-os koronázási ruhák zöme, így Zita királynéé is. A két világháború között 20-30 exkluzív divatterem működött a Belvárosban, közülük egy-kettő különösen kiemelkedett, mint például a harmincas években a híres politikus, Apponyi gróf leányáé, a Júlia-, néhány évvel később a Rotschild Klára-, végül a negyvenes évek elején a Szita-szalon. A század elején jelentek meg az első divatáruházak. Az egyik legelegánsabb a „Hölzer" volt, melynek nevét ma is áhítattal emlegetik az idős hölgyek. A Kígyó térről 1892-ben a mai Úttörő Áruház helyére költöző cég igen jó minőségű készruhát és egyedi modelleket forgalmazott. Újdonságnak számított alagsori „occasion" osztálya, ahol az elmúlt évi modelleket árulták féláron. Nagy forgalmuk és komoly exportjuk ellenére a harmincas évek gazdasági válsága idején tönkrementek. A férfidivat terén elsősorban a dísz- és egyenruha-szabóságok szereztek hírnevet határainkon túl is, így a Kostyál utóda, Karácsony László, Tiller Mór és Tsa (a Társnak, Tiller Samunak Bécsben volt hasonló üzlete) vagy a Weiner és Grünbaum. A szolid, angolos divatcégek közül az 1910-es években Mangold Kolos Béla kapott nagyobb nyilvánosságot, ő sem elsősorban műhelye, hanem a lapokban közölt divattanácsai, precízen összeállított öltözködési kódexei miatt. A gazdasági válságba azonban ő is belebukott. Az üzleti csőd viszont nem szegte kedvét, nem rontotta tekintélyét, változatlanul irányította újságokban megjelenő divattanácsaival Budapest elegáns urait. PILULESKEI Szépség, a nyak helyreállít Kezelése egyetlen a női elismerve. Az egyven éves siker. E Egy üveg használati . Diszkrét J. tIATIK. gyógyszerészi ezimezni : Török J., gye liofer Richard, gyógyszeré Prága K.,Wassergasse II*