Budapest, 2004. (27. évfolyam)
9. szám november - Mezei Gábor: Múzeumi séták Pesten és Budán
BU I) A P F. S T flflflfl N O V F. M B K R Múzeumi séták Pesten és Budán Szöveg: MEZEI GÁBOR Fotó: SEBESTYÉN LÁSZLÓ Körbekritizálta a műgyűjteményeket a belsőépítész : Londonban remekül ebédeltünk a Victoria és Albert Múzeumban. Nagy élet van, nemcsak a tárgyak miatt érdemes ide betérni. Természetesen a kiállítás a fő attrakció, de a társasági élet - mondhatnám azt is: a kávéházi élet - sem mellékes, sőt a vásárlás is vonzó lehet. Mindenütt üzletek, főleg könyv, képeslap és egyéb, a művészettel kapcsolatos holmik kaphatók. És nálunk mi a helyzet? A Monet és barátai című kiállítás a Szépművészeti Múzeumban hozta a nagy áttörést, korábban szokatlanul nagy tömegek zarándokoltak a Hősök terére; egyébként is kezd divatba jönni a múzeumba járás, ebben az idegenforgalomnak ugyan döntő szerepe van, de a hazai közönség érdeklődése is örvendetesen izmosodik. Ifjúkoromban, ha magányra és csendre, fennkölt hangulatra vágytam, vasárnap délelőtt elmentem a Szépművészetibe. Ma nyüzsög itt a tömeg. No nem annyira, mint Monet kedvéért, Miró kevésbé népszerű persze. A kávézó azonban, a bejáraton kívül, az oszlopos teraszon, tele van. Benn az épületben, az alagsori kávézó, az üzlet mögött éppen zárva - hogy miért, nem derül ki. Kinn nyilván kellemesebb, a Hősök tere mozgalmassága üdítő látvány, a bútor nagyon snassz, hogy semmi köze az épület stílusához, még csak érthető, de önmagában is lehetne nívósabb. Talán majd jövőre. Az üzlet zsúfolt. Olyannyira, hogy kitüremlett már régen az eredetileg készült házacskából, elfoglalja az egész közlekedőteret, amely a modern kiállításokhoz és a kávézóhoz vezet, rengeteg a könyv, katalógus és képeslap, és teljes az összevisszaság, asztal alatt, a földön könyvkupacok, kibontva és részben becsomagolva. Kaotikus. A tér másik oldalán, szemben, a Műcsarnokban a shop tágas, kulturált, le lehet ülni, nyugodtan nézegetni, a választék érdekes, műfajok szerint rendezett, ilyennek kell lennie egy múzeumi boltnak! Kávézó itt is van a szabadban, jobb, kellemesebb. De az alagsori büfé itt sem az igazi, ha megnézzük az épület részeként készült pénztár és ruhatár (egymással szemben az előcsarnokban) kialakítását, elgondolkozhatunk azon, miért ennyivel primitívebb az, ami manapság készül-készült. A belsőépítész szemével nézve a látványt sajnálkozhatunk, hogy ezekbe a pompás épületekbe mennyire gyenge berendezési tárgyak kerülnek. Az Iparművészeti Múzeum épülete Lechner Ödön remekműve, a külföldiek már a bejárat előtt fényképeznek. A Zsolnay-kerámiadíszek pompásak valóban, bezzeg odabent a pénztár és a „kávézó" - hát, nem is tudom, milyen kifejezést használjak? No, finoman: nem méltó az épülethez. Ez a gyermeteg „modernség" már-már elviselhetetlen. Üzlet jóformán nincs, kár is beszélni róla, kávézó sincs, ha letesznek egy előcsarnokban néhány széket, meg asztalt, attól az még nem lesz kávézó. Sajnos. És ami más kérdés, állandó kiállítás sincs, csak társbérlet az Iparművészeti Főiskolával (pardon, egyetemmel! - de hogy ezeknek az átkereszteléseknek valóban volna értelme, kétlem és üres, hatalmas központi térrel, amelyet reprezentatív összejövetelekre kell fenntartani, mert ha nem így lenne, a múzeum anyagi helyzete végkép lehetetlenné válna. Épeszű kulturális kormányzat segítségével ebből az intézményből Európa egyik legérdekesebb és leglátogatottabb Iparművészeti Múzeuma válhatna, hiszen a tárgyi anyag káprázatosan gazdag, és az épület, mint tudjuk, remek. Bűnös könnyelműséggel hagyjuk kihasználatlanul nagyszerű lehetőségeinket. És a sok évtizedes döntésképtelenség következményei a mai napig is kétségbeejtőek. Mint a Várban a romos épület a csodálatosan felújított köztársasági elnöki palota (Sándor-palota) szomszédságában. Ez a város egyik leglátogatottabb helye, az idegenforgalom központja, hiszen itt van a három múzeum a királyi palotában, és a Széchényi Könyvtár. A Nemzeti Galériában és a Ludwigban néztem meg egy-egy kiállítást, és természetesen a boltokat meg a kávézókat. A kiállítások nagyszerűek. A Galériában a MODERNizmusok (Európai grafika 1900-1930) gazdag, gyönyörű. A grafikai anyag a stuttgarti Staatsgalerie és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményének közös kiállítása a budapesti Szépművészeti Múzeum közreműködésével. Itt most a neveket felsorolni sem lehet, zseniális művek tucatjait láthatjuk, a világsztárokat, mint Picasso, Klee, Leger, Moholy-Nagy, Kandinsky és a magyarok legjobbjai, szívmelengető érzés látni, hogy mennyire szinkronban voltunk (és vagyunk!): Vaszary, Rippl-Rónai, 12