Budapest, 2005. (28. évfolyam)
8. szám augusztus - Kirschner Péter: Helyet már talált, most nevet keres a múzeum
BUDAPEST 2005 . AUGUSZTUS Helyet már talált, most nevet keres a múzeum Szöveg: KIRSCHNER PÉTER Fotó: SEBESTYÉN LÁSZLÓ • Az oldalajtón elegáns bútorok és leszögezett ládák között kalauzol egy régi bankfiók rejtett zugaiban Kiss Imre, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatója. Feladva egykori várbeli otthonukat, a Szent István téren fokozatosan veszik birtokba a múzeum új épületét. Az egyetlen szoba, ahol le lehet ülni szintén keveréke a modern bankigazgatói irodának és egy múzeumi raktárnak. Bár az első időszaki kiállításra éppen annyit kell várni, mint egy újszülöttre, de az igazgató szavai nyomán képzeletben megtelnek a termek, a falak. Természetesen lesz kávézó a Vendéglátóipari Múzeumban, ráadásul első osztályú kávéval. Előadóterem, amelynek pódiumán szintén a régi pesti kávéházak hangulatait lehet felidézni. Talán még kis mozi is. Esetleg konyha, ahol a látogató kipróbálhatja, miként tud megbirkózni a régi receptekkel és hagyományos konyhai eszközökkel. Az állandó kiállítás pedig olyan pest-budai utcára emlékeztet, ahol be lehet térni egy-egy jellegzetes boltba, kávéházba, vendéglőbe - sorolja egy szuszra a terveket. A zöld mázas csempével, Zsolnay kerámiával díszített épület eredetileg egy ismert textilkereskedőé volt, legutóbb pedig bankfiók. A hely szelleme sugallja, hogy a korábbinál kétszer nagyobb helyen a kereskedelmi tevékenységek és szolgáltatások szélesebb körét ismertessék meg a látogatókkal. Szeretnének foglalkozni a tőzsde, a biztosítók, a turizmus, a kiskereskedelmi reklám- és marketing történetével, a nemzetközi hírnevet szerzett kereskedő- és vendéglős-dinasztiákkal. Hallgatva az ötleteket, olyan érzésem támad, hogy a múzeum már a beköltözés előtt kinőtte ezt a helyet, így érzi ezt Kiss Imre is. Éppen ezért azt tervezi, hogy a múzeum filiáléjaként a műemléki védettség alatt álló, ma üresen álló boltokban afféle „élő" múzeumokat működtetne. S már sorolja is a Kossuth Lajos utcai drogériát, cipőboltot, az Úttörő Áruházat. A ma siralmas állapotú belvárosi utca igazi kereskedelmi múzeumi sétány lehetne. Abban lehet bízni, hogy a tulajdonosok is éreznek némi nosztalgiát az egykor virágzó pesti kereskedő utca iránt. Ameddig az új múzeum megnyitja ma még befalazott, díszes kapuit, addig sem szakad meg a kapcsolat a közönséggel. Belül lázas munka folyik: rámolás, átépítés, berendezkedés. Az egykor vaníliaillatú múzeumi gyűjtemény - igaz, csak átmenetileg - porszagot áraszt. A Múzeumok éjszakáján a Madách térre felállított reklámoszlop folyamatos életjel egy megújuló budapesti múzeumról. A Centrál kávéház emeleti részén a kávéházi enteriőr kiállítás részlete lesz látható, amíg új, állandó helyére nem kerül. Szeptemberben a Reklámszövetség születésnapját alkalmi kiállítással köszöntik. A vendéglátó szakma „gasztropont" tapasztalatcseréin kis országjáró kiállítással vesznek rész. Az otthonülők pedig rövidesen végignézhetik a két lebontott várbeli kiállítást, amelyek digitalizálása most folyik. A tervek sokaságából, a tengernyi ötletből annyi valósulhat meg, amenynyihez sikerül támogatókat szerezni. Kiss Imre és munkatársai abban bíznak, hogy a dinamikusan fejlődő hazai kereskedelemben, turizmusban, vendéglátásban működő vállalkozások felismerik a hagyományok megőrzésének, a szakmai tapasztalatok ilyen módon való átörökítésének fontosságát. A kávéillatú, sokszínű, élő múzeumnak pedig az eddigi „hivatali" elnevezés helyett új, vonzó nevet keresnek. Az ötleteket még a régi postai címre küldhetik: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1014 Budapest, Fortuna utca 4. • 38