Budapest, 2006. (29. évfolyam)

3. szám március - Prohászka László: Az első köztéri Kossuth-szobor a fővárosban

De a budapesti Kossuth-emlékmű túlhordott megszületése ellenére mégis láthattak Kossuth-szobrot a fővárosban sétálók, már az 1900-as évek elején. A Szabadság tér 15-ös számú, eklektikus stílusú épülete nem tartozik Budapest számon tartott műemlékei közé, ám kü­lönlegessé teszi a timpanonban elhelye­zett, nagyméretű szoborcsoport, amely­nek közepén Kossuth Lajos 1901-ben készült, egész alakos szobra áll. Mivel épületdísz elhelyezéséhez nem kellett külön hatósági engedély, a haza­fias érzelmű és leleményes építtetők -Domokos Miklós MÁV-igazgató és Leitner Zsigmond bankigazgató, a ház első tu­lajdonosai­­ jóvoltából szobrot kapott a rebellis kormányzó Budapesten, hét esz­tendővel a halála után­­ a bécsi hivata­los körök nyilvánvaló bosszúságára. Fleischl Károly fenti műve tehát nem közterületen, hanem egy épület timpa­nonjában kapott helyett, ugyanakkor ta­gadhatatlan, hogy köztérről is látható. (Az épületben jelenleg irodák találhatók, homlokzatát az 1990-es években teljesen felújították.) Fleischl Károly egyébként nem tartozott a századforduló ismertebb művészei közé. Azonosított budapesti épületplasztikái közül Nagy I­lyés ki­rályunknak az Országház épületét díszí­tő szobra említhető még. Noha — mint mondottuk — a reprezen­tatív Kossuth-emlékmű csak 1927-re ké­szült el, köztéri szobrot is sikerült állí­tani Kossuthnak még az első világhábo­rú kitörése előtt — már amennyire köztér­nek nevezhető egy erdei tisztás... A Zug­ligeti Egyesület és az I. Kerületi Szabad­polgári Kör kezdeményezésére indult gyűjtés a zugligeti Disznófő-forrás köze­lében létesítendő emlékműre. A hely­szín kiválasztása nem a véletlen műve. Kossuthot a közeli Istenszeme fogadóban tartóztatták le 1837. május 5-e éjszaká­ján. (A fogadó hajdani épületében ma a Kossuth Nevelőintézet működik) A gyűjtés biztatóan alakult, így dr. Szebeny Antal és Sigray Pál vezetésével megalakulhatott a szoborbizottság, amely pályázatot hirdetett a műre. Többek kö­zött Szamosi Soós Vilmos, Jablonszky Fe­renc, Lontay Lajos és Tóth István nyúj­tottak be tervet. Tóth Istvánt bízták meg a mellszobor és a talapzatot díszítő dom­bormű kivitelezésével 191­0-ben. A tes­tület 1911 decemberében megtekintette az elkészült nagymintát a művész várba­zári műtermében, és a főváros is megad­ta a felállításhoz szükséges engedélyt, így Haraszti József építésznél megrendel­ték a talapzat kivitelezését. Kossuth bronzból öntött, másfélszeres életnagyságú mellszobrát 1912 máju­sában helyezték el a terméskőből készült, 340 centiméter magas talapzaton. An­nak homlokzati részére került a dom­bormű: a négyalakos bronz relief stílu­sosan az 1837-ben lezajlott letartóztatás jelenetét örökítette meg. A nemzet hőse az elfogatásáról rendelkező ügyész, va­lamint két császári katona társaságában látható rajta. Alsó részén a „KOSSUTH LAJOS" felirat alatt egysoros szöveg u­talt az eseményre. Az 1912. júniusra tervezett avatást a véderőtörvény miatti belpolitikai viha­rok miatt el kellett halasztani. Hosszas huzavona után végül 1913. június 22-én, vasárnap fél 11 órakor tartották az a­vatóünnepséget a Zugligetben. Az ün­nepségen megjelentek az emlékmű-ál­l­ítást kezdeményező szervezetek és a fő­város képviselői, valamint a környékbe­liek. Részt vett a ceremónián Kossuth e­gyik fia, Kossuth Fererc­ is. (Feltűnő volt, hogy a kormányt senki sem képviselte.) Beszédet mondott dr. Szebeny Antal, az I. Kerületi Szabadpolgári Kör elnöke és Sigray Pál, a Zugligeti Egyesület elnöke. A főváros nevében Bárczy István pol­gármester vette át a szobrot. „Miként a székesfőváros a maga jó levegőjét a he­gyekből kapja, akként áradjon e kör­nyékről a szabadság szelleme e szoborról a mi népünkre" — hangzottak beszédének zárószavai. Ábrányi Emil az emlékművet alkalmi verssel köszöntötte, amelyet fel is olvasott a helyszínen. Az eseményről kis füzet jelent meg, am­ely tartalmazta az elhangzott beszédeket és Ábrányi köl­teményét, idézzük utóbbinak négy sorát: „Szerény szobor, de szebb helyen nem állhat / Mint itt, ahol balzsamos a magány / S a csalogányok úgy dalol­nak / Mint akkor, ama vészes éjsza­kai.." Az alkotó, Tóth István neve az első pilla­natban talán nem sokat mond az olvasó­nak. Pedig ő mintázta a Halászbástya közelében lévő Hunyadi János-szobrot (a király adományozta tíz budapesti szobor egyikét) és a Hunyadi János út elején álló híres Polipölőt. A Statisztikai Hivatal épülete előtti kis téren 1945-ben pusztult el Nepomuki Szent János szobra. Számos díszítőszobrot készített az Országház, a Magyar Nemzeti Bank, a Mezőgazdasági Múzeum épületére. A zugligeti Kossuth-emlék nem is lenne igazi budapesti szobor, ha törté­nete lezárult volna az avatással. A mell­szobor nem sérült meg ugyan a máso­dik világháborúban, de a talapzatot dí­szítő domborműnek 1945-ben nyoma veszett. Üresen tátongó helyét néhány évvel később egyszerű mészkőtáblával pótolták, amelynek szövege szintén ar­ra a régi eseményre utalt. 1837. május 5-én KOSSUTHN­AJOS e hely közelében esett az osztrák önkény fogságába . Az 1848—49-es forradalom és szabad­ságharc százötvenedik évfordulójára, a Budapest-Zugligeti Egyesület kezde­ményezésére Varga Tamás korabeli fo­tók alapján újramintázta az eltűnt dor­-

Next