Budapest, 2004. (27. évfolyam)

10. szám december - Buza Péter: B. B. B., a kávéházi garabonciás

27 D K C. F M Ii F. R gflflflflfl lil DAI' K S I' Még egy „nevelőapját" emlegeti idő­södő korában B.B.B., fiának kereszt­apját, boldogult atyjának testi-lelki jó barátját, a köröstetétleni földesurat, aki szintén Budán, a Sövény utcában lakik, inárcsi nemes Farkas Lászlót. Növénynemesítő, amatőr botanikai eredményei alapján nemzetközi tu­dósi körökkel is intenzív kapcsolatot épít; végül segédmunkásként végzi hányatott életét a városmajori kerté­szetben. (Egyszer valakinek fel kel­lene emelnie az ő emlékezetét is a porból.) Bevilaqua Béla tizenkét éves koráig az egész évet, késmárki nagydiákként a nyarakat tölti a Vízivárosban. Azután, hogy nővére férjhez megy, s özvegy édesanyja is hozzájuk, az ifjú párhoz költözik, a Toldy Ferenc utca 60. szám alatti nagy házba, amelynek öreg kert­je a Szabó Ilonka utcára kapaszkodik fel. Van itt is kapu és házszám: ez az 59. számú ingatlan.­­Ha netán meg­fordulna valakinek a fejében - és mi­ért is ne fordulhatna - hogy emlék­táblával jelöli meg azokat a budapes­ti épületeket, amelyekben élt és dol­gozott B.B.B., igencsak nehéz dolga volna, hiszen ez még csak az első há­rom - és további legalább négyet-ötöt meg tudunk jelölni, ahol hányatott élete során lakott.) Ebben a házban kezdik budai évei­ket Kossonczi Nagy Lajos testvéröcs­csei is: Pál valamint L­ászló. Aztán már a saját lakásukban folytatják: Pál Haj­dúhadházán, László másutt, de válto­zatlanul a Vízivárosban, Hilda pedig, azután, hogy férje ura gutaütésben el­halálozott, a Lágymányoson. Pált 1945-ben kapával, ásóval verte agyon „a fosztogató csőcselék hajdúhadházi kúriá­ja istállójában". Lászlót- aki B.B.B. tudósítása szerint budapesti hadtest­parancsnok volt „1920 után" nyu­gat felé menekültében, a Balatonnál érte utol a kaszás. Hilda a bombázás, az ostrom idején pusztult el nyomo­rultul, a műegyetem kertjében földel­ték el. 1947-ben vitték át kiásott te­temét az óbudai sírkertbe. A kossonczi Nagy család itt emle­getett nemzedékének édesatyja kos­sonczi Nagy Lajos volt, negyvennyol­cas tüzér hadnagy, később táblabíró, kolozsvári származású hajdúsági no­tabilitás. A Nagy családnak egy kö­vetkező nemzedéke - ahogy Bevila­qua I­sildának odaköltöző, Lenke nevű húga is - Kolozsvárott élt még az 1960-as években. Nyomukat Nagy Géza 1963. évi ottani címén, amely Finály Olga hagyatékából került elő, nem sike­rült megtalálnom. Szolgálatban. Bevilaqua 1908-ban fejezte be tanulmányait a pesti egye­tem bölcsészkarán, szigorlati értekezé­sét Alexandros rhetorról Hegedűs István­hoz, a classica philologia akadémikus professzorához írta.­­Hogy miből dok­torált 1911-ben, nem tudjuk. Azt vi­szont igen, hogy nyugdíjazása után, az 1930-as évek elején, beiratkozott hallgatónak a pesti orvosegyetemre Részlet egy publikálatlan kéziratból

Next