Budapest, 1988. (26. évfolyam)

5. szám május - Dr. Kovács Zoltán: Evezősök a Dunán

nyire csak versenyző fiúkat-lányokat lehet látni hétköznap kajakkal-kenuval, a rajokat kísérő, motorcsónakban ülő edző szócsövön keresztül irányítja őket. Az autó győzte le a vízi járműveket. Vagy a telek? A változást mutatja, hogy evezősök helyett autós kempingezők lepik el a Dunaparti sátorhelyeket Szentendrétől Kisorosziig. Ezek az újfajta vízparti vendégek mások, mint a régi sátorozók. Kirakják a kempingasztalt és székeket, a „megfelelő" mennyiségű ételt és italt — jól élnek. A jólét a derékbőségeken mérhető, a következmény a későbbi szívinfarktusokon. Essék pár szó a római-parti vendéglőkről is. Ezen a három kilométeres partszakaszon nyolc kisvendéglő működött a nyereséggel. Egészséges versengésükből a vendégeknek is haszna volt. A betérő valóban vendég volt, akit a gazda úgy fogadott, mint rég látott kedves rokont. Az előző mondatot nem a nosztalgia diktálta. Én a Berlinger vendéglőben voltam otthonos. A gazda két lányával szolgálta ki a vendégeket, a felesége a konyhát vezette. Nagy forgalmú vasárnapokon is percek alatt asztalunkon párolgott a halászlé. A zöldszilváni minősége éveken át azonos volt. Beszélgetni is lehetett étkezés közben, nem nyomta el az emberi hangot bömbölő gépzene. Karácsony körül a gazda disznótorra hívta meg nyári vendégeit , bérlőit, akik a vendéglő mögötti házacskákban töltötték a hétvégeket. Ezeket a víkendházakat a vendéglős az üzleti haszonból építtette, nem vitte el a pénzt a Római-partról. Ugyancsak ő építtette vendéglője üzleti hasznából az 1947-ben államosított és a Kossuth Nyomda kezelésébe került csónakgarázst és -telepet. (Jelenleg a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat használja.) 1944 nyarán Berlinger közölte velem, hogy vissza akarja adni azoknak a zsidó bérlőinek az előre befizetett bérleti díjakat, akik a törvények miatt már biztosan nem tudnak kijönni. Megkért, hogy írjam meg a rózsaszínű postautalványokat, és adjam fel a pénzt a megadott címekre. Mikor 1948-ban elvették tőle a vendéglőt, útkövető munkás lett. Az ismert vendéglők közül — Ziegler, Bürgermeister, Nap néni, Marci bácsi, Lupa-csárda, Szomjas Krokodil — egyik sincsen meg. Az utolsó, a Totyi csak a régi evezősök emlékében él már. A kisvendéglők helyett főleg sört árusító büfék előtt ácsorognak mostanában. Mintha mese lenne, hogy egykor, ha csónakunkkal elhagytuk a Lupa-szigetet, egy vízen lehorgonyozott bárkában — a tejvendéglő dunai ősében — tejjel vagy kakaóval csillapíthattuk szomjunkat. Ma tejvendéglő a Római-parton? A városban is alig van. És korán bezárnak, nem gazdaságos, mondják a tudós közgazdászok. Az élet a Római-parton elevenebb, mint a vízen. A napokban egy üvegvisszaváltónál szóba elegyedtem egy nyugdíjassal. Volt nála vagy 30 sörösüveg. Elmondta, hogy a Római-parton gyűjti össze az eldobált üvegeket. Naponta összejön 30-50 forint. Halódik a római-parti vízi élet? Ha a rendezetlen partot nézzük, nem is csodálkozhatunk rajta. A fürdést jogosan tiltja a Köjál a Dunába szabadon ömlő szennyvizek miatt. A part korszerű fejlesztése — csatornázás, partrendezés — évtizedek óta várat magára. Pedig hányszor elhangzott ez alatt az idő alatt, hogy a Római-part sok tízezer pesti dolgozónak lehetne kellemes