Budapest, 2005. (28. évfolyam)
6. szám június - "A hétköznapi fásultság nem uralkodhat"
27 JÚNIUS gilfliffi BUDAPEST „A hétköznapi fásultság nem uralkodhat" Ez év június 25-én tizenkettedszer rendezik meg a Hősök terén a Budapesti Fesztiválzenekar ingyenes koncertjét, melyet hagyományosan Budapest polgárainak ad. Élőlemezbemutatót hallhatunk, hiszen Fischer Iván a zenekar legújabb - szeptemberben a boltokba kerülő - lemezéről Csajkovszkij IV. szimfóniáját vezényli ezen az estén. Korner Tamással, a Fesztiválzenekar ügyvezető igazgatójával beszélgettünk. - A mostanra több mint évtizedes hagyománnyá lett Hősök terei hangversenyen túl a Budapesti Fesztiválzenekar a Beethovensorozat koncertjeit már a Nemzeti Hangversenyteremben adja. Mi a véleménye a zenekar tagjainak a még akusztikai tesztelés alatt álló új hangversenyteremről? - Mi ígéretesnek tartjuk. Annak idején Rockenbauer Zoltán akkori kulturális miniszternek Fischer Iván ajánlotta, hogy a koncertterem akusztikájának kialakításához hívja meg Russel Johnsont, a világhírű amerikai akusztikust, akinek több termében játszottunk már Luzerntől Kuala Lumpurig, így biztosan mondhatom, hogy a Nemzeti Hangversenyteremmel sem lesz semmi probléma. A Fesztiválzenekar nagy múltra tekint vissza. 1983-as megalakulása óta a világ szimfonikus zenekarainak élvonalában található, évi negyven-ötven külföldi meghívással az egyik legtöbbet turnézó együttesnek számít. Budapesten a kezdetektől fogva táblás házat vonz minden egyes megmozdulásuk. Mi a titok? - Első helyen mindenképpen Fischer Iván. Ő nem egyszerűen a zenekar karmestere és zenei igazgatója, illetve a nemzetközi zenei élet meghatározó figurája, hanem ennél is több. Olyan ember, akinek van víziója arról, hogyan kell felépíteni egy zenekart. Attól, hogy valakit a világon mindenhová hívnak, és vendégkarmesterként vezényli többek között a New York-i és a Berlini Filharmonikusokat, még nem biztos, hogy jó pedagógus. Fischer Iván viszont ötvözi ezt a két mozzanatot. Ő tudja, hogyan kell megreformálni egy már működő társulatot, friss vért vinni minden egyes előadásba. - Vagyis a rutin elkerüléséről van szó? - Pontosan. Nem szabad hagyni, hogy a hétköznapi fásultság eluralkodjék a zenészeken. Kik játszanak az ilyen nagy zenekarokban? Ambiciózus emberek, akik nem könnyen élik meg, hogy annyi év tanulás és gyakorlás után le kell mondaniuk szólista ambícióikról, és kikötnek esetleg egy zenekar harmadik pultjánál. El kell érni, hogy ezeknek a zenészeknek minden egyes fellépés élethalál kérdése legyen. Nálunk a koncertévadokat is úgy szervezik, hogy a zenészeink, ha igénylik, szólistaként is felléphetnek. Vannak kamarazenei koncertjein, ahol a zenekar tagjai játszhatnak vonósnégyesükkel vagy triójukkal. A zenekar Végh Sándor-versenyére bárki benevezhet egy versenyművet, a győztes a pénzjutalom mellett legreprezentatívabb sorozatunkban, a Zeneakadémián szólistaként szerepelhet. - A hangsúly tehát az ösztönzésen, a motiváción van. Nyilván sokat számítanak a külföldi zenekaroktól gyűjtött tapasztalatok is. - A tapasztalatszerzést a zenekar felépítése is megkönnyíti: a belső mag, amelynek tagjai állandó szerződéssel rendelkeznek, körülbelül hatvanöt fő. Van egy szélesebb kör, amely lazábban kötődik a zenekarhoz, de az ide tartozók rendszeresen fellépnek velünk. És ezenkívül Fischer Iván folytonosan hív külföldről vendégművészeket. Nem csak szólistákat, hanem olyanokat, akik beülnek a pultokba a mieink mellé. Ez igazi csemege minden zenésznek, hiszen így lehet igazán megfigyelni a különböző stílusokat, felfogásokat. Lássuk csak, hogy van ez Berlinben a nagybőgősöknél, hogy