Budapest, 2008. (31. évfolyam)
1. szám január - Zsidi Paula: Múzeum és városfejlesztés
2008 január fejlesztési koncepciók kidolgozásában, s emellett nemzetközileg elismert tudományos műhelyként is mûködik. A beruházások feszített üteme és a régészeti feltárások elmélyülô tudományos jellegû kutatómunkája ugyanakkor egyre nehezebben egyeztethetõ össze. Hol van már az a nyugalom, ami az aquincumi ásatásokat jellemezte a 19. század végén és a 20. század elsô felében! Ez a munka elôre nem tervezhetô, programja elôre nem rögzíthetô, a régészeti árkok körül szinte mindig front van. A város fejlôdésével együttjáró út- és közműépítések sokszor technikailag-mûszakilag is szokatlan megoldásai és a város mûködôképességét biztosítandó rendkívül rövid határidôk nemcsak a kivitelezôket, hanem sokszor az építéssel járó feltárást is szûk keretek közé szorítják. Nem kényelmes, de kölcsönös figyelemmel megoldható mégis. Olyan nagyszabású fejlesztések gyors és hatékony kísérő-kutató munkája bizonyítja, mint a szentendrei HÉV vágányainak felújítása vagy a metróépítés elôkészítése. De az ásatásoknak nemcsak az üteme változott, hanem a módszerei is. A korszerû dokumentációs eljárások alkalmazása segíti abban, hogy a feltárások valamelyest lépést tartsanak a beruházásokkal. Rendelkezésünkre áll a gyakorlati munkát gyorsító számítógépes adatbázis, amely a főváros régészeti védettségű területeinek, nyilvántartott régészeti lelőhelyeinek és régészeti érdekű területeinek adatait tartalmazza, s térképen is ábrázolja. Digitális mérőállomások, számítógépes térképezési programok, alkalmanként fotogrammetria és lézerszkenner segíti az előkerült emlékek gyors dokumentálását. Egyre többet alkalmazzuk sikeresen a leletfelderítés korszerû módszerét, a geofizikai vizsgálatot, s a Duna-partot érintô kutatások során a búvárrégészetet. Szükség is van ezekre, hiszen a beruházások során a múlt emlékeit ôrzô területekbôl évente több tízezer négyzetmétert építenek be. Napjaink mélygarázsos építkezései – szemben a korábbi időszak sávalapozásaival, vagy cölöpözéses építési technológiájával, melyek kisebb felületen károsították a régészeti örökséget – nagyobb, összefüggő területen semmisítik meg a maradványokat. Ezek veszélyeztetettsége és védelmének felelôssége így egyre nô. Vándorló változások Az elmúlt évek ásatásai során nemcsak eddig ismeretlen építészeti emlékek, muzeális értékű tárgyak kerültek elô, hanem számos új, az építéstörténetre, településszerkezetre vonatkozó történeti forrásadathoz juthattunk hozzá. Ezek nyomán a korábbi publikációkból megismert hagyományos Aquincum-kép helyett egy dinamikusan változó antik város arcvonásai kezdenek előttünk kibontakozni. Az újabb régészeti kutatások eredményei világítottak rá például arra, hogy a római hódítók megjelenése idején, a Kr. u. 1. század elsô felében a Gellért-hegyen és környékén lévő, feltehetôleg Acinco nevű kelta központ szerepét az 1. század közepe után a Vízivárosban kiépített katonai tábor és az azt körülvevô település vette át. A mai Óbuda területének centrum szerepe pedig csak Kr. u. 89-et követően, a légió állandó állomáshelyének kiépítése nyomán alakult ki. A települési központ tehát a római uralom első évszázadában egyre északabbra tolódott, egyre nagyobb területet igényelt a Duna és a Budai hegyek vonulata között, miközben megőrizte az egykori, már több kilométernyivel távolabbra fekvő kelta nevét. Valószínűleg a 2. század legelején rajzolták meg a római mérnökök azt a kitűzési rendszert, mely hosszú idôszakra meghatározta Aquincum szerkezetét. Kiindulópontja a légiótábor központjában (a mai Flórián tér területén) volt, s a Duna vonalát is figyelembe véve annak mindkét partjára kiterjedt. Ennek alapján jelölték ki a katonai objektumok helyét, rajzolták meg a tá A legnépszerűbb rendezvény, a tavaszi Florália ünnep, a „múltbanézô készülék” (kronoszkóp) előtt sorban állnak az érdeklôdôk BUDAPEST Éjszakai kutatás a szentendrei HÉV felújításához kapcsolódó régészeti munka során (2005, régészek: T. Láng Orsolya, Hárshegyi Piroska, Lassányi Gábor) Légifotó a polgárváros, a szentendrei HÉV és az esztergomi vasút által „felnégyelt” területrôl