Budapest, 2007. (30. évfolyam)
1. szám január - A címlapon: Sebestyén László: A mi házunk a mi várunk
BUDAPEST a városlakók folyóirata XXIX. évfolyam, 11. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III évfolyam, 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI évfolyam, 1966-1988 szerkesztő: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Kirschner Péter (civil világ), Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Rátonyi Gábor Tamás, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (fotó), Török András, Vargha Mihály (építészetkritika), Zeke Gyula A szerkesztés műhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1089 Budapest, Elnök utca 1. E-mail: budapest@mail.tvnet.hu Web: http://budapest.neuropolis.hu/ Kiadja: Press Xpress felelős kiadó: Dávid Ferenc 1089 Budapest, Elnök utca 1. Telefon: 219-0354, fax: 323-0103 Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal támogatja Tördelés: Huszár András Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1089 Budapest, Elnök utca 1. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: A mi házunk a mi várunk (6. oldal) (Sebestyén László felvétele) A hátsó borítón: Újév régi ruhában (24. oldal) BUDAPEST 2007 január BUDAPEST olyan hely, ahol még a király is botlik! Mégpedig élô adásban... Az október huszonharmadikai ünnepségek egyik nem túl emelkedett pillanata volt, amikor a norvég uralkodó kis híján elesett az Operaház lépcsôjén. Az egyforma magasságú lépcsôfokok után ugyanis egyszercsak egy fele olyan magas következett, merthogy túl vastagra méretezett betonlapokból készült el alatta-elôtte a járda új burkolata. Erre egy királyt sem lehet elôre felkészíteni. Arra tudniillik, hogy nálunk még ilyen frekventált helyen sem készül tisztességes minőségű kövezés, hogy Magyarországon nem értenek az utcák, a közterületek burkolásához. Nem a kátyúkról van szó, mint a mögöttünk lévő év híreiben a leggyakrabban, nem azokról az utcákról, amelyeken tavaly dolgoztak kampányban, hibáikat új aszfaltszőnyeggel eltakarva, hanem azokról a munkákról, amelyekhez igazi szakértelem kell(ene): a termésbô járófelületekrôl és járdaszegélyekrôl. Tömegével készülnek mostanában díszburkolatok a legkülönbözôbb kerületekben, kerületi és fôvárosi tulajdonú útszakaszokon, minden percet kihasználva, közvetlenül karácsony előtt is dolgoztak a Bazilikánál például. Teret nyer (köz)térszámra a „térkő”, vagy ahogy sokáig tanultuk egyik fajtájának a nevét: a viacolor. A Váci úton vagy a Podmaniczky utcában bulldózer tolta halmokba a régi kockakövet, s jól látszott a megsebzett felületen, hogy ezek a kövek évszázadon át egymást tartották csupán ezeken a nagy forgalmú útvonalakon, nem volt alattuk semmi, csak homok és sóder! Ma alábetonoznak, vagy a homokágyhoz cementet kevernek, s utólag locsolják be, így áll meg a modernnek mondott világban s technológiák parancsára egyenesen és biztonságosan az eleve mintába, formába öntött betonelemekbôl rakott, új felület. Az aszfaltozott, az így burkolt út környezet barátságtalan. A terméskő áteresztette az eső vagy a hólé vizét, segítve az utcai fasorok, a járdákkal szomszédos kertek fáinak életben maradását. Ennek vége. Mostanra egyébként a könnyû kezelhetôsége miatt eleinte gyorsan terjedô technológiát, illetve anyagot, elemeket hamar száműzték Európa nagyvárosaiból. Nálunk, itt a provincián, most ért divatjuk a csúcsra. De Prágában se jutna senkinek se eszébe kiskockakövek helyett műkővel burkolni az óvárosi főteret, vagy a Hradzsin útjait, s az sem, hogy olyan „szakemberekkel” dolgoztassanak, mint nálunk például a Várban, Budán, ahol egyetlen négyzetméternyi egyenletes felületet sem talál az utazó, s a környezetbarát vízáteresztést értelmetlenül meggátló, szétfolyó szurokkal „fugázott” kövezetet évről évre újra és újra javítani kell. Makából, betonlapokból készült olyan frekventált, fontos helyeken díszburkolat, mint például a Ferenciek terén vagy az Andrássy úton – ötvenhat évfordulójára az Operaház elôtti szakaszon. Itt a túlzottan nagyméretû lapok sora hegyesszögben (!) találkozik a közpalotával, s Ybl reprezentatív fôlépcsôje elôtt meg a járdaszegély mellett rosszul pattintott, durva felületû kiskockakövekkel rakták ki az illesztés hiányát. Nemcsak a tűsarkú cipőben járók, de bárki lába megbicsaklik, ha erre a szakaszra lép – akkor is, ha a lépcsőfok magasságának megváltozását, mint akadályt, sikerrel vette már. Eleink még értettek ahhoz, hogyan kell lerakni – mindennemű fugázás nélkül –, egymáshoz igazítani a természetes kőanyagot, a bazalt kis- és nagykockakőburkolatokat, elegánsan és tartósan megformálni az útfelületet, hogy – ha azt meg nem bontják – nyolcvan-száz év múltán, s még ma is hibátlanul szolgálják a város lakóit. Terézváros, vagyis Budapest hatodik kerületének polgármestere a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak írott levelében a közelmúltban ígéretet tett arra, hogy a rossz terv és kivitelezés „eredményét” az Operánál fölszedik idén tavasszal, s készül majd új, a hely szelleméhez, minőségéhez illô, természetes kôbôl épült járdaburkolatot. Reméljük hát, hogy lesz, ha kész a munka újra, lesz követendô példa. Hogy lesz értô kövezômester hozzá, s elôbb-utóbb megkezdôdik a minôséghez tartó (vissza)fejlôdés. Hogy nem az igénytelen, hibás, csúnya és elhanyagolt út-, utca-, térburkolatok városa lesz BUDAPEST