Budapest, 2008. (31. évfolyam)
8. szám augusztus - Friedrich Ildikó: Svájci öntőmester a Vizivárosban
2008 augusztus BUDAPEST Svájci öntômester a Vízivárosban Friedrich Ildikó A 27 éves öntômestert Bécsben, a Zischki-féle vas- és rézöntödében érte a hír, hogy a szomszédos Magyarországon, Pesten, egy újonnan alapított gôzmalomba szakembereket keresnek. Nekivágott az útnak. Tapasztalt vándor volt, bejárta már fél Európát, kereste a helyét, ahol önállóan megállhat a lábán... Abraham Ganz 1841 augusztusában érkezett Pestre, postakocsin, 30 órás utazás után, és azonnal jelentkezett honfitársánál, Fehr Vilmosnál, a József hengermalom műszaki vezetőjénél. A Széchenyi által támogatott üzem célja a hazai gabona helybeni ôrlését biztosította. Hamarosan öntödével bôvült az üzem – Ganz lett az elsô öntômester. A Pestrôl írott levélben örömteli hírek érkeznek a kis svájci községbe: „...én végeztem az elsô vasöntést ebben a városban. Már felépítettem egy kupolakemencét... néhány évig itt fogok maradni.” Embrachban, Ganz szülővárosában nagy család várja a híreket a világgá ment fiúról. A kálvinista kántortanító és fél tucatnál több gyermeke rászorul egy kis támogatásra és most úgy tűnik, a legidôsebb fiú komoly segítséget nyújthat az otthon maradottaknak. Ábrahám 1814. február 6-án született ebben a zürichi kantonbeli városkában, a tanító úr első fiaként. Az édesanya tíz év múlva meghalt, az új házasságból sorra születtek a testvérek. A nagyfiú 17 évesen az öntészet mellett döntött – a jövő az öntöttvasé – sugallták az ösztönei, így hamarosan inas lett Zürichben. 15 hónap után megkapta a segédlevelét – ekkor indult külföldi vándorútra Franciaország, Németország, Olaszország öntödéibe, innen jutott el Bécsbe. Nagy tervei voltak: nem akart kószálni a világban, hanem le akart telepedni ott, ahol biztos megélhetést talál – „türelemmel, bátorsággal, kitartással” boldogulhat. A vándorlások tanulsága: a műszakilag fejletlen Kelet-Európában több lehetőség van – itt előbb-utóbb felvirágzik a vasöntészet, és ô saját üzemet létesíthet. A Hengermalomban bôven volt munka, számos külsô megrendelés sarkallta a munkásokat. 1842 ôszén, az elsô magyar iparmű-kiállításon a malom ezüstérmet nyert a gyártmányaival. Kossuth az Iparegyesület hetilapjában elismerôen nyilatkozott a kiállított öntvényekrôl, Pest egyik legfôbb díszének nevezte az öntödét. Ganz ezen események után elnyerte az öntöde vezetôi posztját. Vezetôként továbbra is részt vett az öntési munkálatokban – ennek során, 1843-ban egy kísérletkor az arcába fröccsenô izzó vas majdnem kiégette mindkét szemét, csupán a balt sikerült megmenteni. Ganz a balesetkor annyit mondott: „a fél szemem oda van, de az öntés sikerült!” Úgy tűnt, jól érzi magát Pesten, a keresetéből félre tudott tenni valamennyi pénzt, sőt, írt Konrád öccsének is, hogy csatlakozzék hozzá. Egy év múlva, 1844-ben mégis kilépett a Hengermalomból, a könyvelés szabálytalanságai miatt, melyek őt is megkárosították anyagilag. Vas-és ércöntő műhely születik 1844 végén Ganz megvásárolta Fleischbauer vízimolnár árverésre bocsátott telkét és házát 4500 forintért a Királyhegy utca (ma Bem József utca), Fő utca, Kórház utca (Ganz utca) és a Horvátok utcája által határolt területen. A budai tanácsi jegyzőkönyv szerint 1845. január 22-én vezették be a tulajdonjogot a nevére, majd néhány nap múlva megkapta az engedélyt „vasöntési és gyártási intézet” felállítására: „Sveiczi születésű Ganz Ábrám (!) mind törvényszeres magaviseletét, mind műipari képességét... bebizonyítván, – a kért vasöntési és gyártási intézetnek e város körében leendő felállítására ezennel hatóságilag feljogosíttatik.” A számvevői hivatal figyelmeztesse a „telepedettet”, hogy ezennel az adózók sorába iktatta őt. Nem sokkal ezután Ganz beadta kérelmét egy öntöde létesítésére, melyet a budai városi tanács január 24-én engedélyezett. A mester azonnal munkához látott: a telken álló kis házban szerény öntödét rendezett be – de ez már az övé volt! Egy tégelykemencével, két fadaruval, a szükséges szerszámokkal és hét legénnyel megindult a munka. A Pesti Hírlap 1845. április 13-i számában a hirdetési oldalon Ganz tudatta, hogy „Vas-és ércz-öntő-intézetet állított fel Budán, ahol gépalkatrészek készítését, úgy szinte építészeti- és dísztárgyak gyártását vállalja...” „ennélfogva esedezem a’ t.cz. közönség számos megrendeléséért.” A hirdetést olvasván a korabeli polgár tapasztalatai szerint egy tőkeszegény kisüzemre gondolhatott, amely hasonlóan a forrás. Öntödei Múzeum Archívuma Ganz Ábrahám budai díszpolgári oklevele, 1863 23