Budapest, 2006. (29. évfolyam)
3. szám március - Horváth Júlia Borbála: Darth Vader és én
BUDAPEST 33 na a saját magam kipucolása többe került, mint amennyit kaptam érte. Legutóbb betonozni voltam valakinél, kajával akart fizetni, mondtam neki, az kevés. Akkor ruhát ad. Azt meg szerzek magam is, a Rózsadombon szoktam kukázni, merthogy igényes vagyok. Kedd az ürítési nap. Én legalább profitálok abból, hogy a gazdagok szemétje között turkálok. — Ezek egy-két órás munkák, a fizetség is legföljebb annyi időre elég. Jó fogás, amikor jönnek a tévések. Az ígérettel kezdik, hogy húszezret adnak egy szereplésért, utána aláíratnak egy szerződést, amiben az van, hogy azt kell csinálnom, amit mondanak. A részletekről nem beszélhetek. Show-műsorban közreműködőnek, mondják, akkor fizetnek, ha lement az adás. Néha elmarad a gázsi, pedig adás mindennap van, az nem maradhat el. Bíróság?! Ugyan már, akinek forró a pere, az ne ugráljon! Inkább vissza az utcára. Az intézeti szökéseket leszámítva kilenc éve élek kint. Most huszonhét vagyok, még hat évet adok magamnak. Igen, igen, éppen annyit. Unalmas, hogy állandóan húzódzkodik az ember, és mindig visszacsúszik. Ne jöjjön nekem azzal, hogy ha kimásztam a szarból, ír rólam egy újságcikket! így is ír. Egyikünk sem változik meg. — Mit gondol, mennyivel jobb annak, aki alkalmi munkából él? Az is csak ügyeskedik, meg reszket, mi lesz holnap. Számlák, tb, csak a kiadás. Mindenki próbálkozik meg hazudozik, én legalább nem kertelek, egyszerűen megmondom, hogy adjanak pénzt. Manapság már az utcazenészek is áttértek a playbackre. Én azt nem csinálnám semmi pénzért. Néha van olyan jó napom, mint annak a kóbor kutyának ott. Megszórták eledellel, tányérja is van, ki tudja, holnap ki eszik belőle. Ha valakinek számítok, keressen meg. Látja ott azt a fiút? ő mindig tudja, hol vagyok. Ha valaki nem jelentkezik hetekig, lehet, hogy már soha nem fog. Hogy szerencséje volt? Ugyan, a szerencse nem errefelé forog. — Na, mennem kell, fölkészülni az estére. Ne haragudjon, hogy rámenős voltam a pénzzel, de tényleg jó lenne, ha ideadná, ezalatt már összetarháltam volna a vacsorára valót, itt az aluljáróban túl sokan vagyunk. Nincs barátság, legföljebb haverság vagy borbarátság, ie az a gőzzel együtt elszáll. És mindig ugyanaz a szöveg megy, hogy ki, miért került ide: családi problémák, válás. Idővel új ismerősei lesznek az embernek, és már bele is keveredett egy másmilyen családba. Kösz szépen! Egyik arcnak tegnapelőtt halt meg az élettársa, ott volt a helyük az újságos mögötti ficakban. Négy és fél órát feküdt a földön, utána vitték el. Soha nem derül ki, kinek mi a baja, ha túlélte, nem volt súlyos. Lehetne a szállóra is menni, egy hónapig ingyen van, aki maradna, annak tizenötezer a kaució, utána havonta hatezer-ötszáz a lakbér. A múlt héten is bent voltam, éppen egy operaénekes adott műsort. Nekünk tetszett. — Legjobban az erdőben szeretek lakni, ott az évszakok miatt nem annyira egyformák a napok. Hajól összecsomózom a nejlonzacskót, nem ázik be. Elrejthetem a motyómat valamelyik odúban, nem kell állandóan vigyázni rá. Van egy Darth Vader bábum a Csillagok háborújából, ő jelképezi azt, amitől félek. Minden reggel megpöckölöm az orrát. Elesik, és olyan, mintha legyőztem volna. Szerintem magának is kellene egy az ágya mellé. Néha az is orra bukna. — Az este úgy kezdődik, hogy iszonyatosan bedönt az ember, hogy jól bezsibbadjon. Valahogy megkeresi a megszokott vackát a kilátóban a sziklák között, amit jól lekoptattak a turisták. Lefekszik, és reménykedik, hogy másnap reggel fölébred. Talán ez a legrosszabb, a túlélési ösztön. Sokan azt mondják, őket nem érdekelné, ha soha sem ébrednének föl, de ez nem igaz. Az Árpádkilátót ismeri? Ha akarja, megmutatom egyszer. A lába előtt hever majd Budapest. Meglátja. — A szüleim albérletben laknak két testvéremmel. De ezt ne írja! Tudja, mit? Írja... A húgomat nagyon féltem, sokszor meg kellett vernem a barátait, mert szemtelenkedtek vele. Most végre talált egy rendes fiút magának. Nem olyat, mint én. Nekem is van barátnőm, fülig szerelmesek vagyunk egymásba. Sajnos kicsit biszexuális. Van egy kilenc hónapos kislányunk. Én elvenném így is, de az anyósnak követelései vannak, De találok én megoldást. Amit most mondok, azt tényleg ne írja!