Budapest, 2006. (29. évfolyam)
3. szám március - Prohászka László: Az első köztéri Kossuth-szobor a fővárosban
De a budapesti Kossuth-emlékmű túlhordott megszületése ellenére mégis láthattak Kossuth-szobrot a fővárosban sétálók, már az 1900-as évek elején. A Szabadság tér 15-ös számú, eklektikus stílusú épülete nem tartozik Budapest számon tartott műemlékei közé, ám különlegessé teszi a timpanonban elhelyezett, nagyméretű szoborcsoport, amelynek közepén Kossuth Lajos 1901-ben készült, egész alakos szobra áll. Mivel épületdísz elhelyezéséhez nem kellett külön hatósági engedély, a hazafias érzelmű és leleményes építtetők -Domokos Miklós MÁV-igazgató és Leitner Zsigmond bankigazgató, a ház első tulajdonosai jóvoltából szobrot kapott a rebellis kormányzó Budapesten, hét esztendővel a halála után a bécsi hivatalos körök nyilvánvaló bosszúságára. Fleischl Károly fenti műve tehát nem közterületen, hanem egy épület timpanonjában kapott helyett, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy köztérről is látható. (Az épületben jelenleg irodák találhatók, homlokzatát az 1990-es években teljesen felújították.) Fleischl Károly egyébként nem tartozott a századforduló ismertebb művészei közé. Azonosított budapesti épületplasztikái közül Nagy Ilyés királyunknak az Országház épületét díszítő szobra említhető még. Noha — mint mondottuk — a reprezentatív Kossuth-emlékmű csak 1927-re készült el, köztéri szobrot is sikerült állítani Kossuthnak még az első világháború kitörése előtt — már amennyire köztérnek nevezhető egy erdei tisztás... A Zugligeti Egyesület és az I. Kerületi Szabadpolgári Kör kezdeményezésére indult gyűjtés a zugligeti Disznófő-forrás közelében létesítendő emlékműre. A helyszín kiválasztása nem a véletlen műve. Kossuthot a közeli Istenszeme fogadóban tartóztatták le 1837. május 5-e éjszakáján. (A fogadó hajdani épületében ma a Kossuth Nevelőintézet működik) A gyűjtés biztatóan alakult, így dr. Szebeny Antal és Sigray Pál vezetésével megalakulhatott a szoborbizottság, amely pályázatot hirdetett a műre. Többek között Szamosi Soós Vilmos, Jablonszky Ferenc, Lontay Lajos és Tóth István nyújtottak be tervet. Tóth Istvánt bízták meg a mellszobor és a talapzatot díszítő dombormű kivitelezésével 1910-ben. A testület 1911 decemberében megtekintette az elkészült nagymintát a művész várbazári műtermében, és a főváros is megadta a felállításhoz szükséges engedélyt, így Haraszti József építésznél megrendelték a talapzat kivitelezését. Kossuth bronzból öntött, másfélszeres életnagyságú mellszobrát 1912 májusában helyezték el a terméskőből készült, 340 centiméter magas talapzaton. Annak homlokzati részére került a dombormű: a négyalakos bronz relief stílusosan az 1837-ben lezajlott letartóztatás jelenetét örökítette meg. A nemzet hőse az elfogatásáról rendelkező ügyész, valamint két császári katona társaságában látható rajta. Alsó részén a „KOSSUTH LAJOS" felirat alatt egysoros szöveg utalt az eseményre. Az 1912. júniusra tervezett avatást a véderőtörvény miatti belpolitikai viharok miatt el kellett halasztani. Hosszas huzavona után végül 1913. június 22-én, vasárnap fél 11 órakor tartották az avatóünnepséget a Zugligetben. Az ünnepségen megjelentek az emlékmű-állítást kezdeményező szervezetek és a főváros képviselői, valamint a környékbeliek. Részt vett a ceremónián Kossuth egyik fia, Kossuth Fererc is. (Feltűnő volt, hogy a kormányt senki sem képviselte.) Beszédet mondott dr. Szebeny Antal, az I. Kerületi Szabadpolgári Kör elnöke és Sigray Pál, a Zugligeti Egyesület elnöke. A főváros nevében Bárczy István polgármester vette át a szobrot. „Miként a székesfőváros a maga jó levegőjét a hegyekből kapja, akként áradjon e környékről a szabadság szelleme e szoborról a mi népünkre" — hangzottak beszédének zárószavai. Ábrányi Emil az emlékművet alkalmi verssel köszöntötte, amelyet fel is olvasott a helyszínen. Az eseményről kis füzet jelent meg, amely tartalmazta az elhangzott beszédeket és Ábrányi költeményét, idézzük utóbbinak négy sorát: „Szerény szobor, de szebb helyen nem állhat / Mint itt, ahol balzsamos a magány / S a csalogányok úgy dalolnak / Mint akkor, ama vészes éjszakai.." Az alkotó, Tóth István neve az első pillanatban talán nem sokat mond az olvasónak. Pedig ő mintázta a Halászbástya közelében lévő Hunyadi János-szobrot (a király adományozta tíz budapesti szobor egyikét) és a Hunyadi János út elején álló híres Polipölőt. A Statisztikai Hivatal épülete előtti kis téren 1945-ben pusztult el Nepomuki Szent János szobra. Számos díszítőszobrot készített az Országház, a Magyar Nemzeti Bank, a Mezőgazdasági Múzeum épületére. A zugligeti Kossuth-emlék nem is lenne igazi budapesti szobor, ha története lezárult volna az avatással. A mellszobor nem sérült meg ugyan a második világháborúban, de a talapzatot díszítő domborműnek 1945-ben nyoma veszett. Üresen tátongó helyét néhány évvel később egyszerű mészkőtáblával pótolták, amelynek szövege szintén arra a régi eseményre utalt. 1837. május 5-én KOSSUTHNAJOS e hely közelében esett az osztrák önkény fogságába . Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc százötvenedik évfordulójára, a Budapest-Zugligeti Egyesület kezdeményezésére Varga Tamás korabeli fotók alapján újramintázta az eltűnt dor-