Budapest, 1988. (26. évfolyam)

5. szám május - Nádor Tamás: A Magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum

Kézi fegyverek, 17-18. sz. S­tromfeld Aurél, a Vörös Hadse­reg vezérkari főnöke a Tanács­köztársaság kikiáltását követően parancsot adott ki arról, hogy megkülönböztetett figyelmet kell fordíta­ni a forradalmi honvédő háború tárgyi emlékeinek és dokumentumainak gyűjté­sére, megfelelő elhelyezésére. 1918. április 8-án jelent meg az a rendelkezés, mely e­lőírta a hadtörténeti levéltár és múzeum felállítását. A Magyar Országos Levéltár Országház utcai épületében 1919 tavaszán megkezdték a katonai szervek ott őrzött iratainak elkülönítését és átadását az újonnan alakult Hadtörténeti Múzeum­nak, amely továbbra is e palotában ka­pott helyet. A múzeumi tárgyakat az Ül­lői út és a Nagykörút sarkán álló Mária Terézia-laktanyában őrizték. Kiállításra hosszabb ideig nem nyílt alkalom. A proletárdiktatúra leverése után egyik intézményt sem számolták fel. A levéltár átmenetileg a fővezérség, majd a Honvé­delmi Minisztérium alárendeltségébe ke­rült. A békeszerződés, illetve az Ausztriá­val megkötött államszerződés után anya­ga jelentősen gyarapodott. A megállapo­dás értelmében a mindkét félre vonatkozó iratok közös szellemi tulajdonban, az Ös­terreichisches Kriegsarchiv elkülönített részlegeként Bécsben maradtak. Kezelésé­re megfelelő számú magyar megbízottat is kirendeltek, belőlük alakult később a Hadtörténeti Levéltár — ma is működő — bécsi kirendeltsége. Ugyanakkor a Kriegsarchiv értékes magyar vonatkozású iratokat adott át Magyarországnak. A Hadtörténeti, illetve Katonai Levéltár és a Magyar Országos Levéltár 1923-ban át­költözött a Bécsi kapu térre, s ott önálló katonai intézményként, változó szervezeti felépítéssel, de mindig levéltári, hadtörté­nelmi, irodalmi és közhivatali feladatokat ellátva, állományát folytonosan gyarapít­va működött. A Hadtörténeti Múzeum csak az 1930-as évek közepén költözhetett jelenlegi he­lyére, a Bástya (ma: Tóth Árpád) sétány Magyar nemzeti testőrség tiszti tarsolya, 1762-1848

Next