Budapest, 2004. (27. évfolyam)

0. szám január - Kinek fontos Budapest?

ZFLFLAFL n NI n A­P­K­s­T BUDAPEST a fővárosiak folyóirata Alapítva: 1945 Megjelenik havonta (ha minden sikerül) Ezt a mintaszámot a Nagy Budapest Törzsasztal adja ki a maga költségén A borítón: Részlet a Széchenyi kilátóról (Faragó István felvétele) A hátsó borítón: Benza Károly Herman szerepében (Than László rajza) Szerkesztette: Buza Péter Szerkesztőség: a Nagy Budapest Törzsasztal és állandó vendégei A szerkesztőség címe: Spinoza-ház, 1074 Budapest VII., Dob utca 15. Telefon: 06(30)9415-491 (a szerkesztő magánszáma) Szerkesztőségi órák: minden hónap második keddjén, este Barátságból tervezte. Faragó István (Tandem Stúdió) • Kinek fontos Budapest? Tizenöt esztendeje, 1988 őszén már sűrűn számolgattak a Lapkiadó Vállalat felelős tényezői: mit kellene kezdeni a főváros folyóiratával, amely­nek megjelentetéséhez egy­re nehezebb kipréselni a magas tanácsból a feltétlenül szükséges támogatói obulusokat. Miközben persze a Budapest legfeljebb néhány ezer példányban kelt el Budapesten, még azon a huszonkét forint és ötven filléres áron is, amit rányom­tattak a borítóra. (Történelmi idők! Ötven fillér a­latt a hírlapárus zsebébe.) Intézmény volt ez az újság, amelyet minden hónap közepén kellő és kellően megala­pozott szellemi izgalommal vett kezébe a talán ha húszezer olvasó, egytől egyig polgárok, akik a lehető legtöbbet akartak megtudni szülő- vagy lakóhelyükről, annak gazdag múltjáról, kultúrhistóriájáról, jelenéről s ha lehetett (ez volt a legnehezebb, s utólag látni: reménytelenül nehéz) a jövőjéről. 1945. október 15-én kelt az első évfolyam első száma. A főváros kulturális tanácsnoka, Némethy Károly főszerkesztette és Lestyán Sándor jegyezte első olvasóként, legendás író, újságíró, nagyszerű életművel. Két éven át húsz-egynéhány számmal mutatkozott be, s teremtett magának máig nem évülő presztízst. Ha előkerülnek ezek a korai példányok, jelentős summával írják ki árukat az antikváriusok. 1941 végén szűnt meg a kiadása, új idők jöttek, olyanok, amikor lokálpatriótának lenni lassan üldözendő életfilozófiának tűnt már, különösen azután, hogy az ilyen és hasonló filozófiákat ténylegesen is üldözni kezdték utóbb talminak bizonyuló eszmények jegyében. Hogy maga a történelem - s nem csak a városé - tapogatható le az események hát­terében, napnál világosabban bizonyítja a tény: a negyedik évfolyammal majd csak és éppen 1966-ban folytatódik aztán a folyóirat. Mesterházi Lajos most az első ember, a lap olvasószerkesztője Fekete Gyula. A legjobb és valóban a legjobb ha­gyományokat folytatja sajátjaként a főváros kulturális lapja, szellemi holdudvará­ban kitűnő, máig megbecsült írókkal, publicistákkal, a város históriájának nagy- és kismoguljaival. Hiteles újság a Budapest azokban a témákban, amelyekhez hozzá­nyúl. És ezek többnyire olyan témák, amelyekhez szabad és lehet is hitelesen hozzá­nyúlni. 1980-ban veszi át a lapot Vargha Balázs és Jávor Ottó. Már teljes vértezetben vonultatja fel legjobb erényeit. 1986-ban ifjabb váltás, de ez már a végjáték. Szabó János szerkeszti az újságot, formátuma megváltozik, hírekkel frissít, enged a negyven­nyolcból, mert már nagyon fontos, hogy minél többen megvásárolják. Hogy eltartsák. Budapest pedig, a város, a tanács, egyre kevésbé tartja fontosnak, hogy nehezen meg­született értékeinek egyikét megvédje a könyörtelen piac ítéletétől. 1988 decemberében jelenik meg utolszor. Ez a huszonhatodik évfolyam tizenkettedik száma. A folytatás egy hetilap: az örökségnek szükségképpen csak a töredékét vállaló újság, amely „gyakrabban akar szólni a főváros polgáraihoz és dolgozóihoz... véle­ményt cserélni közös dolgainkról". A Heti Budapest két évig él még, majd végleg el­tűnik a süllyesztőben. Ennek a finanszírozását sem vállalja tovább a politikai vál­tólázban elmerülő város. S ezzel rá is zárul a koporsófödél az egész, ránk minden részletében oly jellemző történetre. Milyen város az, amelynek nincsen ilyen lapja? Sőt! Nincsen lapja egyáltalán. Olyan sincs. Főváros. Világváros. Amelynek nem fontos, hogy üzenjen a polgárainak: kétezer éve élek itt a Dunánál, és van mit mondanom nektek magamról, múltamról, arcom­ról. Meg rólatok. Mert együtt vagyunk­­ múlttal és jelennel, mi, együtt a város. Ezt pedig meg kell mutatni, így leszünk majd végre valóban otthon. A mutatványszám mutatványa - amelyet, mint spirituális műhely, a Nagy Budapest Törzsasztal jegyez, s amely bibliofil delikátesz minden városkedvelőnek, pontosabban szólva azon keveseknek, akik hozzájuthatnak ehhez a száz példányban elkészült és a támogatók megnyerését is célzó kísérletnek - kísérlet. Több akkor lesz, ha megszülethet - harmadszor Budapest történetében - a Budapest. Ha fölvállalja a város, hogy egyengeti az útját, s jól tudjuk, mi kell egy ilyen út építéséhez. Ha a főváros szenvedélybetegei csak így és most jutottak hozzá régi szenvedélyük narkotikumához, tudják majd, hol keressék ennek az okát. És ezt az üzenetet is: a kí­sérleti példányt a Törzsasztal megküldi Budapest nagy könyvtárainak, közgyűjtemé­nyeinek. És a döntéshozóknak. Kinek fontos Budapest? •

Next