Budapest, 2006. (29. évfolyam)
1. szám január - Zappe László: Pincevirág
BUDAPEST 32 voltak jelezhetőek az általa előállított termékcsoportok. Kályhacsempéket a kezdeti tervek ellenére végül is nem gyártottak benne. A második világháború alatt a termelés nem állt le, a gyárat hadiüzemmé nyilvánították az általa előállított egészségügyi termékek miatt is, no meg annak okán, hogy termékeik helyettesíteni tudták a fémből készített árukat. A tálak, főzőedények alkalmasak voltak arra, hogy sütőben használhassák őket. A Gránitot 1948-ban államosították. Ekkortól a finomkerámia-gyártást összefogó új vállalat, a Finomkerámia Művek határozta meg a különböző üzemek termelési profilját. A központi irányítás következtében a szaniteráruk kikerültek a kispesti üzem termékköréből, s a gyár vezetőségének tiltakozása ellenére a fő termék a csiszolókorong lett. Gránit Csiszolókorong- és Kőedénygyár az üzem új neve. Szerencsére a kőedénygyártás sem állt le, a gyárban tevékenykedő fiatal iparművész-generáció új színeket, formákat és díszítési motívumokat alkotott. Tagjai műveikkel részt vettek az országos iparművészeti kiállításokon, ahol számos díjat nyertek. A gyár működése utolsó időszakában teret kívánt nyújtani jelentős iparművészek számára is „kísérleteik" megvalósításához. Dolgozott Kispesten Szász Endre, akinek jellegzetes termékeit végül Hollóházán gyártották, vagy a világhíres, magyar származású, pályáját a kispesti gyárban kezdő Zeisel Éva, aki „Ufó"-készletének darabjait a Gránit gyárban tervezte és égette ki. Pincevirág A Rumbach Sebestyén utca 9-ben -pár lépésre a megújulásra váró zsinagóga hatalmas tömbjétől s olyan komoly színház erődök közelében, mint az Örkény Színház és a Budapesti Kamaraszínház két terme, a pincében inkább lelkes, mintsem professzionális játszóhely működik. Neve a postacím rövidítve: R. S. 9. Jellegzetessége legfőképp az, hogy itt ápolja Lábán Katalin a valaha nagy színész, Balkay Géza alkoholtól megtépázott művészetét. Balkay néhány éve rendszeresen rendez, és olykor játszik is. Volt Pósalaki úr a Légy jó mindhalálig eléggé siralmas feldolgozásában, most Molnár Ferenc Liliomját alkalmazta a pince felboltozott téglaborításához, és játssza benne a túlvilági rendőrfogalmazó fontos szerepét. Az előadás két dolgot bizonyít. Az egyik, hogy színházat mindenütt, minden körülmények között lehet csinálni, a másik pedig, hogy jó darab tisztes igyekezettel s főképp hittel előadva a szerényebb szakmai kivitelezésen is átüt. Az R. S. 9. alagútszerű mélyében nincs liget, nincs körhinta, nincs festői szegénység, de még mennyei őrszoba sincs. Lepedő mögül jönnek elő a játszók, a minimális kellékeket saját maguk igazgatják el. A rablási jelenetben az összecsukható vasúti sín valóságos luxusnak tetszik, bár, be kell hogy lássuk, nélkülözhetetlen, nélküle nem mondhatók el a költői szavak a messziség, a Bécsig hallgatózás varázsáról. A rideg körülmények, a szerény színészi adottságok úgyszólván maguktól lefosztják a történetről a giccset, megkeserítik az émelyítő édességet. Balkay nem követi Babarczy László hajdani trükkjét, aki jelenetcserével iktatta ki a darabból a fantasztikumot, s nem a halott, hanem a haldokló Liliomot küldte a mennybe, lázálommá lefokozva a túlvilági mesét. A rideg pincében szinte magától megdermed a sorsán úrrá len képtelen hintáslegény és a vonzalmát megadóan vállaló cseléd szerelmi történetét bőven borító szentimentális tejszínhab. Már-már szociális drámává keményedik Molnár Ferenc könnyfacsaró meséje. Az R. S. 9.-ben játszókat nem csábítják el a színészi szakma publikumot elbűvölő Zappe László trükkjei, nem próbálkoznak a közönségcsalogatás fortélyaival. Egyszerűen megpróbálják hittel mondani a szövegüket, megjeleníteni a figurákat, ahogyan elképzelik. Nem a nézőnek , önmaguknak játszanak, mint a legjobb értelemben vett amatőrök. Jáger Szabolcs nem hozza át Liliom szakmai képességeit, a cselédlányokat Muskátné körhintájára csalogató vonzását Závoczki Endre magánéletébe. Ez a Závoczki egyszerűen belefáradt a mindennapi robotba, az egyetlen szakmába, amelyhez értett, és nem kevésbé a tulajdonos üzletasszony leereszkedő szerelmébe. Komoran megvívja harcát, kedvetlenül választja az állhatatos cselédlányt, ám semmit sem tud kezdeni a szabadságával. Más rabszolgaságot nem akar vállalni, megélni viszont a függetlenségből nem lehet. Tehetetlensége teszi gorombává, balekká és öngyilkossá. Gergely Erika anyás alkatú cselédlány, nem félénk, vézna, kiszolgáltatott félig gyerek, akit a szerelem tesz öntudatos felnőtt nővé. Juli ezúttal öntudattal választja Liliomot, és ravasz asszonyi bölcsességgel taktikázza ki magának a férfi szerelmét akkor is, amikor Muskátné már-már visszacsalogatná. A barátnőjét, Marit Kovács Éva Rebecca szociális hitellel, a naivitás-együgyűség érzelgős humorát visszafogva elfojtva adja, El Karamany Jaszin pedig a hordárból tőkéssé avanzsáló Hugó szerepében ismerős újgazdag portrét rajzol. Lacza Edit a modern kisvállalkozó üzletasszony minden erőszakosságával és modorosságával felruházza Muskátnét. A fényképésznőt Lábán Katalin, fiát ifjabb Balkay adja, becsülettel működik közre még Major Róbert, Túri Bálint, Nagy Ferenc, Fehér Dániel, Boros Panna. László Piroska az előadáshoz, a környezethez illő egyszerű, jellemző ruhákba öltöztette a szereplőket. Egyedül Balkay Géza rendőrfogalmazója kap jelképes viseletet. A rendező fehér köpenyt öltve jelzi, hogy inkább orvosnak, sőt, sérült lelkű pszichiáternek gondolja a mennyei hivatalnokot. De fellépése nem ezért különleges az előadásban, hanem mert vele igazi színészi erő és szaktudás jelenik meg a színen. Nélküle sápadt virág lenne, minden erénye ellenére is, ez a pincében termett Liliom.