csinálja ez a kiváló izraeli oboista! A zenekar legutóbbi lemezén Csajkovszkij IV. szimfóniája hallható. A Budapesti Fesztiválzenekar 2000-ben még a lemezvilág Oscarjának számító Gramofon Díjat is elnyerte, most pedig a lemezkiadóval kötött szerződésnek köszönhetően meglehetősen szabad kezet kaptak a szimfonikus művek kiválasztásában. - Szerencsénk van, mert a szerződésünk egy olyan céghez köt, amely sosem dolgozott még előttünk szimfonikus zenekarral, így nem kell alkalmazkodnunk egyéb zenekarokhoz, az archívumhoz, a már meglévő repertoárhoz. Olyan alapműveket is el tudunk játszani, amelyeket nagy lemeztársaságoknál nem lehet. Mindemellett viszont a technikai feltételek kiválóak, a legmodernebb technológiával tudunk dolgozni, tehát ez most lemezkészítés szempontjából termékeny korszaknak ígérkezik. - Beszéljünk egy kicsit az újításokról is. A világon mindenhol az a trend, hogy a különböző művészeti ágak feszegetik a kereteket. A klasszikus zene talán a legkötöttebb műfaj mind közül, újat mutatni, frissíteni akkor is szükséges. A Fesztiválzenekar hogyan oldja fel ezt az ellentmondást, és hogyan közelít a kortárs zenéhez? - Hadd emeljem ki a koncertrendezés hagyományának megváltoztatását. Beethoven korában az akkori közönség számára normális volt, ha egy koncerten csak ismeretlen művek hangzottak el. Ma ezt egy karmester nyilván nem tehetné meg, maximum egy ilyen művet tud becsempészni a műsorba. Ezért mondom, azon túl, hogy természetesen játszunk, sőt rendelünk új zeneműveket, elsősorban a koncertek rendezésének szokásain próbálunk meg változtatni, így találtuk ki például a „titokkoncerteket". Ezeken a közönségnek fogalma sincs, hogy mi hangzik majd el, csak annyit tud, hogy közreműködik a Budapesti Fesztiválzenekar, vezényel Fischer Iván. Ehhez szükség van persze nagyfokú bizalomra az ő részükről, viszont cserébe úgy érzik, hogy valami izgalmas, új dolognak a részesei. Vagy vannak a „magyarázó" koncertjeink, ezeket külföldön is műsorra szoktuk tűzni. Ezek tematikus, beszélgetős estek, ahol a darabok mellett szó van az adott korról, a háttérről. Legutóbb az volt a téma, milyen hatással volt a cigányzene a 19. század komolyzenéjére. Ilyenkor Fischer Iván beszélget a közönséggel a darabok közt, illetve például az említett sorozatra meghívott cigány népzenészeket is, akik közreműködtek az előadásban. A több tucat külföldi meghívás mellett a Fesztiválzenekar számára mindig is deklaráltan fontos volt a budapesti koncertszezon. A zenekar és hallgatósága közötti viszony különlegesen jónak mondható. A jövő évadra már elkelt minden bérlet még úgy is, hogy ezentúl minden műsort háromszor játszanak el az eddigi kettő helyett. Ez a töretlen érdeklődés nyilván önmagáért beszél. A koncertsorozatokon kívül azonban idén egy új, hagyományteremtő kezdeményezés is útjára indul. Szeptember 6-án lesz a Mahler-ünnep megnyitója a Nemzeti Hangversenyteremben, amelyen elhangzik Mahler II. szimfóniája. Miért éppen Gustav Mahler? - Neki elévülhetetlen érdemei vannak a magyar komolyzenei élet fellendítésében. Nem egészen három évig volt a Magyar Királyi Operaház igazgatója a XIX. század végén, és ez alatt a rövid idő alatt elérte, hogy az addig provinciálisnak számító Budapest felkerüljön a nemzetközi klasszikus zenei élet palettájára. Mahler emellett első szimfóniáit is Budapesten komponálta. Ez az évente megrendezésre kerülő ünnep hitünk szerint nagyon rangos fesztivál lesz, számos külföldi résztvevővel, kiállításokkal, filmvetítésekkel. Ennek keretén belül, adózva Mahler újító szellemiségének, lehetőségük lesz a ma zeneszerzőinek is új műveik bemutatására.