pihenőhelye a nyári kánikulában. Mivel nincs mindenkinek saját telke... Amikor 1888-ban megépült a HÉV szentendrei vonala, gyors fejlődésnek indult a Budától északra eső vidék. Ez a fejlődés azóta sem állt meg. A békásmegyeri lakótelep már a vízpartig terjeszkedett, több tízezerrel szaporítva a környék lakóinak számát. Most a Nánási út mellett épülnek betonkalitkák. A MAHART 1981-ben megszüntette a római-parti hajóállomáson a kirándulóhajók kikötését. Ha tehát valaki erről a környékről, a kempingből vagy a lakótelepről szeretne a Dunakanyarba utazni, be kell jönnie Pestre, vagy komppal kell átmennie az újpesti hajóállomásra. Budapest és Esztergom között régen a nyári hónapokban naponta négy járat indult az Eötvös térről. A Világgazdaság egyik számából: „Nyugat-Európa két nagy folyóján, a Rajnán és az Elbán virágzó személyhajózás van. Korántsem azért, mert nem lenne gyorsabb, olcsóbb módja a közlekedésnek, hanem mert a hajóút — ha kényelmes és sokoldalú utaskiszolgálást nyújt — vonzó turisztikai program. Talán, ha ezt idehaza is tudomásul vennék, nemcsak vinné a pénzt a személyhajó-forgalom, hanem hozná is. Ráadásul nem kis részben konvertibilis valutában." DR. KOVÁCS ZOLTÁN 11 még kék volt... fürdője kizárólag a hölgyek úszásoktatására létesült. Kifizetődő vállalkozások voltak tehát ezek az intézmények, de csakhamar ingyenes uszodák is működtek a Dunán. Századunk harmincas-negyvenes éveiben a főváros kezelésében voltak a még meglévő Duna-uszodák, amelyek végül is a budapesti hadieseményekben pusztultak el. A német közvetítéssel, angliai szokásként átvett sportszerű úszás budapesti meghonosodását tulajdonképpen ezeknek a vízi faépítményeknek köszönhetjük. A Margitszigettől a Nemzeti Uszodáig terjedő távon 1844. június 13-án este látványos nagy kiúszást rendeztek, s ez akkor igen nagy eseménynek számított. Az első úszóversenyre 1881. június 10-én került sor Vác és a Margitsziget déli csücske között. A múlt század kilencvenes éveiben már sorra megalakultak a sportegyesületek úszószakosztályai. Néhány szót még a dunai evezőssport történetéről. Mint annyi mást, ezt is Széchenyi István honosította meg Pest-Budán. Angliai élményei adták az ötletet. A Hajós Egylet 1841-ben alakult meg, jeles sportesemény volt 1842. március 19-én a Lánchíd építésén dolgozó magyar, angol munkások és olasz utászkatonák részvételével megrendezett evezősverseny, amelynek egyébként a Clark Ádám kormányzásával hajózó magyar csapat volt a győztese. Az egyesület rövid létezés után, 1844-ben föloszlott. A szervezett evezősélet néhány magyar mágnás kezdeményezésére 1861-ben újjáéledt; ekkor alakult meg a Budapesti Hajós Egylet. Az első pesti regattát 1863. június 8-án rendezték meg. A társadalom szélesebb rétegei mind nagyobb érdeklődéssel keresték a vízi sportolás lehetőségeit. Ezt az igényt volt hivatott szolgálni az alsóbb néposztályok számára 1896-ban megalakított Rómaipari Fürdőtelep Egyesület. Üdülőhelyek és sporttelepek céljára itt harmincezer négyszögöl parkosított területet engedett át a főváros. Ennek folytatása a csillaghegyi, majd a pünkösdfürdői strand és üdülőtelep. A csaknem Békásmegyerig nyúló partszakaszon mintegy ezer üzemi csónakház, hétvégi üdülő és nyaraló van. Nyári hétvégéken napjainkban több mint százezer ember keres itt fölüdülést. (k)